Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

480. orsiágos fllés 1801. április 21-én, kedden. Ugyan mivel járnának jobban, ha törvénybe iktatnák azt a formulát, melyet t. képviselőtársam javasol ? Én bátran elfogadhatnám, mert az a szöveg, mely a 4. § ban foglaltatik, inkább korlát és nem kiterjesztés. T. képviselőtársam azt mondja: »A felügyeleti jog nem terjedhet ki másra, mint arra, hogy az ügyviteli szabályok pontosan megtartassanak és arra, hogy minden törvénytelenség, szabályellenesség és visszásság a törvényben előírt módon inegfcoroltassék.« Később beszédében a megszüntetést, a mennyiben meg lehet szűntetni a törvényben előírt módon, szintén ide tartozónak mondja. Fogadjuk el ezt a meghatározást. Ez sokkal tágabb, sokkal határozatlanabb, de ha aggodalmat lehetne táplálni, akkor ez a definitio sokkal nagyobb aggodalmakra adhatna okot. De én valódi alapot erre még ily tág szövegezés mellett sem látnék. Felvilágosításul felemlítek néhány mozzanatot, mely a 4. §. példaszerű felsorolásában nem foglaltatik, de mégis a felügyeleti jog körébe tartozik : pl. az arra való ügyelet, hogy a hivatalnokok egyenletesen legyenek elfoglalva, hogy kiki képességének megfelelő munkát kapjon. Erre első sorban a törvényszéki elnök, másodsorban a táblai elnök és végííl a minister is felügyei. Ide tartozik az is: van-e elég munkaerő, nincs-e szaporításnak helye és mily harmónia uralkodik a tisztviselők között a hivatali tevékenységre nézve és sok ily más körülmény ? Mindezek szintén a felügyeleti jog körébe tartoznak ; de ezeket kimerítőleg codiíikálni hiába való kísérlet volna. Nincs is ebben baj, mint más oly országokban sem volt semmi baj, a hol az igazságügyministernek sokkal több hatalma és több felelőssége is van, mint nálunk. Mert felelőssége csak addig terjed, a meddig hatalma: ha elvonjuk tőle a hatalmat, megszűnik felelőssége is. (Úgy van! jobb felől.) Ott a tévedés, hogy azt hiszik, hogy a felügyeleti jog körébe tartozó teendők kimerítő felsorolása alkalmas mód arra, hogy a felügyelet visszaélései megakadályoztassanak. Mi tulajdonképen azt akarjuk megóvni — remélem, hogy elhiszik, hogy én is meg akarom óvni — hogy a: bírónak ama törvényben biztosított szabadsága, miképen meggyőződése szerint törvény és törvényes rendelet szerint. ítéljen, ne korlátoztassék és ne befolyásoltassék. De ezt nem azzal lehet elérni, hogy a törvényhozás e felügyelet irányainak szabatos és kimerítő részletezését állapítsa meg: hanem íxgy, hogy felállítja a törvényes tilalmat mindenütt, a hová a felügyelet csak visszaélés utján nyúlhatna. így lett felállítva a tilalom az ítélkezés tekintetében. E téren kell tehát biztosítékot keresni, nem pedig a lehetetlent megkísérteni. Szabad legyen hozzá tennem azt is, hogy az igazságügyministernek e részben ma sincs egyetlen hajszállal több joga, mint eddig volt. Az egész változtatás csak annyiból áll, hogy míg eddig a felügyeleti jogot a minister minden első bíróság fölött közvetlenül s ezért hatálytalanul gyakorolta, mert így teljesen lehetetlen volt a folytonos és hatályos felügyelet: ma már ez a felügyeleti jog a kir. táblák szétosztása és külön forumok felállítása által lehetséges lesz. (Helyeslés jobbfelől) Nem kell tehát képzelt alapokat keresni arra, hogy itt veszélyeztetve van, a mit veszélyeztetni senki sem szándékozik; hanem, ha nincs elég korlát felállítva az iránt, hogy a felügyeleti joggal visszaélni ne lehessen, e korlátokat kell javaslatba hozni. Egyet meg- kell jegyeznem. Elvileg helytelen az az álláspont, mely a t. függetlenségi párrészéről felhozatott és a melyben bizonyos elméleti készséget nyilvánítanak arra, hogy a felügyeleti jogot nagyon szigorúnak akarják, még ki is akarják terjeszteni — a mit én nem akarok, mert szükségét nem látom — de független bírói közegekre akarják ruházni, hogy azok függetlenül gyakorolják; csak a kormány ne gyakorolja és különösen az igazságügyi minister ne. Polónyi Géza: Nem különösen! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én azt hiszem és a t. ház meg fogja látni, hogy ez az álláspont két sarkalatos tévedésben szenved. Az egyik az, hogy a felügyeleti jogot és íünctiot alapjában félreismerik. A felügyeleti jog és íünctio — akárki gyakorolja — mindig kormányzási functio. A felügyelet a kormányhatalomnak alkateleme. Már most a felügyelet gyakorlására lehet külön, tisztán administrativ orgánumokat teremteni egészen a legalsóbbig, lehet azt oly közegekre ruházni, mint nálunk, Németországban és Ausztriában van, a kik bírák, ha ezélszerűnek látjuk; de azért ezen functio megmarad kormányzási functionak és nem bírói functio. Ha ezen functio gyakorlásával bírói közeg bízatik is meg, az nern igényelheti azt a függetlenséget, a melyet neki a bírói hatalom gyakorlásánál az igazságszolgáltatás érdekében meg kell adni A kormányzási functio alapelve, hogy felelősség nélkül ebben az országban még a minimumát is a kormányhatalomnak, sem alárendelt közeg, sem a legmagasabb közeg nem gyakorolhatja, (Helyeslés jobb felől.) Én nem teszem fel a t. függetlenségi pártról, hogy ezen fuctiokra nézve a bírákat függetleníteni akarnák, mert ha igen, akkor teremtenének olyan felügyelő functinariusokat, a kik senkinek sem felelősek és ez a legrosszabb, a legnagyobb visszaélésekre vezet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Akárki gyakorolja a felügyeletet ezen országban, a legfőbb kormányközegnek kell, hogy alá-