Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

480. országos Ülés 1891 arra, hogy azt mondhassa: a járásbíróságok köréből ennyi és ennyi helyen javaslatba hozza a költségvetésben, hogy egy albíró helyett egy második járásbíró, mint tapasztaltabb bíró alkalmaztassák. A törvényes alapnak megadása arra, hogy az igazságügyi minister ilynemű javaslattal a ház elé léphessen, a budget-jogot egyáltalán nem csonkítja; mert az a kérdés, hogy azokon a helyeken kell-e egy második járásbíró, vagy hogy az ügyek természete olyan-e, hogy talán egy albíró is elegendő; továbbá az. hogy vájjon pénzügyi erőnkhöz mérve, azaz tekintettel nemcsak az igazságügyi, hanem a többi tárcza kiadásaira is, ez a szaporítása a költségeknek, most ezen évben az igazsági tárcza körében helyes-e, elfogadható-e'?! Ennek pedig, azaz a budget-jognak továbbra is teljes ura marad a t. ház. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Mármost, t. ház, ugyan miben jrHejudieálna ez az intézkedés, ha nem ad meg egyebet, mint a törvényes alapot arra, hogy az igazságügy minister időről-időre, az ország pénzügyeihez, az igazságügy állapotához mérve fokozatosan ilyen kívánságokkal felléphessen? (Élénk tetszés -jobb felől) Most menjünk tovább. Ezt számításba venni valóban nem azért nem lehetett, mintha imaginárius számot a pénzügyi bizottság nem mondhatott volna; de azért nem lehetett, mert az imaginárius számnak semmi éneke nem volna, inert a költséget a budgetjog teljes fentartásával időről-időre, minden költségvetés alkalmával, concret alakban megbírálják a ház előkészítő bizottságai, megbírálja a ház, és dönteni fog belátása szerint. A javítása a helyzetm-k az, hogy az igazságügyministernek megvan a törvényes alap adva arra, hogy ilynemű budgettóteleket hozhasson javaslatba. (Úgy van! jobb felöl.) A másik tétel, a melyre nézve lényeges különbségek merültek fel — az apróságoktól most eltekintek, de ha a végrehajtási szakasznál részletezni kívánják, igen szívesen visszatérek azokra, mert semmi titkolni valóm nincsen — de mondom, a második lényeges tétel az, hogy a törvényjavaslat egy, általában helyes határozatot tartalmaz, tudniillik azt, hogy az albírák szolgálatukat ne künn a járásbíróságoknál, hanem a törvényszékeknél kezdjék. Hogy azonban abból, hogy már most a törvényszéki létszámba beveszünk kezdő embereket, valami nagy baj ne származzék — mert hiszen a törvényszéki judieatura színvonalát sem akarjuk süiyeszteni — az van mondva, hogy bizonyos ügyek elintézésében, például ott, a hol a törvényszék, mint íelebbviteh fórum szerepel, ezen bírák nem vehetnek részt és hogy ezek a törvényszék megállapított bírói létszámának csak egy negyedrészét képezhetik. KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XX11I. KÖTET. április '21-én, kedden. 57 Polónyi Gréza képviselő ár erre vonatkozólag említette, hogy nem tudja, hogy miképeu értse ezt; mert azt mondja, vagy úgy történik a dolog, hogy törvényszéki bírák helyébe, ha azok állása megürül, nem neveztetik ki törvényszéki bíró, hanem albíró és ekkor megengedi, hogy ebből inkább megtakarítás, mint szaporítás származik^ mivel az költségkíméléssel jár; vagy pedig — azt mondja — úgy is lehet a végrehajtást eszközölni, hogy a törvényszékek összes bíráinak létszáma egy negyedrészszel fölemeltetik és e negyedrészt, albírák fogják képezni. Ha az volna az értelme az intézkedésnek, akkor ezen létszámemelés összes költségei számításba veendők, a melyeket ő, gondolom, 166.000 frtra tesz. Ez, t. ház, nem így van. (Ralijuk! Halljuk!) Nem ezt jelenti a javaslat; de ha ezt jelentené is, még akkor is helytelen volna a képviselő úr számítása. Miért? Nem, mintha ez a kiadás elő nem állana, mert ha ennyi és ennyi új állás szeiveztetik, mert abban nagymérvű személyszaporítás, vagyis a törvényszéki bírák számának egy negyedrészszel való felemelése foglaltatik^ ez költséggel jár. De nem ez van a törvényjavaslatban; ebben csak a törvényes lehetőség van megadva az eddigi törvényekkel szemben, a melyek ezt nem engedték meg, hogy a collegiumban albírák is alkalmaztassanak. Hogy ezek törvényszéki bírák helyére fognak-e kineveztetni, vagy a meglevő bírák számán túl személyszaporításként, mint új bírák jönnek oda: ez a budget előterjesztésénél állapítandó meg és indokolandó és nem ennek a reformnak következménye; mert a javaslat szerint a reform csak abban áll, hogy törvényszéki bíró helyett albíró nevezheti) ki a királyi törvényszékhez. Ez következménye lenne annak, hogy itt-ott személyszaporítás szükséges, úgy, hogy ez a kiadás előállna még akkor is, ha semminemű reform sem volna s ha törvényszéki bíróval kellene a létszámot szaporítani s nem albíróval, mert hogy személyszaporítás itt-ott a törvényszékeknél nem lesz kizárva, azt mindenki tudja, hiszen évenkint a budgetben mindig jelentkezik bizonyos mérvű szaporítás. Nem szabad tehát a személyszaporodást, a mely az ügyek gyarapodása, sokasága következtében áll elő, ennek a reformnak tulajdonítani és akkóp feltűntetni, mintha ez okozná a költségtöbbletet. Ezt ennélfogva nem szabad itt számításba venni, a hol arról van szó, hogy a reform mibe fog kerülni, hanem azt kell venni, hogy ezen reform — eltekintve attól, ha itt-ott személyszaporodás lesz szükséges — az igazságügyi budgetet ebben, vagy abban az irányban fogja-e terhelni? De a mire most áttérek, az, t. ház, hogy 8