Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

58 480. országos, ülés 1891. április 21-éin kedden. az eddigiekből kiderül, hogy irántam a pénzügyi bizottság semmi elnézést nem tanúsított; hogy engem semminemű —- hogy ágy mondjíim — kivételes kedvezésre nem méltatott; hogy ezt nem is kívántam és hogy ez nem is volt soha a pénzügyi bizottság szándékában. (Malijuk!) A pénzügyi bizottság azt a helyes megkülönböztetést tette meg, a mi épen budgetjogi szempontból fontos; hogy tudniillik azokat a költségeket, melyek e törvény végrehajtása folytán nem rögtön állnak elő — mert a melyek rögtön előállnak, azokat mind számításba vette, sőt még azokat is figyelemre méltatta, ;i melyek magából a törvényjavaslatból kiszámíthatók — azokat, a melyek a javaslatból ki nem számíthatók, a melyek a javaslat folytán nem is kell, hogy szükségszerííleg előálljanak, hanem ha előállnak, ez egyéb körülmények folytán történik, megjelöli és ezekre egyenesen rámutat jelentésében és azt mondja : ezek pedig épen abból az okból nem vétettek figyelembe, mert először alaposan ki nem számíthatók ós másodszor ezekre nézve a ház budget-joga jelen törvény megszavazása mellett is teljesen meg van óva. (Helyeslés jobb felöl.) Ez, t. képviselőház, tökéletesen helyes, correct és én úgy éreztem, hogy teljes ellenőrzés alatt állottam, midőn a pénzügyi bizottságban e javaslat pénzügyi hatásáról beszámoltam és az ott tett kérdésekre a, felvilágosításokat megadtam. Ezen budget dologra vonatkozólag, a melyre a t. házat megnyugtatni kívántam, ha netalán kételyek forogtak volna fenn, egy igen fontos megjegyzés lett a függetlenségi párt részéről felvetve. Megvallom, sajnálom, hogy ezt megtette, inert nem helyeselhetem a függetlenségi párt ezen álláspontját. És ez abban áll, hogy azt mondják, hogy a magasabb bírói helyek creálásába és részben fizetésemelésekbe nem egyezik belé; mert hogy van fizetésemelés, kétségtelen, akárhogyan tiltakozik is ellene Kemény Pál képviselő úr, mert pl. az elnöki fizetések nem nagyon lényegesen ugyan, de fölemeltettek, kikerekíttettek másodosztályú táblabírói fizetéssé. Igaz, hogy ezen törvényjavaslatnak nagy része magasabb állások creálásából áll, a mit, ha nem is lehet szűkebb értelemben fizetésemelésnek venni, de az előléptetettekre nézve mégis ezt tartalmazzák; de ez ellen érdemleges kifogást tenni nem hallottam, csak azt hozták föl ellene, hogy ezzel nem fog eléretni az a czél, a melyet a javaslat kitűz. Erre, ha úgy tetszik, a részleteknél fogok válaszolni, most csak arra terjeszkedem ki, hogy mit tartok hibásnak a t. függetlenségi párt álláspontjában. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis a t. függetlenségi párt, hogy mindaddig, mig a néptanítók fizetése javítva nem lesz, ezen állások creálásába, illetőleg ezen fizetés-felemelésekbe egyáltalában bele nem egyezik. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a kérdésnek egészen téves és hamis térre való átvitele. Általában kizárva tartjuk azt minden oldalról, hogy miután az utóbbi évek fáradozásai következtében budgetiink fölösleggel végződik, beleessünk azon könnyelmű és rövidlátó politikai hibába, hogy már most induljunk neki vígan és ezt a fölösleget költsük el derűre-borúra. Ebbe a hibába nem esün!-:, legkevésbbé esik pedig ez a párt és — hozzátehetem — ez a kormány. (Élénk helyeslés jobb felől.) De, t. ház, én csak azon beszédekre hivatkozom, a melyeket önök is a függetlenségi párton, és itt is, az izzadásnak és a koplalásnak hosszú évei alatt tartottak és magam is tartottam, midőn arról volt szó, hogy az államszolgálatban levők fizetésének javítása és az egyes tárczák dologi szükségleteinek emelé-e mind alá vannak rendelve azon nagy czélnak, hogy előbb rendezzük pénzügyeinket és aztán számot vetve így meggyarapodott erőkkel, kiméletességgel és figyelembevételével annak, hogy újra zavarokba ne bonyolódjunk, kellő megválogatással és egyenletesen, azaz minden táxcza körében arányosan, emeljük kiadásainkat. Emlékezünk reá, gyakran mily nehéz volt e uagy czél érdekében a túlsó oldalról is fölmerült haladási vágyat a kormány részéről pénzügyministeri szárazsággal mérsékelni. Ha azt mondaná a t. függetlenségi párt, hogy azt a négy millió plust — csak például mondom az összeget, mert ennyit említettek ott — ne költsük egészen, vagy ne költsünk abból aránytalanul nagy összeget egyik vagy másik kormányzati ágra, hanem vegyük figyelembe a többi tárczák szükségleteit is: akkor álláspontja tökéletesen helyes lett volna és ilyesmi ezen törvényjavaslatnál nincs is czélbn véve. De midőn azt mondja, hogy mindaddig, míg a néptanítók fizetése javítva nincs, sem az igazságügyi, sem más tárcza körében semminemű hasonló javításra néni adja szavazatát: akkor egészen hamis térre lép; összeköttetésbe hoz két dolgot és a helyett, hogy kimondaná azon helyes elvet, hogy pénzügyi erők kimélésével minden tárcza, körében a szükség szerint és aránylagosan haladjunk, conditio sine qua non-ná tett olyat, a mit azzá tenni semmi körülmények közt nem szabad ; mert legfeljebb azt követelhette volna, hogy az általa felemlített ügy is méltányos figyelembe vétessék. A t. képviselő úrnak épúgy mondhatnák, hogy addig, míg a közegészségügyi törvény végrehajtva nem lesz; míg a vidék tetemes része a kellő közegészségügyi személyzettel nincs ellátva; kellő számú intézetek, kórházak és egyebek nincsenek emelve; a míg épen e miatt a halálozás és elnyomorodás szá-