Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

34 *?*• országos ülés 1891. április 30-én, hétfőn. kara beleszerveztessék a bírói szervezetről szóló javaslat rangsorozat és összlétszámába, igen-e vagy sem s rátérek arra a fő s ránk nézve döntő argumentumra, a mely nekünk egyenesen erkölcsi lehetetlenséggé teszi azt, hogy e javaslatot elfogadjuk. E törvényjavaslat elfogadhatatlannak jelentkezik előttünk, annak I. fejezete, a felügyeleti jogról szóló rendelkezése miatt. A felügyeleti jogról szóló intézkedés jelenlegi szervezetünkben is oly veszélyes rést üt a. bírói függetlenségen, a melyhez mi, a kik ezen utolsó garantiáját állami létünknek és igazságszolgáltatásunknak egyátalán föladni hajlandók nem vagyunk, hozzá nem járulhatunk. Mai bírósági szervezetünk és szervezetlenségünk mellett ott, a hol minden 5 — 6 esztendőben egyszer bírói szervezet czím alatt az összes bíróságok, hol az első, hol a második fokon mobilizál tatnak; ott, a hol ezen törvényjavaslat szerint, a mely most be van nyújtva, egy újabb organisatio már be van jelentve, a hol tehát a bírói elmozdíthatatlanság — a függetlenség ezen első ég eardinalis feltétele — teljesen illusoriussá válik; ott, a hol a bírót hatvanötödik évi életkora már magában véve nyugdíjazásra alkalmassá teszi, a mennyiben ezt az igazságügyminister úr jónak látja; ott, a hol semmiféle sanctió nincs a törvényben az iránt, hogy a 65-ik évét betöltött bíró mily idő alatt nyugdíjaztassák, vagy pedig mily intézkedés teendő, hogy a bíró tudja, hogy továbbra is hivatalában marad; tehát ott, a hol a bíró 65-dik évi életkora után teljesen mobilizálva van és minden nap nyugdíjazható; a hol az igazságügyministernek már is ily befolyása van a bírói testületekre: ott kétszeresen veszélyes, ha oly törvényjavaslattal találkozunk, melynek alapelve az, hogy a mit eddig helyesen megvontunk korlátok gyanánt az 1875 ; VIII. t.-czikk 5. §-ában, hogy t. i. a felügyeleti jog, mely ő Felségét, a királyt illeti meg főfelügyelet! jog czímén és a minister által gyakoroltatik, tisztán és kizárólag az ellenőrzés körébe utaltatott; hogy minden felügyeleti és fegyelmi intézkedés független és nem az igazgatási hatalom köréből való közegekre, t. i. a bírákra és ügyészekre ruháztatott át; hogy ezen elvi része a felügyeleti jognak nemcsak az ügyészekkel szemben fennálló bírságolás kérdésében, de a felügyeleti jogkör az egész bíráskodás fölött, még pedig úgy a hivatali működés, mint a magaviselet szempontjából a végrehajtó hatalom körébe, különösen pedig a minister úr hatáskörébe utaltatik. Ez, t. ház, mértföldmutatója egy új kornak: a minden áron való centralisatiónak és minden áron való hatalmi túlterjeszkedésnek. (Igaz! Úgy van ! a sgélsö baloldalon.) És itt, t. ház, habár a t. igazságügy minister úr a saját vérmérsékletéhez és hozzá teszem, saját becsületes és tiszta intentióihoz szokta mérni a törvényjavaslatokat, mégis köteles vagyok kijelenteni, hogy most oly törvényjavaslatról van szó, melynek tág és széleskörű intézkedéseiben a jutalmazás és büntetés nagymértékben tétetik lehetővé. És ezt a minister úr ne a saját személyére vonatkoztassa, hanem vegye úgy, hogy azon intentio, a melyet én bírálat alá veszek, nem a jelenlegi igazságügyministernek szól, hanem szól utódainak — hiszen azt hiszem, ő maga is kényes arra, hogy alkotásai minél maradandóbbak és hosszú-életííek legyenek, remélem óhajtja, hogy őt magát is túléljék. r Én, t. ház, megengedem, hogy a jelenlegi igazságügy minister úr nem fog visszaélni a néki adott hatáskörrel. De ha meg van adva a ministernek az evocatio joga, a melyet mint a cabinet-justitia egyik visszaélését már minden művelt államban kiküszöböltek, hogy tudniillik a folyamatban levő per iratait maga elé kivánhatja; ha e mellett e törvényjavaslat a bíró magaviselete feletti őrködést is lehetővé teszi: többé nem lehet kétség a felől, hogy a bírói függetlenség ma már csak illusorius és az a bírói ítélkezés is; habár hallottuk és olvastuk az indokolásban, hogy az ítélkezés befolyásolását mellőzni akarják; hanem a gyakorlati életben ez máskép lesz. Mert az a bíró, a ki ma is már féllábon áll, mikor a minister úr nevét említik és ha jó katholikus, még keresztet is hány (Derültség)] ha majd a minister a folyamatba levő pör actáit maga elé kívánja, minden esetre kételkedő aggodalomba fog esni a felett, vájjon mit akar a minister és mikép kell a minister szája íze szerint elintézni a port ? A ki ma, 189Í ben, a XIX. század végén a kormányhatalom számára akarja biztosítani az evocatio jogát, az ne beszéljen sem liberalismusról, sem bírói függetlenségről, hanem vallja be Őszintén, hogy a »sic volo, sic jubeo« elv képviselője. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A felügyeleti jog kérdésével még furcsábban állunk Mert az igazságügy minister, midőn az eddig ő Felsége nevében gyakorolt főfelügyelet czímén magát tette meg felügyeleti főhatóságnak: javaslatában csak felügyeleti jogról beszélt. De rendkívül jól esett neki, mintha csak hájjal kenegették volna (Derültség), midőn a bizottságban azt indítványozták, hogy a ministert, mint mindeneknek urát, a főfelügyeleti jog illeti meg. Legyen kegyes a minister úr megmagyarázni : mi a különbség a felügyeleti és főfelügyeleti jog között? 0 megértette, de rögtön védekezett is ellene. Azt mondta: nekem főfelügyeleti czímet akarnak adni, de hatáskört nem: s rögtön beleegyezett abba a módosításba, hogy a főlelügyeleti