Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-479
479. országos ülés 1891. április 20-án, hétfőn. 35 jog czímén, de mégis felügyeleti jog illeti meg a ministert. Szerintem a főfelügyéleti és felügyeleti jog között jogikig elfogadható distinctiót alkalmasiut ő maga sem adhat. A kettő azonos, csakhogy az egyik terjedelme nagyobb, a másiké kisebb. De ha a minister úr a főfelügyeleti jog alatt csak a felügyeleti jogot akarja gyakorolni, akkor nekünk azon súlyos aggodalmunk merül fel, hogy midőn az első szakaszban az van: »az igazságügy minister ezen jogkörbe eső teendők végzésével egyes esetekben a vezetése és főfelügyelete alatt állók sorából vett kiküldötteket bízhat meg«; akkor, midőn a t. minister úr és az igazságügyi bizottság az indokolásban elmondják, hogy hiszen a minister úr maga nem járhat el mindenhová főfelügyelni és felügyelni, tehát saját közegei által kell, hogy azt végeztesse: talán egy kissé messze ment a t. minister úr, midőn ily tág szövegezéssel lehetővé tette azt a megkülönböztetését a főfelügyeleti jognak a felügyeleti jogtól, hogy a mit a felügyeleti jog gyakorlásánál tenni nem szabad, a 7. §. szerint a főfelügyeleti jog gyakorlásánál már tenni szabad, meri; ma ahhoz sincs kötve, hogy az illető bíróság főnökének rangján aluli kiküldött által ne végezhesse azt. Ezen első szakasz biztosítja a minister árnak azt, hogy a bíróságok ügykezelése, hivatalos működése, a magukviselete fölött való őrködés és az ügyészek fölötti rendbirságolás kérdésében akármelyik osztálytanácsosa, titkárja, vagy ezen javaslat szerint, ha tetszik, segédfogalmazója is beleavatkozhatik és végezheti a felügyeleti jog körébe utalt teendőket. No, t. ház, ily felhatalmazást a minister úr számára adni egyáltalában hajlandók nem vagyunk. A t. minister úr ezen javaslatát — igen fontos okok köteleznek rá — pénzügyi szempontból is kell, hogy bírálat alá vegyem. Mielőtt azonban ezt tenném, hogy félreértésekre okot ne adjak, kötelességemnek tartom kiemelni, hogy a függetlenségi és 48-as párt a felügyeleti jogot nemcsak korlátozni nem akarja, de hajlandó ennek szigorításához is hozzájárulni. Azonban nem úgy, hogy ezen felügyeleti jog a függetlenséget magát veszélyeztesse és ezen felügyeleti jog a végrehajtó hatalom körébe útaltassék. Hajlandók vagyunk törvényes garantiák mellett, független bírói közegek által gyakorolva, a felügyeleti jog szigorításához és erősbítéséhez is járulni; (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) de ahhoz semmi köríílmények között, hogy a felügyeleti jog révén és czíme alatt a t. minister úr vagy utódai a bírói függetlenséget veszélyeztethessék. (Helyeslés a seélsö baloldalon.) A költség kérdése szempontjából is általános enuntiatiót kell tennem. A függetlenségi és 48-as párt a bíróságok helyzetének javítását és az igazságszolgáltatás helyzetének előmozdítását melegen szívén hordja és óhajtja: és ezért a nemzet anyagi erejéhez mórt költségek megszavazásától sohasem tartózkodik. Más azonban a kérdés itt. Első sorban kötelességünknek tartjuk minden komoly alkalomkor tőlünk telhetőleg hangoztatni, hogy habár mi a bírók helyzetét nem tartjuk kielégítőnek, komolyan és őszintén valljuk azt az elvet, hogy addig, mig Magyarország néptanítóinak helyzete javítva nem lesz, addig semmiféle hivatali állások és fizetések emeléséhez a magunk részéről hozzá nem járulunk. Mert méltóztassanak nekem megengedni, addig, mig 300 — 400 forinttal tengődő, a nyomor és inség kenyerén élősködő néptanító gyermekeivel az éhhalálnak van kitéve : addig valóban nem tartjuk a törvényhozáshoz és a nemzethez méltónak, hogy a tekintetes urakból nagyságos urakat, a nagyságos urakból pedig méltóságos urakat csináljunk, a kik eddig legalább nélkülözésekkel nem küzködtek. De általában véve óvást kell emelnünk, t. ház, azon felfogás ellen, a mely újabban lábra kapott, hogy mert most a költségvetésben néhány forint plust sikerűit kimutatni, az lenne a nemzet első kötelessége, hogy a hivatalnokok helyzetét javítsa, mert hiszen az ő becsületes munkásságuk járult hozzá ahhoz, hogy a költségvetésben többlet mutatkozik. Mert ez a princípium nyilvánul most általában, a mely mozgalomnak a főváros Il-ik kerülete a bölcsője, (Elknmondások jobb felől.) a hol az termékeny talajra is találhatott. Én azonban és a 48-as és függetlenségi párt azon véleményben vagyunk, hogy nem a hivatalnokok, hanem az adófizető polgárok voltak azok, a kik a költségvetés javításához hozzájárultak (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) a regale-váltság és a szeszadó emelésével. Ha tehát egyátalán többlet mutatkozik : ne kapjon lábra azon felfogás, hogy mindenáron a nemzet improductiv osztályának, a hivatalnoki karnak (Ellenmondás jobb felöl) az existeníiáját javítsuk, hanem segítsünk az adófizető és azon polgárokon, a kik amúgy is súlyos terhek alatt nyögnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tessék hozzáfogni az indirect adók leszállításához; tessék bebizonyítani, hogy őszintén óhajtják, mikép Magyarország földmívelő osztálya csakugyan a nemzet törvényhozásának támogatásában részesüljön. De ne kezdjük, t. ház, a közigazgatás államosításával; ne emeljük négymilliós költségtöbblettel a bírói létszámot és a fizetéseket; ne adományozzunk derüre-borúra czímeket és rangokat, a miből az állampolgárok, kik eddig is fizettek, legfeljebb azt tudják meg, hogy ezentúl még 5*
