Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-496
368 4&f», országos ülés 1891. J nnins 4-én, csfltSrtStSn. ezt megváltoztatni majdnem lehetetlenség. Crispi egészen nyugodtan átment a választási rendszerre és ma Olaszországban a polgármesterek épúgy, mint minálunk, választatnak. És mit mond a jelentés az erre vonatkozó aggodalomra és általában a választási rendszerre nézve ? (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy nem fordítottam le előre és így csak az eredetiből rögLönösen fordítom (olvassa): »azok, a kik kételkednek abban, vagy veszélyesnek tartják, hogy a polgármester kormány-functionariusi minőségben kijöhet-e a választás forrásából, két nagy hibába esnek. Először nagy és veszedelmes előítélet azt hinni, hogy természetes conflictus létezik az állam és a helyi hatóságok között. A második tévedés az, hogy kormányi vagy állami firnctionarius nem származhatnék népválasztásból. Ez oly felfogás, a mely merő ellentétben van az alkotmányos kormányok alapjával; mert alkotmányos népképviseleti alapon nyugvó kormányoknak lehetetlenség jól kormányozni, ha nincs meg irántok a feltétlen bizalom a választó-testűletekben. »Mert ha ez a bizalom megszűnnék, a mi összes alkotmányos intézményeinknek egész alapja meg lenue ingatva.« Egy további passus pedig így szói (olvassa): »Minden, ami attól való félelemben történik, hogy a választó-testületek visszaéléseket követhetnek el, ellenkezik a szabad állam fogalmával. Csak a szabadságnak látszata uralkodik ott, a hol a szabad intézmények nem gyökerezhetnek mélyen a helyi intézményekben.« így szólnak ma azon a Nyugaton, a melyre önök hivatkoznak, a kik minket maradiaknak, retrogradoknak, ósdiaknak neveznek és önmagukat akarják oda állítani, mint a haladás bajnokait, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon) holott őszintén megvallva, önök a haladással szemben vissza akarnak térni egy, a Nyugattól elvetett, mert rossznak, hibásnak tapasztalt rendszerre. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) EH teszi ezt nem úgy, mint Crispi tette, hogy egyidejűleg a közigazgatási rendszer megváltoztatásával bővítette a nép jogait, hanem még azt a kevés szabadság-biztosítékot is, melyről gr. Apponyi annyiszor tett említést s a mely múlhatatlanul szükséges arra, hogy biztosítsák a polgárokat azon hatalom-többlet ellen, a melyet most e javaslattal akar a kormány magának megszerezni, csak kilátásba helyezik. Nem jellemző-e az a t. kormányra nézve, a mely dicsekszik vele, mint a t. mini^terelnök úr tette első beszédében, hogy oly rövid idő alatt sikerűit neki ezt a bonyolult, nagy, vastag codexet kidolgoztatni és a ház elé terjeszteni, hogy azonban ezen idő alatt nem találtak módot arra, hogy azt az aránylag sokkal rövidebb néhány javaslatot elkészítsék, a melyek szükségesek arra, hogy azok legalább, a kik e javaslatot elfogadni hajlandók, azt a megnyugtatást nyerjék, hogy minden szabadságtól megfosztva nem lesz az a polgár, a kit tényleg most teljesen ki akarnak szolgáltatni a kormánynak? Én a magam részéről bevallom, hogy ezekre a biztosítékokra, habár némelyiket mi magunk már régóta sürgettünk és sürgetni is fogjuk, mert azok múlhatlanúl szükségesek, bármely rendszer mellett is, ezen javaslat alkalmából vajmi kevés súlyt helyezek. Csinálni egy hibát és azután keresni ehhez a hibához a correetivumot: ez, azt hiszem, nem valami nagyon jó politika (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mellőzni kel! magát a hibát. Nincsen is az a képzelhető szabadsági garantia, a mely felérjen azzal a szabadság-garantiával, a melyet nekünk a vármegyei rendszer, ez az önkormányzat nyújt. Milyen érveket hoztak fel az egyik és másik oldalról a választási rendszer ellen és a kinevezési rendszer mellett? (Halljuk! Halljuk!) Idézem mindenekelőtt a legközönségesebbet, a melyet majdnem mindenki érintett: hogy a választási rendszer túlélte magát, a mint Rakovszky István t. képviselőtársam — elismerem, i, r ;en csinos beszédében — kifejezte magát, denigrálták ezt a rendszert, s annyira lejáratták, hogy ma senkinek semmi bizalma sincs benne. Engedelmet kérek, de ezt komoly érvnek elfogadni nem lehet. Ha valamit denigrálnak : feladata az illetőnek az igazságot kideríteni; a mi alapos van ebben a denigrálásban — ámbár a denigrálásban igazság soha sem lehet — hanem a mi igaz van ebben az állított sok rosszban, azt javítsuk; az még nem ok arra, hogy magát a rendszert el kellene törölni. Idézték majdnem mind a sógorság és komaság nyavalyáját és erre még maga Apponyi Albert gróf is kiválóan nagy súlyt helyezett. Nein lehet tagadni, hogy ez nagy részben létezett, létezik és én azt hiszem, létezni fog minden testületben a világon. Oly rendszert még nem sikerűit egy bölcsnek sem felfedezni, a melynek keretén belül bizonyos emberek más bizonyos embereket ne protegáljanak inkább, mint másokat. De én kérdem: vájjon segít-e ezen a bajon valamit a ministeri kinevezés? Először is bizonyíthatom, hogy nem segíthet, mert hisz a mit önök most választási rendszernek neveznek, tényleg már kinevezési rendszer (Úgy van! a szélsőbalon.) és azok, a kik a mai választási rendszer ellen beszélnek, nem is veszik észre, hogy tulajdonkép a kinevezési rendszert ítélik el. Mert mi történik ma a megyékben? A főispánt kinevezi a kormány, ez tény. A főispán candidationalis jogánál fogva
