Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

496. országos ülés 1891. junitis 4-én, esttt5rtSkön. 357 logiai emanatiója és nem függ sem vagyontól, sem egyébtől, csak magától az egyéntől — tehát, mondom, ha valami ezt a szolgalelkííaéget kifejthetné nálunk a tisztviselők netáni selejtes elemei között, az bizonyára nem a tiszta, világos jogi helyzet lenne, a melyben e törvényjavaslat következtében lesznek a tisztviselők, mely őket a törvény uralma alá helyezi és midőn megvárja tőlük kötelességeik pontos, hü teljesítését, egyszersmind megadja nekik a jogvédelmet a törvény alapján s a mely mellett lesz kit és lesz hol kérdőre vonni azt, a ki a kötelességét nem teljesítő tisztviselőt kinevezte, míg ellenbon most azt, a ki oly tisztviselőket választ, a kik nem teljesítik kötelességeiket, a kik arra nem képesek, nem tudom hol és mikép lehetne az ily választásért felelősségre vonni, (Mozgás a szélsőbalon) nem ez a tiszta és világos helyzet lesz az, a melyet a törvény, a jog uralma fog köríílsánczolni. Es azt hiszem, önök sem fognak a törvény uralmának gondolata ellen föltámadni; mert hiszen mi a törvény a modern alkotmányosjog értelmében egy parlamentáris államban "? Mi volna más, ismétlem mint a nemzetnek országgyűlésileg kifejezett akarata a felség, a korona szentesítő hozzájárulásával ? A törvényben benne van a nemzet akarata. Midőn tehát önök azt mondják, hogy tisztviselőink el fognak romlani, szolgalelkííekké fognak lenni, én azt állítom, hogy nem ez a tiszta, világos helyzet fenyeget bennünket ezzel a veszélylyel, de fenyegethetne az, ha tovább tartana a mostani álczázott állapot, (Igaz! Úgy van.

1 jobb felöl) melyben a választott tisztviselők úgy állnak ott, mintha a nép bizalmának kizárólagos letéteményesei volnának. (Helyeslés jobb felöl.) És mikor ezt főleg önök hangoztatják velünk szemben, mégis számba kellene, hogy vegyék, hogy ebben a helyzetien, midőn a tisztviselőkkel nem az, a ki őket választotta, hanem a kormány, a mely őket kinevezte, fog rendelkezni, még pedig a törvény alapján, a tisztviselői karnak tisztességes elemei bizonyára nem fognak inkább zavarba jönni, mint a jelen helyzetben. Ennek a jelenlegi helyzetnek tovább nyújtása lehetne rajok nézve veszélyes egyedül, annál is inkább, mert a tisztviselőkre bízott állami feladatok, időhaladtával csak szaporodni fognak. Tehát én nem félteném a magyar nemzetet e javaslattól a politikai szabadság és a politikai erkölcsök tekintetében sem. Hátra van még a harmadik aggodalom, a melyet a javaslat t. ellenzői fölhoznak, azon aggodalom, hogy e javaslat teljes megsemmisítéssel fenyegeti az önkormányzatot. Egészen sajátszerű helyzetbe hozta a javaslat t. ellenzőit ezen aggodalmuk. Nem azokat értem, a kik nem törődvén az állam tudománynak és államjognak európaszerte bevett terminológiájával, a decentralisalt államhatalom gyakorlásában megyénként élvezett osztályrészt nevezik önkormányzatnak. Nem őket értem itt, mert az ő érveléseikre, azt hiszem, a föntebbíekben már megfeleltem; tehát nem őket értem, de azokat, a kik a megyei önkormányzat alatt azt értik, mit érteni szoktunk és a mit a javaslat is értetni kíván, t. i. a közvetlen állami rovatok alá nem tartozó, eulturalis, közjótékonysági és közgazdasági megyei ügyeknek törvényszabta jogkörrel szabadon intézését. Hát a javaslatnak ezen természetű t. ellenzői először följajdulnak, hogy a javaslat végmegseramisítéssel fenyegeti az önkormányzatot, azután pedig, midőn a ház ezen oldaláról és egyáltalán a javaslat támogatói megczáfolhatlanúl kimutatják, hogy hiszen ezen javaslat értelmében sokkal nagyobbmérve fog létrejönni az önkormányzatnak, mint a minőt a vármegyék az eddigi törvények alapján élvezhettek; midőn kimutatják, hogy e javaslat rendelkezései folytán meg' fog szűnni az államkormány gyámkodása ezen önkormányzati ügykörök fölött, hogy nevezetesen míg eddig a vármegyékben az önkormányzat úgyszólván csak névleges volt, a mennyiben a kormány a megyei közgyűlés bármely határozatát jogosítva volt minden §-hoz kötött indokolás nélkül, sőt egyáltalán saját hagyományosan diseretionariiis hatalmi körénél fogva bármily körülmények között is egyszerűleg megsemmisíteni: addig jövőre e javaslat alapján a megyei közgyűlésnek csakis bizonyos ügykörökbe vágó és csakis bizonyos természetű határozatai lesznek és ekkor is egyedül a törvényesség vagy közérdek szempontjából a kormányhoz megfölebbezhetők és a kormány a jóváhagyást ezektől is csakis a törvényesség szempontjából lesz jogosítva megtagadhatni; midőn, mondom, a javaslat támogatói mindezt megczáfolhatlanúl kimutatják: akkor előállnak önök, uraim és kimerítik a kicsinylésnek, sőt a a lenézésnek egész szótárát, csakhogy hazafias indignálódásukat e fölött kifejezzék. Megvallom, ha én azok közé tartoznám, a kik csakis a külföldi intézmények szemléletéből fakadó benyomások ösztönzete folytán óhajtják a mi saját nemzeti intézményeinket reformálni, hát ez esetben én a javaslat ezen ellenzőit nagyon szeretném az 1888-iki angol Local Government Actnek a 7-ik articulustól a 30 ik articülusáig terjedő rendé

1 kezeseire figyelmeztetni ; megláthatnák ezen rendelkezésekből, hogy a mi fölött az »Administrative County«-ban a választott grófsági tanács a »Gounty Couneil«, tehát a mi vármegyei közgyűléseink analogona határozatokat hozni jogosítva vagyon, az szintén csak olyasvalami, a mit az alispáni és szolga-