Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

358 406, orszügos ülés 18t>l. június 4-én, csütörtökön. bírói restauratiok pezsdííletei nélkül megyét képzelni sem tudó politikusok bizonyára szintén csak lappaliáknak fognának tekinthetni. Ugyan­ezen tanúiságra fognának az illetők ébredhetni, ha az 1889-ben alkotott »Act to amend the laws relatingtolocal Government in Scotland* e tárgy­ban való rendelkezéseit fognák kissé figyelemre méltatni. Pedig ez a legújabb angol reform az, a mi a javaslat ellenzőit — főleg az iro­dalomban — leginkább lelkesíté, kapcsolat­ban az olasz és franczia törvényhozások né­mely legújabb actusaival nagyban ' buzdítgatja. Csalódnak, uraim, ha azt hiszik, hogy mind e reformjaiból a külföldnek komoly érvet merít­hetnének tényleges hazai intézményeink hagyo­mányos irány báni továbbfejlesztésére, csalódnak, mondom, ha ezt hiszik, a mint ezt, ha kell, majd tüzetesben ki fogom fejteni a részletes vita al­kalmából ; most csak annyit jegyzek meg, hogy daczára mind e reformoknak, a nevezett álla­mokban a kinevezett állami tisztviselők által ellátott ügyek jelentősége oly nagy és a, kineve­zett állami tisztviselők száma oly imposans, hogy a javaslat t. ellenzői, ha mindezeket tudomásul vennék, aligha fognának többé e külföldi reform­actusokra oly tüntetőleg hivatkozni. Ámde én nem külföldi intézményeink be­nyomásai folytán, de első sorban saját hazai viszonyaink és a hazai közérdek követelmé­nyeiből kívánok útbaigazítást meríteni és ez ala­pon azt bátorkodom kérdezni önöktől uraim, vájjon eulturalis, közjótékonysági és közgazdasági téren nem arra hívatvák-e ma már a vármegyék is, hogy épen a szabadság érdekében mellőzhetővé tegyek az állami monopolt, az állam kizáró­lagos működését? Megengedem, hogy bizonyos fokig önök, uraim, szintén így fogják fel a dol­got. Megkövetelik az államtól, meg a községtől, meg a társadalomtól, hogy a lehető leghatható­sabban munkálják culíuralis, közjótékonysági és közgazdasági érdekeinket; de hát épen csakis a megyét nem tartják alkalmasnak, hogy komolyan kivegye a maga részét ebből a nagy feladatból, ebből a látszólag szerény és csendes, de jelen­tőségre nézve végzetterhes uagy munkából? Kicsinylőleg szólnak az ügyről. pedig az, ki nem fektet kellő súlyt manap a vármegyék eul­turalis, közjótékonysági s közgazdasági fölada­tára : annak az ajkaíu a culturállam lehet haté­kony szóvirág csattanós politikai szónoklatban, de semmi esetre sem lehet az a meggyőződése, hogy a magyar nemzet állami jövőjét komolyan csak az az alkotmánypolitika biztosíthatja, a mely alkotmány politika minden kitelhető erővel előmozdítja a culturállam kiépítését ebben az országban. Nagy czélszerííségi tekintetek követelik e törrény megalkotását. Századunk állami és tár­sadalmi haladása a munkafölosztáson, a szak­képzettségen és a törvények uralma által védett szabadságon alapszik: ezt nem nélkülözheti a magyar állam és a magyar társadalom sem, ha be akarja tölteni a maga missioját. Pedig bár­mennyire kell, hogy kegyelettel töltsön el ben­nünket a múlt: törvényalkotásainkat ne ez irá­nyozza, de a jövő. És minthogy e javaslat tagadhatatlanul erély­lyel és szerencsés utakon tör azon nagy czél felé, hogy a korszerű haladásnak mind e nagy fel­tételeit létesítse; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső haloldalon) hogy Magyar­ország azon missiot, a melyet a világtörténelem és saját hazánk szeretete ránk ruház, csakugyan betölthesse: azért én örömmel üdvözlöm ezen javaslatot és azt általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl. Számos képviselő üdvözli a szó­nokot.) & agy István jegyző: Petrich Ferencz! Petrich Ferencz: T. képviselőház! Midőn egy parlamenti többség, vagy legalább is egy parlamenti többség helyeslésével annak fiatal ivadéka és egyszersmind ; pártnak egy vezér­férfia egy e padokról elmondott, hazafira aggo­dalomtól áthatott szónoklatra, a mely megdönt­hetetlen érvekkel és indokolt vádakkal volt épen a törvényjavaslat ellen terhelve és a törvény­javaslat alapját mintegy megsemmisítette, bizo­nyos gúnynyal azt mondják, hogy »ily handa­bandára nem válaszolok«: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Botrány!) már akkor, t. ház, igazán aggodalommal keli keresnünk, micsoda fegyvert ragadjunk meg arra, hogy hazánkat e szerencsétlen törvényjavaslat csapásai­tól megmentsük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És én nem tagadom, t. ház, én nem fogom választani a szavaimat, őrizkedni fogok, hogy megmaradjak az illem szabályai között, de lég­ii evésbbé sem táplálom azt a reményt, hogy én valakit önök közül meggyőzhessek arról, hogy a mi álláspontunk természetes, hogy a mi állás­pontunk hazafias és mi támogatjuk a nemzet érdekeit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én e törvényjavaslatnak még vitatásába sem fogok belemenni; nem fogok okoskodni, hanem kötelességemnek tartom a t. ház előtt egész őszinteséggel elmondani az okokat, és az azok­ból származó indokolt aggodalmaimat, melyek miatt e törvényjavaslatot, mint hazánk érdekeire nézve veszedelmest, még általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Hall­juk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el azért sem, mert a törvényjavaslat már ki indulási pontjában és beterjesztésében alkot­mányos jogainknak legértékesebb, legsarkalato­sabb tételeit sérti meg az által, hogy a nemzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom