Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

358 406, orszügos ülés 18t>l. június 4-én, csütörtökön. bírói restauratiok pezsdííletei nélkül megyét képzelni sem tudó politikusok bizonyára szintén csak lappaliáknak fognának tekinthetni. Ugyanezen tanúiságra fognának az illetők ébredhetni, ha az 1889-ben alkotott »Act to amend the laws relatingtolocal Government in Scotland* e tárgyban való rendelkezéseit fognák kissé figyelemre méltatni. Pedig ez a legújabb angol reform az, a mi a javaslat ellenzőit — főleg az irodalomban — leginkább lelkesíté, kapcsolatban az olasz és franczia törvényhozások némely legújabb actusaival nagyban ' buzdítgatja. Csalódnak, uraim, ha azt hiszik, hogy mind e reformjaiból a külföldnek komoly érvet meríthetnének tényleges hazai intézményeink hagyományos irány báni továbbfejlesztésére, csalódnak, mondom, ha ezt hiszik, a mint ezt, ha kell, majd tüzetesben ki fogom fejteni a részletes vita alkalmából ; most csak annyit jegyzek meg, hogy daczára mind e reformoknak, a nevezett államokban a kinevezett állami tisztviselők által ellátott ügyek jelentősége oly nagy és a, kinevezett állami tisztviselők száma oly imposans, hogy a javaslat t. ellenzői, ha mindezeket tudomásul vennék, aligha fognának többé e külföldi reformactusokra oly tüntetőleg hivatkozni. Ámde én nem külföldi intézményeink benyomásai folytán, de első sorban saját hazai viszonyaink és a hazai közérdek követelményeiből kívánok útbaigazítást meríteni és ez alapon azt bátorkodom kérdezni önöktől uraim, vájjon eulturalis, közjótékonysági és közgazdasági téren nem arra hívatvák-e ma már a vármegyék is, hogy épen a szabadság érdekében mellőzhetővé tegyek az állami monopolt, az állam kizárólagos működését? Megengedem, hogy bizonyos fokig önök, uraim, szintén így fogják fel a dolgot. Megkövetelik az államtól, meg a községtől, meg a társadalomtól, hogy a lehető leghathatósabban munkálják culíuralis, közjótékonysági és közgazdasági érdekeinket; de hát épen csakis a megyét nem tartják alkalmasnak, hogy komolyan kivegye a maga részét ebből a nagy feladatból, ebből a látszólag szerény és csendes, de jelentőségre nézve végzetterhes uagy munkából? Kicsinylőleg szólnak az ügyről. pedig az, ki nem fektet kellő súlyt manap a vármegyék eulturalis, közjótékonysági s közgazdasági föladatára : annak az ajkaíu a culturállam lehet hatékony szóvirág csattanós politikai szónoklatban, de semmi esetre sem lehet az a meggyőződése, hogy a magyar nemzet állami jövőjét komolyan csak az az alkotmánypolitika biztosíthatja, a mely alkotmány politika minden kitelhető erővel előmozdítja a culturállam kiépítését ebben az országban. Nagy czélszerííségi tekintetek követelik e törrény megalkotását. Századunk állami és társadalmi haladása a munkafölosztáson, a szakképzettségen és a törvények uralma által védett szabadságon alapszik: ezt nem nélkülözheti a magyar állam és a magyar társadalom sem, ha be akarja tölteni a maga missioját. Pedig bármennyire kell, hogy kegyelettel töltsön el bennünket a múlt: törvényalkotásainkat ne ez irányozza, de a jövő. És minthogy e javaslat tagadhatatlanul erélylyel és szerencsés utakon tör azon nagy czél felé, hogy a korszerű haladásnak mind e nagy feltételeit létesítse; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső haloldalon) hogy Magyarország azon missiot, a melyet a világtörténelem és saját hazánk szeretete ránk ruház, csakugyan betölthesse: azért én örömmel üdvözlöm ezen javaslatot és azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl. Számos képviselő üdvözli a szónokot.) & agy István jegyző: Petrich Ferencz! Petrich Ferencz: T. képviselőház! Midőn egy parlamenti többség, vagy legalább is egy parlamenti többség helyeslésével annak fiatal ivadéka és egyszersmind ; pártnak egy vezérférfia egy e padokról elmondott, hazafira aggodalomtól áthatott szónoklatra, a mely megdönthetetlen érvekkel és indokolt vádakkal volt épen a törvényjavaslat ellen terhelve és a törvényjavaslat alapját mintegy megsemmisítette, bizonyos gúnynyal azt mondják, hogy »ily handabandára nem válaszolok«: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Botrány!) már akkor, t. ház, igazán aggodalommal keli keresnünk, micsoda fegyvert ragadjunk meg arra, hogy hazánkat e szerencsétlen törvényjavaslat csapásaitól megmentsük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És én nem tagadom, t. ház, én nem fogom választani a szavaimat, őrizkedni fogok, hogy megmaradjak az illem szabályai között, de légii evésbbé sem táplálom azt a reményt, hogy én valakit önök közül meggyőzhessek arról, hogy a mi álláspontunk természetes, hogy a mi álláspontunk hazafias és mi támogatjuk a nemzet érdekeit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én e törvényjavaslatnak még vitatásába sem fogok belemenni; nem fogok okoskodni, hanem kötelességemnek tartom a t. ház előtt egész őszinteséggel elmondani az okokat, és az azokból származó indokolt aggodalmaimat, melyek miatt e törvényjavaslatot, mint hazánk érdekeire nézve veszedelmest, még általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el azért sem, mert a törvényjavaslat már ki indulási pontjában és beterjesztésében alkotmányos jogainknak legértékesebb, legsarkalatosabb tételeit sérti meg az által, hogy a nemzet