Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

326 495. országos ülés 1891 Juiiius 8-án, szerdán. mert a kormány sokkal kevesebb tagokból áll. (ügy van! a szélső baloldalon.) De rövid parlamenti multunk is nyújt erre bizonyítékot. Nein méltóztatnak arra emlékezni, hogy volt egy Récsey nevű' ministerelnök? Volt parlamenti rendszer, volt jószívű király és Récsey mégis ministerelnök lett és ministerelnöki állásából leszorítását semmi esetre sem a parlamenti hatalom, hanem Jellasich balsikerű hadjárata okozta. Tehát mindenesetre óvakodni kell attól, hogy egy alkotmányos kérdésnek gyökereiben való megváltozt itása, a nemzet szabad választási jogának kiirtása, csak úgy a napi teendők során tárgyalható legyen; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert különben úgy járhat a nemzet, mint járt 1867-ben. Az 1865-iki országgyűlésre a magyar képviselőháznak majdnem minden tagja — azon kevesek kivételével, a kik akkor ott azokon a padokon ültek —• Deák Ferencznek a personal-unióra épített programraja alapján választatott meg. És 1867-ben mit értünk meg? Lett a personal-unioból közös hadügy, közös hadsereg, közös pénzügy, közös bank, közös vámterület és lettek mindazon közös ügyek, melyeknek önállóan elintézendő ügyeinkbe beszivárgását naponta látjuk; lett belőle lí9l-ben a közös eonsularis bíráskodás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy önök ezeketa, nem először általaui fölvetett okokat figyelemre nem mélt tják. Azt mondják: nem szükséges, fölösleges, sőt imparlamentaris és a parlamenti rendszerrel meg nem egyeztethető, hogy egy ily kérdésnek a tárgyalására és elintézésére ríj mandátum szereztessék. Azt nem mondják, de ágy van, hogy azért, mert egy új mandátum megszerzése sok ügygyebbajjal és utánjárással jár. Feltéve, de meg nem engedve azt, hogy önöknek ez okoskodásukban igazuk van és önök a parlamenti tanok cs••!Ihatatlan magyarázatának tudatában ez alkotmány-kérdésnek tárgyalásába belebocsátkozhatnak: kérdem, hogy midőn itt Magyarország történelmi múltjában gyökerező oly rendszer megváltoztatásáról van szó, mely mellett eddig Magyarország alkotmányát, szabadságát, nemzetiségét megvédte, mely mellett ennyi ideig megélt, kicserélheti-e ezt oly intézménynyel, elfogadhat-e oly gyökeres változtatást, melynek még alapvonásait sem ismeri? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Maga azon törvényjavaslat, mely itt a képviselőház asztalán fekszik, tiz törvényjavaslatnak szükséges benyújtását helyezi kilátásba. Ha jól olvastam őket, lehet több is; de annyi bizonyosan van. Az egyik a közigazgatási bíróságok szervezéséről, a másik az illetőségi kérdések elbírálására, egy külön bíróság alakításáról, a harmadik az erdőfelügyelői intézmény módosításáról, a negyedik a közigazgatási hatóságok hatásköreiről, az ötödik a fegyelmi törvényről, a hatodik a rendezett tanácsú városok és községek rendezéséről, a hetedik a mezőgazdasági ügyek rendezéséről, a nyolezadik a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről, a kiienczedik a tiszti nyugdíjalapok és az erre kivetett pótadókról, a tizedik a szolgálati pragmatikáról fog szólani. Van még egy tizenegyedik is, t. képviselőház; de az most nem jut az eszembe. A közigazgatási bíróság felláh'tása nélkül, mely némelyek szerint némi kárpótlást nyújt azon elvesztett jogokért, a melyeket a nemzettől a törvényjavaslat elvenni készül, még a municipalismus ellenségei sem bocsátkozhatnak e javaslat tárgyalásába. A tisztviselők szolgálati viszonyainak szabályozása., qualifikálhatatlan fegyelmi törvényeinek helyes módosítása, helyes kijavítása nélkül — mert jelenlegi fegyelmi törvényeink a tisztviselőket nemcsak a roinisternek, hanem a minister vidéki képviselőjének, a főispánnak teljesen kiszolgáltatják — (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) semmiféle oly rendszernek változtatásába, mely teljesen át nem tekinthető, nem bocsátkozhatunk. Nem bocsátkozhatunk elvi szempontokból mi, és a helyesen felfogott közigazgatási rendszer megállapításának érdekében nem bocsátkozhatnak önök sem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat, t. ház, ezer meg ezer ti'sztsdselőnek kinevezését teszi le a kormány kezébe és ugyanez a törvényjavaslat a jelenleg alkalmazott tisztviselők alkalmazását ideiglenessé teszi. A törvényjavaslatban nyújtott kilátás által a kormány igen sok ember lelkében vágyat gerjeszt — lehet akaratlanul — a hivatalba jutásra, A jelenleg alkalmazottak minden áron ki akarják érdemelni, hogy azon idő után, midőn végleges alkalmaztatásukról szó lesz, a kormány kegyét megnyerjék. Lehetetlen, hogy a kinevezett és kinevezésre várók e tömege a parlamenti választások szabadságát, a parlament függetlenségét ne veszélyeztesse. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nagyon fontos dolog, t. ház, magára a parlamentre nézve, mert annak függetlenségét az ezen kinevezett apparátussal kénye-kedveszerinti képviselőházai alkotni képes kormányhatalom tönkreteheti. Szükséges tehát, hogy ily veszélyekkel szemben a nemzet minden védelmi eszközzel felruháztassék alkotmányos szabadságát, függetlenségét illetőleg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges, hogy a választásról szóló 1874-iki és más hasonló törvények revideáltassanak; (Helyeslés a szélső baloldalon.) a választási jog kitér.