Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

495. országos ülés 1891. június 3-én, szeráái. 3^7 jesztessék; a eensus, mely most sok vidéken annyira eltérő, egyenlősíttessék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges, hogy a kormány tálhatalma ellen a nemzet befolyását, a válasz­tások szabadságát megóvó titkos szavazás be­hozassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek nélkül még a kik a municipalismusnak ellen­ségei, még, a kik zászlójukra az államosítást írták, azok sem bocsátkozhatnak a közigazgatási rendszer megváltoztatásába. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Grünwald Béla, ki fájdalom, ma már a múlté. (Egy hang a jobbóldalon: Hagyjunk béliét neki!) . . . nem bántom! . . . a múlt őszszel a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával pártja élén, pártjának általános helyeslése közt, minden esetre ellenmondása nélkül, kijelentette azt, hogy ő és pártja a kormány államosítási törekvését támogatni kész azon esetben, ha az államosítást a kormány úgy terjeszti elő és úgy akarja keresztülvinni, mint azt ezelőtt 10 évvel, tehát 1880-ban, innen az ellenzéki padokról Szilágyi Dezső, a mostani igazságügy minisfer tervezte. Szilágyi Dezső mostani igazságügyinínister úr, t. ház, i880-ban itt e padokon kijelentette, hogy az államosításnak nélkülözhetetlen, elenged­hetetlen előfeltétele a közigazgatási bíráskodás megalkotása; kijelentette, hogy mellőzhetetlen feltétele a tisztviselők szolgálati viszonyának szabályozása. Ez előfeltételek teljesítése nélkül akinevezési jognak egyszerűen a kormány kezébe adása nem volna egyéb, mint szervezése, erőben növelése azon mindent elnyomó hatalomnak, a melynek ellentáliani nem képes senki, a kormány­hatalomnak. Azóta Szilágyi Dezső a kormány padjain foglalt helyet s utána rögtön belépett azon pártba, mely a kormányt támogatta s ott határozottan kijelentette — önök jobban tudhat­ják, mint mi —• hogy ő nem sikátoron keresztül, hanem egyenes, nyilt utezán ment elveinek fen­tartása mellett abba a pártba. Mik voltak tehát elvei"? Az államosítást, igaz, akkor vitte magával oda s az államosítás anyasági jogát legalább is annyi joggal magának vitathatja, ínint a mennyi joggal az apaság jogát magának vitat­hatta a mérsékelt ellenzék. A kormány az álla­mosítás programmját a magáévá tette és pedig úgy, miként azt — nem sikátorokon keresztül, hanem nyilt és egyenesen utezán — Szilágyi Dezső oda bevitte, vagyis a közigazgatási bíró­ság előleges felállításával és a tisztviselők szol­gálati viszonyainak meghatározásával. A mérsé­kelt ellenzék kiváló tagja által kijelentette, hogy az államosítást csak ily értelemben támogatja: és yajjon, t, ház, ki maradt hü ezen feltételek­hez'? Szilágyi Dezső? Hiszen Szilágyi Dezső azzal a kormánynyal, a melyben az igazságügyi tárczát elfoglalja, solidáris. Vagy talán a mérsékelt ellenzék, a mely kijelentette, hogy a közigazga­tási bíróság azon halvány vázának felállításával, vagy jobban mondva felállításának ígéretével megelégszik; de a szolgálati viszony szabályo­zását, melyet a t. ministerelnök xrr a közigaz­gatási bizottságban, ha jól emlékszem, csak 4—5 év múlva bekövetkezőnek jelentett ki, elejtette? Ki maradt hű tehát az államosítás programm­jához? A mérsékelt ellenzék sem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon ! Ellen-mondások bal felől.) Én, t. ház, őszinte tisztelettel adózom Grün­wald Béla emlékének, mert ő volt az, a ki a kikötött feltételeket nem szegte meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát, t. ház, vájjon mennyi biztosíték foglaltatik abban, a mit a közigazgatási bíró­ságról tett ígéretre nézve a közigazgatási bi­zottság oly nagy garral jelentésébe foglalt, a közigazgatási bíróság felállítására. Vagy mi biztosíték foglaltatik abban, a mit a t. ministerelnök úr Apponyi Albert grófnak adott? A férfias szó megtartásának kötele­zettsége ! Hát méltóztassék megengedni, t. ház, — a nélkül, hogy én ez által bármi személyes tulaj­donokat érinteni akarnék — vájjon mi, a függet­lenségi párt, meg egyáltalában minden párt, mely a parlamentben ül, mi biztosítékot találhat ebben ? Hiszen erről a pártról, ha jól emlék­szem, Szederkényi Nándor t, képviselőtársam, de mások is kimutatták már, hogy hiszen a trón­beszédekben foglalt ígéretek is teljesítetlenek maradtak. (lyasl így van! a szélsőbalon.) Magam is tudok oly ígéretet, a mely már jó ideje tör­vényben foglaltatik és még ma sem valósíttatott meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát ne menjünk, t. ház, oly messzire; hiszen egy igen t. lapnak mai stylusa szerint már ezeket is a pariamentilag elintézett tárgyak közé tehetjük; hanem hivatkozom egy másik dologra, melynek én is tanúja voltam és talán még a t. ház is emlékszik arra, a midőn a kor­mány élén álló férfiú, a ki pártjának feltétlen bizalmát és többségét bíró vezére volt, a ho­nossági vita alkalmával kijelentette, (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) hogy szükséges­nek tartja a honossági törvény revisióját, szük­ségesnek tartja nemcsak a benne észlelhető hi­nyok miatt, (Igaz! Úgy van! a szélső bal felől.) hanem különösen szükségesnek tartja a fenforgó körülménynél fogva is. (Zajos helyeslés és tetszés szélső bal felől.) Azt nem vitathatja el, t. ház, senki sem, hogy ezen fenforgó körülmény Kossuth Lajos honossága volt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Kossuth!) Megígérte ezt Tisza Kálmán, megígérte

Next

/
Oldalképek
Tartalom