Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-495
495. országos ülés 1891. június 3-én, szeráái. 3^7 jesztessék; a eensus, mely most sok vidéken annyira eltérő, egyenlősíttessék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges, hogy a kormány tálhatalma ellen a nemzet befolyását, a választások szabadságát megóvó titkos szavazás behozassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek nélkül még a kik a municipalismusnak ellenségei, még, a kik zászlójukra az államosítást írták, azok sem bocsátkozhatnak a közigazgatási rendszer megváltoztatásába. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Grünwald Béla, ki fájdalom, ma már a múlté. (Egy hang a jobbóldalon: Hagyjunk béliét neki!) . . . nem bántom! . . . a múlt őszszel a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával pártja élén, pártjának általános helyeslése közt, minden esetre ellenmondása nélkül, kijelentette azt, hogy ő és pártja a kormány államosítási törekvését támogatni kész azon esetben, ha az államosítást a kormány úgy terjeszti elő és úgy akarja keresztülvinni, mint azt ezelőtt 10 évvel, tehát 1880-ban, innen az ellenzéki padokról Szilágyi Dezső, a mostani igazságügy minisfer tervezte. Szilágyi Dezső mostani igazságügyinínister úr, t. ház, i880-ban itt e padokon kijelentette, hogy az államosításnak nélkülözhetetlen, elengedhetetlen előfeltétele a közigazgatási bíráskodás megalkotása; kijelentette, hogy mellőzhetetlen feltétele a tisztviselők szolgálati viszonyának szabályozása. Ez előfeltételek teljesítése nélkül akinevezési jognak egyszerűen a kormány kezébe adása nem volna egyéb, mint szervezése, erőben növelése azon mindent elnyomó hatalomnak, a melynek ellentáliani nem képes senki, a kormányhatalomnak. Azóta Szilágyi Dezső a kormány padjain foglalt helyet s utána rögtön belépett azon pártba, mely a kormányt támogatta s ott határozottan kijelentette — önök jobban tudhatják, mint mi —• hogy ő nem sikátoron keresztül, hanem egyenes, nyilt utezán ment elveinek fentartása mellett abba a pártba. Mik voltak tehát elvei"? Az államosítást, igaz, akkor vitte magával oda s az államosítás anyasági jogát legalább is annyi joggal magának vitathatja, ínint a mennyi joggal az apaság jogát magának vitathatta a mérsékelt ellenzék. A kormány az államosítás programmját a magáévá tette és pedig úgy, miként azt — nem sikátorokon keresztül, hanem nyilt és egyenesen utezán — Szilágyi Dezső oda bevitte, vagyis a közigazgatási bíróság előleges felállításával és a tisztviselők szolgálati viszonyainak meghatározásával. A mérsékelt ellenzék kiváló tagja által kijelentette, hogy az államosítást csak ily értelemben támogatja: és yajjon, t, ház, ki maradt hü ezen feltételekhez'? Szilágyi Dezső? Hiszen Szilágyi Dezső azzal a kormánynyal, a melyben az igazságügyi tárczát elfoglalja, solidáris. Vagy talán a mérsékelt ellenzék, a mely kijelentette, hogy a közigazgatási bíróság azon halvány vázának felállításával, vagy jobban mondva felállításának ígéretével megelégszik; de a szolgálati viszony szabályozását, melyet a t. ministerelnök xrr a közigazgatási bizottságban, ha jól emlékszem, csak 4—5 év múlva bekövetkezőnek jelentett ki, elejtette? Ki maradt hű tehát az államosítás programmjához? A mérsékelt ellenzék sem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon ! Ellen-mondások bal felől.) Én, t. ház, őszinte tisztelettel adózom Grünwald Béla emlékének, mert ő volt az, a ki a kikötött feltételeket nem szegte meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát, t. ház, vájjon mennyi biztosíték foglaltatik abban, a mit a közigazgatási bíróságról tett ígéretre nézve a közigazgatási bizottság oly nagy garral jelentésébe foglalt, a közigazgatási bíróság felállítására. Vagy mi biztosíték foglaltatik abban, a mit a t. ministerelnök úr Apponyi Albert grófnak adott? A férfias szó megtartásának kötelezettsége ! Hát méltóztassék megengedni, t. ház, — a nélkül, hogy én ez által bármi személyes tulajdonokat érinteni akarnék — vájjon mi, a függetlenségi párt, meg egyáltalában minden párt, mely a parlamentben ül, mi biztosítékot találhat ebben ? Hiszen erről a pártról, ha jól emlékszem, Szederkényi Nándor t, képviselőtársam, de mások is kimutatták már, hogy hiszen a trónbeszédekben foglalt ígéretek is teljesítetlenek maradtak. (lyasl így van! a szélsőbalon.) Magam is tudok oly ígéretet, a mely már jó ideje törvényben foglaltatik és még ma sem valósíttatott meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát ne menjünk, t. ház, oly messzire; hiszen egy igen t. lapnak mai stylusa szerint már ezeket is a pariamentilag elintézett tárgyak közé tehetjük; hanem hivatkozom egy másik dologra, melynek én is tanúja voltam és talán még a t. ház is emlékszik arra, a midőn a kormány élén álló férfiú, a ki pártjának feltétlen bizalmát és többségét bíró vezére volt, a honossági vita alkalmával kijelentette, (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) hogy szükségesnek tartja a honossági törvény revisióját, szükségesnek tartja nemcsak a benne észlelhető hinyok miatt, (Igaz! Úgy van! a szélső bal felől.) hanem különösen szükségesnek tartja a fenforgó körülménynél fogva is. (Zajos helyeslés és tetszés szélső bal felől.) Azt nem vitathatja el, t. ház, senki sem, hogy ezen fenforgó körülmény Kossuth Lajos honossága volt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Kossuth!) Megígérte ezt Tisza Kálmán, megígérte