Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-495
495. országos Illés 1891. jnnins 3-án, szerdán. 333 midőn a t. ház itt arról tanácskozik, hogy a nemzetnek a végrehajtásban megillető közreműködési jogát a nemzet szabad választásának egészséges talajából kitépje, és azt egy bizonytalan, a közszabadságra nézve gyakran veszélyes talajba, a kormányhatalomtalajába átültesse: mondom, egyetért abban, hogy akkor itt oly fontos kérdésről van szó, mely Magyarország jövőjére, közszabadságára, alkotmányosságára, függetlenségére és egyéni s politikai jogaira és szabadságára messze kiterjed és mindezen érdekeket és szempontokat gyökerükbenérintő törvényhozási működés küszöbén állunk. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) E véleményem kifsjeztéséíe ,t.ház, meggyőződésemen, tapasztalataimon s azon nyilatkozatokon kivííl, melyek e ház pártjainak minden padjáról elhangzottak, felhatalmaz különösen azon jelenség is, hogy midőn a kormány Magyarország köztörvényhatósági rendszerét gyökereiben megtámadó ezt a törvényjavaslatot beterjesztette: onnét, az államosító kormány mögött ülő kormánymánypárt többségéből támadt egy férfiú, a ki a kérdést oly fontosnak nyilvánította, miszerint azon meggyőződését fejezte ki, hogy a fölött szavazati jogát minden egyes képviselő, lelkiismeretével számolva és kezét szívére téve fogja gyakorolni. Azt hiszem, t. ház, hogy ily körülmények közt a kérdés fontossága minden ellenmondás nélkül constatálható. Ezért engedelmet kérek a t. háztól arra, hogy e kérdéssel én is meggyő ződésem, tapasztalataim és meggyőződésemen alapuló érzelmeim sugallata szerint foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) A kormány által beterjesztett törvényjavaslat, mely eredetileg a közigazgatásnak és önkormányzatnak a vármegyékben való rendezése ezímét viselte, csak úgy hemzseg keresztülkasul ezen kifejezésektől: kő/törvényhatóság, vármegye, autonómia. Igaz, t. ház, hogy a közigazgatási bizottság által átnézett szöveg e szót: »köztövvényhatóság« a törvényjavaslatból kihagyta és helyébe a »vármegy T e« szót tette: de az autonómia kifejezés a bizottság által előterjesztett szövegben is benfoglaltatik, Lássuk, t. ház : mi az a köztörvényhatóság, vagy legalább mi volt annak értelme eddigi, törvényesen megállapított fogalmaink szerint; mi volt az értelme ennek, a gyakorlati életben teljesen szentesített fogalomnak: autonómia? Köztörvényhatóság alatt, t. ház, értettük az oly testűleteket, melyek senkinek egyéni magáuhatalma alatt nem állottak; melyek magában az alkotmányban gyökerező hatalmuknál, joguknál fogva saját ügyeiket intézik; intézkedéseket, határozataikat saját közegeik által hajtatják végre s a közigazgatást maguk és saját tisztviselőik által látják el. Vájjon, t. ház, a törvényhatóság vagy vármegye fogalma úgy, a mint az átnézett törvényjavaslatban az intézmény szabályozva van, megegyezte thető-c a köztörvényhatóságról, a vármegyéről táplált eddigi fogalmainkkal? Vájjon az autonómia szó abban megfelel-e azon fogalomnak, melyet mi eddig ezen fogalmakhoz kötöttünk? Én azt hiszem, hogy nem. A vármegyéknek azon fogalma alá, melyet eddig hozzá csatoltunk, nem foglalható a köztörvényhatóság; mert hiszen a törvényjavaslat a vármegyéket magának a főispánnak személyes hatalma alá helyezi (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és ez által a magán autonómiák niveauja alá helyezi. De nem felel meg azért sem, mert megfosztja a törvényhatóságokat azon joguktól, mely a törvényben és alkotmányban gyökerezik, hogy saját ügyeikben határozzanak, vagy ha az új javaslat szerint határozhatnak is, hogy határozataikat önmaguk és választott tisztviselőik által hajtsák végre; (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem felel meg, mert megfosztja a törvényhatóságokat azon alkotmányban gyökerező hatalmuk és joguktól, hogy a közigazgatást maguk és saját tisztviselőik által lássák el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A rendszernek ilyen megváltoztatása által, mely kiveszi a nemzet kezéből azon jogot, melyet neki eddig alkotmánya a törvényiek végrehajtásában, a közigazgatás ellátásában megadott és azt áthelyezi a kormányhatalom kezébe, — az egyensúlyban, mely eddig a nemzet és kormányhatalom közt fennállott, oly mérvű változás következik be, hogy a tervezett javaslatnak keresztülvitele valóságos alkotmánykérdést képez. (Úgy van! a szélső balolda Ion.) De, t. ház, hiszen e törvényjavaslat örökösen az autonómiáról, az önkormányzatról beszél. Hiszen az államosítani akaró kormány s a többség maga. azon zászló alatt megy a parlamenti harezba, hogy kiterjeszti az autonómiát, az önkormányzatot, új életre ébreszti s épen azért akarja megfosztani törvényhatósági jogaiktól a köztörvényhatóságokat, hogy azok önkormányzati teendőiknek annál több időt szentelhessenek, — s a keretet, melyet úgy fejezünk ki, hogy autonómia, annál egészségesebben betölthessék. Tehát lássuk azt, hogy mit értettünk eddig ezen fogalom alatt, hogy »autonomia« ? Autonómia alatt, t. ház, értettük a testületek, községek, szövetkezetek egyéni cselekvési sza badságát saját ügyeik szabályozásában; s az önkormányzati ügyeket kiválólag abban különbözte f tük meg a köztörvényhatósági ügyektől, hogy a köztörvényhatósági ügyek a kormány felügyelete alatt végeztettek. De hát, t. ház, vájjon ezen autonómia, 41*
