Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-479
479. országos ülés 1891, . április 30-án, hétfőn. -. vényczikk és az azzal kapcsolatban álló későbbi törvényekben foglaltatnak? Összhangzásban áll-e azokkal, a kijelölt irányban tovább halad-e ? Ha pedig módosít, mik ennek indokai s mi a visszahatása a módosításnak az alapelvre? Az 1869 : IV. törvényczikk a bírói hatalom gyakorlásáról, a bírói szervezet alapelveit foglalja magában. Kimondja az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztását, megállapítja a bírói kinevezési jogot, meghatározza a bírói hivatal elnyerésének feltételeit, kifejezésre juttatja az elmozdíthatatlanság elvét és érvényre emeli a bíró felelősségre való vonhatását. Ezen itt jelzett elvek részletes szabályozást nyertek az 1871 : VIII, 1871 : IX. és 1874 : XXIV. törvényczikkekben. Az alapelvek felsorolásában hézagosan járnék el, ha az egész bírói szervezetre kiható felügyeleti jogot, a mint azt az 1871 : VIII. törvényczikk 5. §-a. szabályozza, mely szerint »0 Felsége legfelsőbb felügyeleti jogát felelős igazságügyministere által gyakorolja«, fel nem említeném. A kérdés tehát az: vájjon a javaslatban foglalt intézkedések ezen itt jelzett alapelveknek folyományaként jelentkeznek-e, azokat hatályosabban juttatják-e kifejezésre, avagy ellenkezőleg azok gyöngítésekép, módosítása gyanánt, vagy eltörlésekép jelentkeznek-et Magát a javaslatot azon egységes eszme uralja minden részletében, hogy a jogszolgáltatást, a mennyiben az szervezeti intézvények és elvek érvényesítése által tökélyesbíthető, a tökély ezen magas fokára emelje. Mert hisz az igazságszolgáltatás minemtísége három tényező összehatásától függ: az alkalmazandó anyagi jogtól, az eljárási szabályok és alakoktól s magától a bírói szervezettől. S ha az előbbi kettő a legszigorúbb elméleti és gyakorlati kivan-iImáknak megfelel is, az összeredmény kielégítő nem lesz, ha az utóbbi nem szolgáltatja azon alapot, a melyből a jó, gyors, megbízható és pártatlan ítélkezés egyes-egyedül eredhet. A javaslatban foglalt egyes főbb intézkedéseket, bírói szervezetünk már jelzett alapelveivel kapcsolatosan röviden ismertetni, tárgyát képezi. A javaslat a felügyeleti jogot részletesen szabályozza s kiindulási po ital az 1871 : VIII. törvényczikk 5, §-ában lefektetett elvet veszi s azt a felső bírósági szervezetben beállott változásokkal összhangzásba hozza. Mielőtt a javaslat ezen irányú intézkedéseinek ismertetésébe bocsátkoznám, legyen szabad azon elveket feltüntetnem, a melyek jelenleg a felügyeleti jog szabályozása körül mérvadók. Az 1871: VIII. törvényczikk 5. §-a értelméKÉPVH. SAPLÓ. 1887—92. XXIII. KÖTET. ben az ország bíróságai felett a legfőbb felügyeleti jog az igazságügyministert illeti meg. Ezen törvényes alapintézkedés azonban nem bír azon értelemmel, mintha a felügyeleti jog kizárólag és minden fokozatban az igazságiigyminister által volna gyakorlandó, hanem eddigi bírói szervezetünk is többé-kevésbé különböző felügyeleti hatóságot ismert és az azok közti fokozatnak s az egyes hatóságokat megillető felügyeleti hatáskörnek jelzése ezéljából használja az idézett törvényczikkben a legfőbb felügyeleti jog kifejezését. Az 1871 :XXXI. törvényczikk 3. §-a szerint a járásbíróság ügykezelése feletti felügyelet azon törvényszék elnökét illeti, melynek kerületében a járásbíróság fekszik. Ugyancsak az ezen törvényczikk alapján kibocsátott bírói ügyviteli szabályok 62. §-a értelmében a törvényszék az elnök közvetlen felügyelete alatt áll s a 65. §. értelmében a járásbíróságoknál a felügyeleti jog gyakorlása a járásbírót illeti meg. A magyar királyi curiára és a fennálló két királyi ítélő táblára nézve az elnöki felügyeleti jog az ügyviteli szabályok 268. §-a értelmében ugyanazon terjedelemben s hatáskörben áll fenn, mint az elsőfokú törvényszékekre vonatkozólag. De elismerésre jutott a felső bíróságoknak felügyeleti joga, habár igen szűk korlátok közt, az ügyviteli szabályok 68. §-ában, mely szerint a felettes bíróságoknak jogukban áll törvénykezési ügyekben az alsóbbaknál az ügyviteli szabályok pontos megtartására ügyelni s előfordult egyes esetekben a tapasztaltakhoz képest intézkedni. Ha ezen tényleges jogállapottal szemben a javaslatban foglalt rendezést vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az alapelv sértetlen feutartása mellett a fokozatos felügyeleti hatóságok felállítása s különösen a királyi ítélő táblák elnökeinek felügyeleti joga, az illető tábla kerületében levő összes bíróságokra, nem képez szakítást a szervezet alapelveivel, hanem annak helyes kibővítése és kiépítése. A másodfokú bírósági szervezetnek eddigi összpontosított alakjában, felügyeleti hatóságokként felhasználása ki volt zárva. De most ezen akadálynak megszűntével a felügyeleti jog rendezése s a felügyeleti hatóságok megállapítása — úgy, a mint az a javaslatban jelentkezik — a királyi táblák szétosztásának szükségszerű folyományát képezi. A felügyelő közegek meghatározásánál két rendszer között kellett választani: az egyik szerint a bíróság, mint ilyen, azaz mint testűlet lett volna a felügyelettel megbízandó, a másik szerint a felügyelet gyakorlása, kizárólag a törvényszék vagy királyi tábla elnökének személyéhez kötendő. 4
