Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

19*. országos fllés 1891. jimins 2-án, kedden. 3Q7 a kinevezett tisztviselőt legfeljebb úgynevezett fegyelmi megintés érhette volna, maga a közvélemény minden rétege halálig üldözött. (Igaz! Úgy van!) Igenis a közvélemény maga; nem egyes emberek csinálják azt a hangulatot, de meg van az egész országban, a társadalom minden rétegében, a különben a legliberalisabb s legigazságosabb körökben is; a sajtó-bíróság, az ügyvédi kar emberei sem mentek ez elfogultságtól s azonnal más pápaszemet tesznek fel s más szótárt használnak, mihelyt egy választott tisztviselő tetteinek bírálatáról van szó. (Helyeslés jobb felöl.) Nem kutatom kinek a hibája, vagy ha ágy tetszik, kinek az érdeme; de a tény maga eltagadhatatlan. A míg lehetett, magam is igyekeztem csekély tehetségemhez képest, szóval és írásban ezen, nézetem szerint, igazságtalan és méltánytalan felfogás ellen küzdeni; de a létező hangulat előtt szemet nem hunyhatok s ma ott vagyunk, hogy nemcsak a törvényhatóságoknak maguknak is nagy része, nemcsak a tisztviselőknek legnagyobb része várja és kívánja a kinevezési rendszer behozatalát, hanem általános viszonyaink s közvéleményünk úgy fejlődtek s alakultak, hogy ma teljes lehetetlennek láts/.ik előttem a közigazgatást a választási rendszer alapján javítani, reformálni. Lehetetlen, mert bármit tesz és bármit fogunk tenni, a választott tisztviselő az uralkodó hangúlat mellett nem fog gyakorlati eredményt elérhetni. A mi jót fog tenni, azt kicsinyítve, a mi rosszat, azt nagyítva fogják észrevenni s a legnemesebb buzgalom, a legfáradságosabb erőfeszítés a legmelegebb lelkesedés is hajótörést kell, hogy szenvedjen a basáskodás, komáskodás, korteskedés jelszavain. Ha pedig e tisztviselőnek bármily önfeláldozó működése, legigazabb ambitiója is úgy megbéníttatik, az illetőnek egész környezete által magának a közvéleménynek sújtó felfogása által : úgy a különben legjobban kigo.idolt szervezetnek sem lehet gyakorlati eredménye. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) A körülmény ily felfogása mellett nem fogjuk elérhetni a választási, a megyei rendszer mellett sem a munkaerő kellő szaporítását, sem a tisztviselők kellő dotatiójához szükséges költségek tetemes emelését, sem pedig azt, a mi ezek között legfontosabb, hogy ambitiosus, önérzetes és kellő szakképzettséggel biró emberek mennél nagyobb számmal szenteljék életüket a közigazgatás fáradságos hivatásának. S ez, t. ház, egyik föindoka annak, a miért részemről a tánrvalás alatt levő törvénvjavaslatot elfogadom. Érzem annak szükségét, hogy közigazgatásunk reformáltassék; de érzem egyúttal azt is, hogy ez a reform országunk mai viszonyai mellett a választási rendszer fentartásával életképesen, munkabíróan nem létesíthető. Elfogadom tehát a kinevezési rendszer mellett tervezett reformot s elfogadom azért is, mert látom, hogy e javaslatban e rendszer mellett egyúttal a helyes értelemben vett helyhatósági önkormányzati élet is kellő figyelemben részesül s hogy különösen a ház közigazgatási bizottságának szerkezete szerint a törvényhatóságoknak az önkormányzati hatáskörben szabadabb mozgás s a kinevezett tisztviselőkkel szemben is kellő ellenőrzési jog biztosíttatik. (Helyeslés jobb felöl.) Sőt meggyőződésem, hogy az önkormányzati elemek ezt az ellenőrzést sokkal szigorúbban, sokkal erélyesebben fogják gyakorolni, mint a hogy azt tették az önmaguk által választott tisztviselőkkel szemben. (Helyeslés jobb felöl.) S elfogadom a javaslatot azon hitben és tudatban, hogy ez a javaslat csak egy részét képezi az egész nagy reformnak s hogy azt rövid idő alatt követni fogják különösen a közigazgatási bíróságról szóló, a fegyelmi eljárásra vonatkozó, a községek rendezését s az árva- és gyámügyek reformját czélzó törvények, a melyek e javaslat kiegészítését képezendik s a melyek elsői hívatva vannak ellensúlyozni azon aggodalmakat, a melyek oly irányban merültek fel, hogy a kinevezés esetleg túlságosan növeli a kormány hatalmát. Ez aggodalmakat, t. ház, ha igazoltaknak nem is, de némileg jogosultaknak tartom; de csakis kellő mértékben s hibának tartom azoknak túlságos kiszínezését; mert hiszen parlamentaris alkotmányunk mellett végre is ez a kormányunk a mi kormányunk, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) nem szabad azt valami külön álló, idegen vagy épen ellenséges testületnek tekintenünk, a, mely ly el szemben mindig állást foglalnunk kelljen, {Igás! Úgy van! a jobboldalon.) nemzeti szempontból pedig azt kell kívánnunk, hogy a magyar kormány erős legyen s erejét kifejteni is képes legyen. (Helyeslés jobb felöl.) Arra, t. ház, hogy az alkotmányos szabadság hívei legyünk, nem szükséges az, hogy a nemzet érdeke és az államhatalom gyakorlásával megbízott kormány érdeke folyton ellentétbe helyeztessék egymással. A parlamentaris, felelős kormányzatnak igen is következménye az, hogy az állami hatalomnak, hogy magának a koronának érdeke sem uralkodhatik a nemzeti érdek elnyomásával; de nem követelménye az, hogy a nemzeti érdek az államhatalom minden jogos és méltányos igényeit elnyomni tartozik. {Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ideje, azt hiszem, t. ház, hogy a kormányt 89*