Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-494
306 éH. országos ölés 1891. junins 2-án, ledAen. jaink közül hirdették folyton ée folyton a nemzetnek, hogy boldogulását, hogy közigazgatásának javulását csakis a kinevezési rendszertől várhatja? A Szalayak, Csengeryek s annyi más, szóval és írásban, a törvényhozás és a tudomány termeiben, napi sajtóban és könyvekben folyton ezt hangoztatták s ki ne emlékeznék a nem rég múlt azon jelenségére, hogy kormányok és pártok mily r keserű szemrehányásokkal támadtattak meg azért, hogy az áramlattal széniben is még kísérleteket tettek oly irányban, nem Ielietne-e a régi rendszer javításával azt újra életképessé tenni? (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) S hogy ez nem vált lehetségessé, hogy a közvélemény mai felfogása mellett a »hitelét« vesztett választási rendszer mellett nem vagyunk képesek a közigazgatást reformálni, ezt nemcsak azok idézték elő, a kik keidet óta öntudatosan a kinevezési rendszer mellett s a választási rendszer megdöntésééit küzdöttek, hanem nagy része van ebben azoknak is, a kik ma e törvényjavaslatot ellenzik, a kik a választási rendszer mellett foglaltak mindig állást, de azért alig mulasztottak el alkalmat e rendszer hitelének aláásására. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Megengedem öntudatlanul tették, de tették s legalább is csatlakoztak azokhoz, a kik e rendszer megbuktatására törekedtek. Vagy emlékezik-e közülünk valaki arra, hogy e teremben valaha egy vádakkal s gyakran alaptalan vádakkal illetett választott tisztviselő azon oldalról védelmeztetett volna? Nem-e inkább ellenkezőleg sokkal gyakrabban fordult elő az az eset, hogy onnan jöttek a vádak s a kormány padjairól kellett azokkal szembe szállani? (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) A tisztviselők körében előfordult minden egyes viaszaélés, sőt legtöbbször minden előfordult rágalom vagy túlzás is kapóra jött fegyver volt sokaknak kezében, a melyiyel a kormányt támadták meg; nem gondolva meg, hogy nemcsak a kormány tekintélyét ássák alá vele, de az egész megyei rendszerét is, mert a közvélemény legnagyobb része minden ily alkaimat arra használt fel, hogy a megyei rendszeren koptassa élezeit. (Helyeslés jobb felöl.) S ha a megyei, az önkormányzati életben történt valami hiba: nem-e azonnal a kormányt teszik felelőssé. Nem-e azonnal a kormánytól kértek erélyes és gyors orvoslást, nem gondolva meg, hogy ha a megyék önkormányzati jogkörét igazán szei etjük és fentartani akarjuk, úgy azt kell kívánunnk, hogy ez önkormányzati hatóságok magok orvosolják a bajokot s a kormány mennél kevésbbé avatkozzék a törvényhatóságok életébe. (Helyeslés jobb felől.) Bartha Miklós: Minden hatalom a kormány kezében volt! Rakovszky István: Ha jól értettem, azt mondja a képviselő úr: »mert minden hatalom a kormány kezében van«. Hisz épen ezt kifogásolom, hogy maguk a képivselő urak is oda törekedtek, hogy a hatalom a kormánynál legyen, mert önmaguk a kormány beavatkozását sürgették; nem az önkormányzati testülettől, nem a törvényhatóságtól kívánták, hanem a kormánynál keresték sérelmeikért az elégtételt. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ez az ellenmondás, t. képviselő urak más szóval annyit jelent, hogy míg az az önkormányzati testület az önök nézeteinek megfelelt, az önök érdekeit teljesítette, jó volt mint önálló testület, a melyhez a kormánynak semmi köze nincs ; a mint azonban olyan valamit tett, a mi önöknek nem tetszett: akkor nem volt többé önálló önkormányzati testület, hanem a kormánynak volt kötelessége azt, a mit önök hibának tartottak, helyrehozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt nem egyesekről szólok; de általában az ország mindazon köreiről, a melyeknek a közvéleményre beíolyúsuk van s a melyek, még ha a megyei rendszer híveinek vallják is most magukat, mindent elkövettek e rendszer népszerütlenítésére. A sajtó, a hírlapok bármely párthoz tartoztak légyen és közönség egyáltalán ez irányban működik évtizedek óta. A legkisebb hiba, a mi a megyei életben előfordult, nagygyá lett felfújva s ázsiai állapotok emlegetésére szolgál indokul. Ha a községben a kisbíró megütött valakit jogtalanul : a megyei rendszert szidták; ha az árvapénzek körűi fordult elő visszaélés: az nem az egyesek bűnetíl tudatott be, hanem a rendszer elítélése volt; ha egy egy tisztviselő hibát, bűnt vagy mulasztást követett el: nem ő volt az oka, hanem a »sógorság-komaság«. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ha az a választott tisztviselő, akár alispán, akár főszolgabíró, erélyes ember volt: kész volt a megyei »basáskodáse vádja; ha tapintatos, sírna ember volt: úgy azt kellett hallgatnia, hogy c-mpa korteskedésből él, hogy mindig a választók kegyééi keresi. {Igaz ! Úgy van! jobb felöl.) Ne ámítsuk magunkat, t. ház, a dolog tényleg így T van. Ez a felfogás, hitem szerint, nem jogosult. A választási rendszer nem oly rossz, a minőnek hirdetik, mostani választott tisztviselőink legnagyobb része sokkal jobb, mint a minőktíl leírják; de sajnos tény, hogy a választási rendszer ma nálunk hitelét veszítette s eclatans példákat tudnék reá felhozni, (Halljuk! Halljuk!) hogy különben kitűnő választott tisztviselőket oly csekély tévedésekért, a melyekért
