Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-494
302 * n *' országos illés 1891. június 2-rtn, kedden. helyett a párturalom, a kortesrendszer üzi féktelen orgiáit De, t. ház, ki vagy mi ennek az oka? Az intézmény-e, a mely itt-ott hívatott kéz alatt pzabályszeiííeii fejlődik és működik, vagy a rendszer, a mely hívatlan egyéneket állított az ügyek élére, nem a közigazgatás körül szerzett érdemeikéit, hanem részint azért, hogy családi nagy összeköttetéseiket és befolyásukat érvényesítsék, részint hogy erőszakoskodásra hajló tul jdonaikkal oda hassanak, hogy minél több, a kormánynak kedves képviselő jusson a képviselőházba. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Vájjon mutat-e fel a törtem lem példatárra, hogy alkolmányos államban a vármegyék vagy kerületek főnökeinek valahol nagyobb hatalom, nagyobb befolyás biztosíttatott volna, mint a mennyivel a magyar vármegyék főispánjai a törvény alapján rendelkeznek? Hiszen nálunk a vármegyei választás mái- is nem egyéb, mint áhzázott kinevezési rendszer. (Helyes'és a szélső baloldalon.) A főispánoknak ugyanis az 1886: XXI. törvényczikk által biztosítva van egy csomó megyei tisztviselő kinevezése, a választás alá eső állások betöltése pedig- feltétlenül akaratuk szerint történik, mert a kijelölést ágyszólván maguk hajtják végre, rendelkezvén a kijelölő bizottságban az 5 közül 3 yzavazattal. Aztán meg hol terem az az elszánt férfiú, a ki a főispán kinyilvánított akaratának, mint jelölt, a választás alkalmával ellenszegülni merne ? Hiszen ez által előmenetelét, jövőjét tenné koezkára. Szóval elvitázhatatlan tény az, hogy a vármegyékben a legtöbb helyen a főispánok, mint a kormány bizalmi emberei, alkotják meg a tisztikart; a törvényhatósági bizottság csak elkiáltja az obligát éljent, hogy rányomja a választás bélyegét. Hát miért nem iparkodott az előbbi kormány jó közigazgatási tisztviselőket állítani az ügyek élére, miért nem adta utasításul a vármegye bizalmi embereinek, hogy ne nézzenek a pártállásra, ne a képviselő-választások alkalmával szerzett érdemekre, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem tisztán és egyedül a közigazgatás terén mutatkozó képességre. Vájjon nem volt Magyarországon annyi képzett ember, hogy jó közigazgatást lehetett volna létrehozni? Ha volt, szedték volna őket össze, hiszen a hatalom a kezükben volt, lett volna rá módjuk; ha nincs, a kinevezés folytán sem lesz; miért azért egy intézményt, mely fontos missiót teljesít, megsemmisíteni akarni ? A legfőbb érvek, melyek az állami közigazgatás szükségességének bebizonyítására felhozatnak, a gentry túlkapása és a nemzetiségi viszonyok. Hát nézzünk ezen állításoknak a szemébe. A gentry uralom csak ott díszlik, a hol a főispán is a gentrynek tagja. Tetszett volna olyanokat főispánokká tenni, kik nem fújnak vele egy követ, majd megváltoztak volna a viszonyok; nemzetiségi megye pedig alig van néhány az országban és itt kénytelen vagyok a t. előadónak azon állítását kétségbe vonni,hogy az ország megyéiben felében a nemzetiségek volnának túlsúlyban. Perczel Dezső előadó: Harmincakét megyében 63 közül! Boda Vilmos: Még akkor is, ha 37 megyében vaunak túlsulyban, szégyen volna, ha az államhatalom nem rendelkeznék eszközökkel túlkapásaik meggátlására. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak nem kellett volna velük kokettirozni, hogy az országgyűlésen szavazataikkal a kormányt támogassák, majd megszelídültek volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Nem kellett volna pénzt adni a panslavismus terjesztésére. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Boda Vilmos: Szóval mindezen könnyen legyőzhető bajok kútforrása a rendszer volt és korántsem az intézmény. A rendszer, mely minden alkalommal a politikát tolta előtérbe és a kormányzást elhagyagolta, (Igaz! Úgy van! a a szélső baloldalon,) mely folyton az államhatalom öregbítésén dolgozott s az egyéni szabadságot pedig korlátok közé szorítani igyekezett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Meddig terjed ez a vágy? Hol van ennek véghatára? Vagy talán a ceutralisatio híveinek nem lesz addig nyugalmuk, míg e sokat hányatott országnak összes lakossága két aránytalan táborra nem osztatik, a kormányzókra és kormányzottakra ? S az egyik tábor azon néhány emberből fog állani, a kik a mindenható államot kezelik; a másik a nemzet millióiból, a kik jogfosztottan, tehetetlenül minden fellendülésre vagy cselekvésre képtelenül alkotják, egy érték nélküli, csupán eszköznek használt atomját az önkényuralomnak. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a jó kormányzat egyedüli criteriumát, ismérvét az egyén boldogulásának, jólétének és szabadságának mentől intensivebb, mentül kiterjedtebb fejlesztésében látom és sem egynek, sem egyeseknek nem vagyok hajlaudó megadni a jogot, hogy magukat elnyomókká küzdjek fel s a nemzettestet az elnyomottak keserű helyzetbe sodorják. Nagyon csalódik, a ki azt hiszi, hogy a függetlenségi és 48-as párt mostani magatartásának oka nem egyéb, mint a megszokottságnak, a meglevőhöz való konok ragaszkodásnak folyománya. Nem természetellenes volna-e az, hogy hü az a párt, mely Magyarország önállóságát és függetlenségét írta zászlajára, mely elvének vallja, hogy minden cselekvésében a szabadság, egyenlőség és haladás törvényei fogják vezérelni, mely a személyes szabadságnak minden
