Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

49é. országos ülés 1891. junins 2-án, kedden. f 99 hangsúlyozott állítás és vád, mely lassankint a közönség nézetévé is vált, mintha közigazgatásunk menete választott tisztviselők mellett oly rossz, elhanyagolt és tűrhetetlen volna, miszerint kedvencz kifejezésük szerint ez egész ázsiai állapotot teremtett, ha nem is téves, de mindenesetre túlhajtott és pessimisticus álláspontnak felel meg. Mivel megengedem azt, hogy közigazgatásunk nem mindenben felel meg egy modern állam követelményének, de ebben sok részt oka van annak is, hogy a tisztviselők sok oly teendők ellátásával bízattak meg, mely nem volt szorosan véve közigazgatási ügy és ez által idejök annyira igénybe volt véve, hogy tekintve létszámok csekély voltát, a leginegfeszítettebb munka és szorgalom mellett sem felelhettek meg a kívánt teendőknek; élihez járult, hogy állásuk nem lévén állandósítva, legnagyobb részt átmenetinek tekintették eme pályát és így tehetséges, kipróbált hivatalnoki kar nem alakúihatott. De meg, t. ház, legyenek a tisztviselők akár választottak, akár kinevezettek, a hibákat teljesen egyik sem fogja eloszlatni, hisz a törvényhozásnak ép egyik főkötelessége az, hogy a körülmények és viszonyokhoz mért változtatásokat és javításokat keresztülvigye és ép ez teszi eme törvényjavaslat jogosultságát is, mivel megvallom, ha az államosítás csakis azon intentioból szándékoltatott volna, miszerint választott tisztviselők mellett jó közigazgatás nem képzelhető, így daczára annak, miszerint magam is az államosítás híve vagyok, igen megfontolandónak találtam volna azt, vájjon ez elégséges indok-e egy ily régi, lényünk és vérünkbe beolvadt intézménynek az átalakítására. Régtől fogva belénk oltott meggyőződésünkké vált azon gondolat, hogy a magyar állam Magyarország legerősebb és íegsarkalatosabb védbástyáját a vármegyék képezik és ép azért minden egyes oly intézkedést, mely eme vármegyének még oly csekély mértékben is, a kor kívánalmainak megfelelő átalakítását czélozta, a leghatározottabban visszautasítottunk és annak, habár káros jogait és félszeg kinövéseit féltékenyen őriztük. És ez, t, ház, sok tekintetben helyes és indokolt eljárás volt a múltban, nődön ép azon szempontból, hogy sokszor évekig országgyűlés nem hívatott össze, a megyének nemcsak joga, de kötelessége is volt felügyelni arra, hogy a kiadott kormányrendeletek törvényes alapokon nyugosznak-e vagy sem, és a mennyiben azt az ország közjogával összeegyeztethetőnek nem találták, annak keresztülvitelét saját választott tisztviselői által megakadályozhatta, mi által kétségtelenül az országnak nagy és maradandó szolgálatokat teljesített. És ha én ezen álláspontot foglalnám el és azt tartanám még ma is a közigazgatás egyik főczéljának, hogy az államhatalommal szemben felügyeletet gyakoroljon, úgy talán meghajolnék a t, túloldal álláspontja előtt, de szerény nézetem szerint ma már, midőn a felelős parlamenti kormány .... Uray Imre: Felelős? Kinek? Csanády Sándor: Bécsnek! (Derültség Halljuk! Halljuk!) Vojnics István: Nézet dolga ; én azt hiszem, hogy csak nekünk felelős és sajnálatosnak tartom azt, ha némelyek azt hiszik, hogy felelős parlamenti kormányunk épen csak Bécsnek felelős, mert tiszta meggyőződésem szerint az senkinek másnak, mint egyedül a magyar parlamentnek felelős. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Mondom, midőn a felelős kormány, a parlament és a sajtó a legéberebb ellenőrzést gyakorolja alkotmányunk minden egyes, nemcsak sarkalatos joga felett: akkor a közigazgatásnak többé nem ez a főczélja; hanem igenis az, hogy egy egységes Magyarország teremtését elősegítse; mi csakis úgy érhető el, hogy az államhatalomnak az állam érdekében mennél nagyobb befolyás hiztosíttassék, a tisztviselők állásának és jövőjének biztosítása mellett, a közigazgatás gyors menete eléressék és a közszabadság biztosítókai mellett az önkormányzatnak saját belügyeiben mennél nagyobb tér adassék. A tisztviselők kinevezése által az államhatalomnak mindenesetre nagy előny és jog biztosíttatik és az által, hogy minden egyes, nemcsak jurisdietioval felruházott, de még az alantasabb állások is általa töltetnek be, meg van adva a mód arra, hogy ide oly egyéneket válaszszon ki, kik az ország, az állam érdekeinek a legjobban, a leghívebben felelhetnek meg. A. főispán által, kinek a jelen törvény szerint nemcsak a székhelyen kell laknia, de azonkívül tőle elméleti és gyakorlati képzettég is kívántatik, és kit, mint felügyelő és ellenőrző közeget, a mai viszonyok között okvetetlenül fentartandónak vélek, meg van adva a jog arra, hogy nemcsak a kinevezett hivatalnokok felett a kellő ellenőrzést gyakorolja, hanem egyúttal az is, miszerint felügyeljen arra, hogy az ügymenet gyors és egyöntetű legyen. Sokan azt mondják, hogy eme kinevezés által a nemzetiségi aspiratióknak sokkal tágabb tér biztosíttatik és azok sokkal könnyebben jutván kinevezés által hivatalba, ott esetleg államellenes mozgalmakat is kezdeményezhetnek. Eszel szemben kénytelen vagyok amaz álláspontomnak adni kifejezést, hogy abban az esetben, ha az illetők azt látják, hogy a jogszolgáltatás 38*