Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

493. országos Illés 1891 jnnins 1-én, hétfőn. £ggg sággal is felelős legyen mindenért, a mi a közigazgatás egész terén történik, vagy mulasztást szenved: épen nálunk komoly államférfi nem gondolhat arra, hogy közigazgatási egységeket a jogi személyiség teljességével és önállóságával ruházzon fel. Kelbe bizonyítanom, hogy nálunk nem elég a kormányzattal szemben az a negatív garantia, mely az államnak a jogi személyekkel szemben rendelkezésére áll, hogytudniillik azok a törvény korlátait át ne lépjék, hanem, a mint ez nemcsak a német, de az angol államberendezésnek is sajátja, az államhatalomnak minden helyhatóság fölött, nemcsak a megye és járás, hanem a községi önkormányzat felett is fegyelmi hatalommal kell bírnia: erélyesen fellépő, gyorsan megjelenő fegyelmi és kényszerhatalommal, ha azok elvállalt feladataikat nem elég jól, nem az állami érdeknek megfelelően vagy hanyagul végeznék. (Helyeslés jobb felöl.) Ámde midőn az autonómia fogalmának téves alkalmazását, sem a választási rendszer meghagyása sem a kormányzat decentralisatiójának érdekében fegyverül el nem fogadom, hangsúlyoznom kell, hogy a közigazgatási reform egyik legfontosabb problémájának a helyi önkormányzat megteremtését tekintem. Sőt tovább megyek, t. ház. Egyenesen állítom, hogy a kormányzat a folytonosan növekedő munkahalmazának megosztása a bureaueratia és az önkormányzat, a hatóság és a független állású polgárok testületei közt, kiegészítéséi képezi magának a parlamenti kormányrendszernek; alafiját képezi ezen rendszer egészséges fejlődésének, feltételét áldásainak. Anglia hatalmas parlamenti élete, az a finom, de mégis intensiv kormányzati érzék, mely ott a szabadságra oly edzettté nevelt népet és képviseletet egyaránt; az a hitvesi féltékenység, a melylyel ott a nyilvánosság szeme úgy a közszabadság, mint a közerkölcsök épségben tartására van függesztve szakadatlanul: egyenesen irigylésre méltó gyümölcsei annak a szerencsés fejlődési processusnak, hogy ott a parlamenti alkotmány a helyi önkormányzatból mintegy vegetatív terjeszkedés által képződött. Az önkormányzatnak, a legmagasabb hatalomban magával a koronával osztozkodó alakját bírjuk mi is a parlamenti kormányrendszerben. Mert a népképviselet a végrehajtó hatalom oldalán nem más, mint az önkormányzat legfelsőbb fórumának testülete. Kern local önkormányzat ez, hanem a nemzetnek, mint egységes egésznek önkormányzata. Önkormányzati functiót végez, törvényhozói működésétől itt eltekintve, egyfelől az által, hogy a budgetben bizonyos és pedig ált-da meghatározott kormánycselekvények)e az eszközöket megszavazza; azt végez másfelől a korKÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XXIII. KÖTET. mány felelősségre vonása és megbuktatásának gyakorlásában. Ámde a parlament, illetve népképviselet, sem mint correetivuma a kormányzat hibái és mulasztásainak, sem mint garantiája a közszabadságnak, egymagában kielégítő nem lehet. Őrködhetik nagyjából a törvények végrehajtásán, elmozdíthatja a meg nem bízható ministert; de particularis érdekekkel, a kormányzat naprólnapra és vidék szerint váltakozó feladataival nem foglalkozhatik. Általánosabb érdekek szempontja veszi igénybe minden figyelmét. Az erdőre vigyáz, de nem figyelhet meg minden egyes fát s nem láthatja a sok dudvát, mely azok tövében itt-ott a talajt felveri és néha buján tenyész. Más garantia, több önkormányzati fórum is kell tehát. Olyan, a mely a kormányzat particularis ténykedései, hibái és mulasztásainak színteréhez közelebb esik. Olyan, a mely ott, a hol legérezhetőbb, a hol — hogy egy triviális kifejezéssel éljek — bőrünkre megy a dolog: az alsóbb forumoknál eszközölje a kiegyenlítést (Élénk helyeslés jobb felől.) a bureaucratismus elméleti egyoldalúsága, merevsége, betűhöz és alakisághoz r igaszkodó szigora és a helyi érdekek sokfélesége közt. (Helyeslés jobb felöl.) A kormány, tárgyalásunk alá került javaslatával tényleg megkezdte a közigazgatási reform nagy művét. Előttünk fekszik annak legfontosabb, de egyszersmind legnehezebb részlete, a hatósági szervezet megállapítása Fontos probléma ez nemcsak azért, mivel a hatósági szervezet képezi a kormányzatnak állandó, szilárd keretét; de különösen nehéz és nagyfontosságú annál a belső viszonynál fogva, a melyben a hatósági szervezet magához az anyagi joghoz áll. Most a szervezettel együtt kell meghatározni a hatóságok jogkörét. Együtt kell meghatározni, hogy a hatósági jurisdictionak hol és mekkora legyen a mértéke s miben és hol találjon azzal szemben a köz- és egyéni szabadság elég garantiát. Felesleges talán megjegyeznem, hogy jurisdictio alatt nem a szűkebb értelmű közigazgatási bíráskodást értem itt, hanem értem a polgári életviszonyoknak, szemben az állam egész érdekével, minden olyatén meghatározását, mely hatóságok által, a kényszerhatalom sanctiója mellett eszközöltetik. Ámde a szervezetet megalkotó törvény épen ott, a hol a hatásköröket megállapítja, csakis általánosságban intézkedhetik. Általánosságban elannyira, hogy az ellentétes hatósági vagy egyéni felfogások és magyarázatoknak a legtágasabb tért üresen hagyni kénytelen. Nem foltozhatja ki egyszerre, egyetlen varázsütéssel a jogrend mindazon hézagait, a melyeknél az eljáró közigazgatási hatóság fennakad, vagy, a 37