Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

286 495. országos Blés 1891. jnnhis 1-én, nettón. mi az államegységgel összefér; és e mellett élvezné azt a szabadságot, melyet oly páratlan módon tudna a helyreállított önkormányzat megvalósítani: lehet-e abban kételkedni, hogy ez hathatósan működnék abban az irányban, hogy a nemzetiségek mesebeszédnek tartsák, midőn ;iz izgatók azt mondják nekik, hogy állapotuk az országban tűrhetetlen. Es azért, mert ott más nyelv is hangzik, Hunyadmegye vagy Naszódmegye csakúgy írhatná Szabolcsnak vagy Somogynak, hogy »kedves barátaink és atyánknak. És az erős gyökereket vert ősi magyar önkormányzat a maga hatalmas szervezetével továbbra is fentartaná a közéletnek s ezzel a társadalmi viszonyoknak azon egyöntetűségét, mely ezelőtt ennek az országnak minden zugában uralkodott. Töröljék el ezt az erős szerkezetet: és el fog tűnni az egyöntetűség és fel fogja ütni fejét — és pedig nemcsak a nemzetiségi, de a magyar terííletekenis — a partieularismus és provineialismus, melyhez nincs ország, melyben bőségesebb anyag léteznék, annyi nyelv, annyi felekezet és hozzá még a gazdasági viszonyoknak is oly nagy változatossága mellett; és ennek a provincialismusnak okvetlen nemzetiségi jellege lesz. Ráfogták a régi megyére azt is, hogy a partieularismus fészke volt; pedig épen a megyerendszernek lehet köszönni, hogy a partieularismus itt képződni nem tudott s az annál is roszabb provincialismus soha sem képződött ki. Legyen szabad mindezek után azt kérdeznem: mi czélja van tehát annak, hogy a nemzet önként vállaljon magára egy oly közigazgatási szervezetet, melynél gonoszabbat, mert a szabadságra nézve gyilkosabbat, nem kényszeríthetne rá legnagyobb ellensége sem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi ez a rendszer? (Halljuk 1 Halljuk!) Reformnak nevezik, a jog- és cultur-állam incarnatiójának; eszményi világításba erőlködnek helyezni; pedig az a rendszer semmi egyéb, mint az az egészen közönséges és elavult bureaucraticus közigazgatás, melyet az absolutismus talált fel saját használatára, mely oly régi, mint az absolutismus, melyet coneret alakban jól ismerünk elnyomatásunk korszakából. Ha a muszka elfoglalná az egész országot: nem tudna csinálni más közigazgatást; a Bachrendszer, mely szabadságharczunk leveretése után behozatott, ennek szakasztott mása volt. Az ilyen közigazgatási rendszer ostromállapotban és nem normális viszonyok közt alkotmányos rendszer alatt élő országnak való. Rá aggattak holmi önkormányzati czafrangokat. Ez a javaslat a legvakmerőbb képmutatással és jezsuitísmussal beszél önkormányzatról, fejezetekben írja meg annak hatáskörét, fejezetekben foglalkozik a megye önkormányzati képviseletének, a megyei bizottmánynak megalkotásával; de hát az mind csak haszontalan szemfényvesztés: önkormányzati tevékenységről ily rendszer mellett szó sem lehet; a valóság itt csakis a legridegebb hivatalnok-uralom. Ily rendszerre] ölte ki a népekből az absolutismus a szabadság-szeretet, az alkotmányosság ösztönét és teremtett a szolgalelkűségnek iskolát. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a rendszer ép oly kevéssé respectálja magát az emberi méltóságot saját eszközeiben, a, hivatalnokokban; mint a honpolgárban, a népben, mely fölött uralkodni hívatva vannak. A hivatalnokok szolgaszeríí alárendeltségi viszonya az, a mivel ez a törvény is mindenekelőtt és a legnagyobb praecisióval foglalkozik. Minden hivatalnok feltétlenül, perinde accadaver, köteles végrehajtani a feljebbvaló rendeletét; törvényes vagy nem törvényes, helyes vagy esztelen az a rendelet, ahhoz neki semmi köze; ezt a hivatalnoki kart olyannak tekinti a törvényjavaslat, mintha mind csak azon törné a fejét, hol lophasson, hol sikkaszthasson; minden léptennyomon fegyelem és fegyelmi eljárás és rendbüntetés : egy fegyencz-csoport ez és nem önérzetes emberek testülete, melynek kezében biztos helyen vannak letéve az állam és a polgárok érdekei. Van ennek a törvényjavaslatnak egy részlete, melylyel túltesz magán a Bach-rendszeren. E részlet az, mely a főispán állását és hatáskörét állapítja meg. Minél absolutisticusabb valamely kormány, annál nagyobb szüksége van a kémkedésre; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de eddig az absolutismusnak volt annyi szeméremérzete, hogy titokb m vitte a kémszolgálatot, közvetlen intézkedési hatalmat az erre alkalmazott egyéneknek nem adott. Önöké az érdem, hogy e tekintetben gyökeres reformot hoznak létre: önök nyilvánossá teszik és rendszeresítik e szolgálatot. A tisztességes emberek scrupulusait talán azzal az euphemismussal akarják eloszlatni, hogy a főispán a kormány bizalmi embere, hogy a főispáni állás bizalmi állás. Ezzel rosszul van betakarva ezen állás igazi természete; az a cynismus, mely ez intézkedésben nyilatkozik. Visszataszító dolgok ezek, t. ház, s én nem tagadom, hogy csak undorodássai vagyok képes ennek a törvényjavaslatnak részleteivel foglalkozni. (Mozgás jobb felöl.) Mély aggodalommal tudok csak arra gondolni, hogy ez országgyűlés, hogy a nemzet közönsége be fogja venni ezt a javaslatot. Aggasztó kórjele lesz az a közszellem hanyatlásának. Azt mondják: a jelenlegi állapot tart-