Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

483. országos ülés 1891. június 1-én, hétfőn. <j}87 hatatlan; ily állapotot, mely se nem régi önkormányzat, se nem igazi centralisatio, mely se nem hús, se uem hal, nem tűrhet meg az ország, az ily amphibialis helyzetek a dolog természeténél fogva tarthatlanok, az ily állapotnak vagy jobbra vagy balra, de tiszta munka irányában dőlnie kell. Amiegyen! Úgy szokott lenni. De hol van az megírva, hogy a tarthatatlan állapot ebben az irányban változzék meg ? Az 1848-iki törvények meghagyták az ősi önkormányzati rendszert; 1869-ben kapta az első mélyreható csapást. Azok, a kik elvették teljesen a megyétől az igazságszolgáltatást, ezzel nem sokkal kisebb calamitást hoztak az országra, mint azzal, hogy a közjogi kiegyezést úgy kötötték meg, miként az 1867: XII. tczikkben előttünk áll. De a nemrég lefolyt 15 évi kormányzat volt az, mely akként kezelte az alapjában még mindig fennállott ősi institutiot, hogy azt eltorzítva, corrumpálva, hamis színbe állítsa a nemzet közönsége elé és megunt portékává tegye. De hát az következik-e ebből, hogy a még mindig fennálló alapot és kereteket összetörjük és nem az, hogy a ráaggatott lomtól, piszoktól megtisztítva régi fényében állítsuk elő? Azt mondják: az új nemzedék nem ismerte a régi megyét s azért nem tud érte lelkesedni. De hát üsse fel bárhol ezt a törvényjavaslatot az új nemzedék : ha van benne legkisebb érzék a szabadság iránt, felismerheti minden szavában, egész tenor ában, hogy itt a legsivárabb szabadságellenes szellem nyilatkozik; olvassa el az az ifjú nemzedék, mi történik más országokban és látni fogja, hogy mindenütt kifelé igyekeznek a centralisatio és bureaucratia hínárjából, hogy épen a választási rendszer tesz mindenfelé hódításokat (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és csak mi vagyunk azok, a kiket visszafelé, hátrafelé akarnak vezetni, a kikkel fel akarnak vétetni egy másutt már megunt és elvetett divatot. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mélyreható kórnak jeleivel állunk itt szemben, t. ház. Alapjában meg kell rendülve lenni a magyar társadalom alkotmányos érzéké nek, ha csakugyan kész lesz eldobni azt a kincset, nehéz századoknak keserves szerzeményét, melynek még mindig birtokában van, az ősi magyar önkormányzat szervezetét. Ez a társadalom megtűri, hogy a modern állam czége alatt áruljanak neki egy, az absolutismus lomtárából elővett ócskaságot; eltűri, hogy szabadéi vííség és demokratia czége alatt árulják neki a rendőrállam közigazgatását, a szabadság megölésének minden időben használt, kipróbált eszközét. De hiszen nyilt titok az is, hogy az új rendszer elfogadására indokul szolgál az is, hogy a kinevezés útján lesz majd több és jobb és biztosabb kenyér. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ennyire süiyedt a generosa gens hungara! Ha csakugyan meg van írva a sors könyvében, hogy a nemzet magát ennek a merényletnek alávesse : mély fájdalom fogja elborítani minden szabadságszerető embernek kebelét s nem marad egyéb vigasztalás, mint annak meggondolása, hogy más nemzetek történelmében is fordulnak elő a romlásnak oly korszakai, melyekben a nemzet magáról megfeledkezett; de jöttek újra idők, midőn a közszellem egészséges forrásba jött s kitúrta magából a bele nem való idegen salakot. Majd elkövetkezik talán nálunk is, a mit egy nagy forradalmár mondott, kit Parisban a vérpadra vittek: »engemet megöl a nép, mikor eszét vesztette; titeket akkor fog elkergetni, mikor eszét visszanyeri. (Tetszés a szélső baloldalon) Nem fogadom el a javaslatot! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon. Felkiáltások : Öt perez szünete' kérünk !) Elnök: Kérem a ház t. tagjait: méltóztassanak mindenkor pontban tiz órakor itt lenni, hogy az ülést már tíz órakor lehessen kezdeni. Gr. Károlyi Gábor: Én itt voltam féltízkor! (Derültség.) Elnök: Féltízkor nem kell, hanem tessék 10 órakor itt lenni. (Derültség.) Ha az ülést tíz órakor megkezdjük: akkor helyén van az, hogy ülés közben öt, pereznyi szünetet tartsunk; de ma is egynegyed tizenegykor nyithattuk csak meg az ülést. Kérem tehát: méltóztassanak most a tanácskozást megszakítás nélkül folytatni. (Zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Josipovich Géza: Vadnay Andor! (Halljuk ! Halljuk !) Vadnay Andor: T. ház! Mihelyt valaki, a kifejezés valódi értelmében, városi vagy területi helyhatóságok számára közigazgatási autonómiát követel: mindjárt okoskodása kezdetén levizsgázott előttem azzal a sajnálatos eredménynyel, hogy az illető sem a közigazgatás, sem az autonómia, sem az önkormányzat alapfogalmai felől nincs magával teljesen tisztában. Mit kell értenünk, t. ház, mit ért a politikai elmélet ellenmondással nem találkozó meghatározása közigazgatás alatt? Érti az államnak, mint politikai egységnek tevékenységét azon a széles mezőn, a melyet neki e czélra élete, fejlődése és törvényekben nyilatkozó saját akarata kijelöl. Állami, mindig és mindenütt állami functiok teljesítését jelenti tehát, elhatárolva a törvényhozási és bírói hatáskörbe alkotmány szerint utalt feladatoktól. Hát az autonómia mit jelent? Jelenti, és pedig úgy a nyelvtani értelmezés, mint a tudó-