Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-493
49S. országos ülés 1891. jnnius Lén, hétfőn. 379 jogainál fogva a törvényhatóság ellenőrzi saját területén a közigazgatás menetét és a hatósági közegek működését"?« Ennek az üres phrasisnak azzal véltek testet adhatni, hogy a közgyűlés vizsgálatot deeretálhat a hivatalnokok ellen. Vizsgálattal vagy a nélkül, ez a jog sem egyéb, mint egy valótlanság. Ugyan kinek lenne ahhoz kedve vagy bátorsága, hogy a közgyűlésen vádakkal álljon elő a hivatalnokok ellen'? Kedve nem lesz először is azért, mert a vádaskodás általában odiosus dolog; de azért sem, mert attól fog tartani az illető, hogy felsül a vádaskodással. Ki ismerheti azt az ezer meg ezer rendeletet, szabályt, nem is számítva a törvény szakaszainak végtelenségét, tökéletlenségét és tekervényeit, melyek közt bizton menedékre talál a megtámadott hivatalnok, mert ő azokban járatos s mindig ráidézhet a vádaskodónak fejére oly pontokat, melyekre annak nem képes megfelelni : úgy, hogy a legtöbb esetben már ennélfogva is a rövidebbet húzza felszólalásával. De kinek lesz bátorsága a vádaskodással maga ellen felbőszíteni azt a félelmes nagy hatalmat, mely úr lesz személyes vagyon fölött s mely féltékenyen fog összeröffenni, mihelyt csalhatatlansága és sérthetlensége érintve van. Nem egy magasabb állású hivatalnokot, de az utolsó m. k. falusi jegyzőt se fogja merni senki egy ujjával is érinteni nem vádaskodással, még csak kritizálással sem ; hanem tyúkkal-kaláescsal fog forgolódni minkenki ezek körül a nagyhatalmú urak körűi, kiktől igen fontos személyi és anyagi érdekei függnek. A kinek inkább lesz módjában ezen forgolódás, az biztos lehet benne, hogy érdekei gondozásban részesülnek. A nagy uraknak és különösen az új nagybirtokosoknak biztosan meg lesz a maguk igazságuk; de nem a szegényebb embernek, kinek akaratától nem fog többé függeni tisztviselő. Majd meg fogják még emlegetni a megyei klikkeknek, a sógor-komaságnak anynyit és oly méltatlanul meghurczolt gazdálkodását, csakúgy mint megemlegettük a Bachrendszer alatt. Épen azért csak szánalmas mosolyt érdemelt, midőn annyi elmeéllel vitattatott a bizottságban, hogy miképen kell testet adni ennek az ellenőrzési jognak, miképen effectuáltassék hát az a vizsgálatrendelés. A közigazgatási bizottság által. Micsoda absurdum az, ezt a testűletet ily czélra felhasználni? Hátha a bizottság nem látja okát és helyét a vizsgálatnak: akkor is teljesítse, saját meggyőződése ellenére? Miféle eredményét lehet várni az ily munkának ? Mit fog érni az ily illenőrzés? És itt legyen szabad megjegyeznem, hogy képtelenség és felfordult világ maga azon elv is, hogy a cselekvés az állam, az ellenőrzés az önkormányzat szerepe legyen. Lpen megfordítva lehet egyedül helyesen kiválasztani a. szerepeket; az önkormányzat szerepe legyen a cselekvés, az államé az ellenőrzés. Es miért? Azért, mert mindenkinek azt a szerepet kell adni, melynek vitelére alkalmas. A közönség azért alkalmasabb a cselekvésre, mert neki áll érdekében, hogy ügyei jól elláttassanak, gyorsan, pontosan, igazságosan elintéztessenek; a kormány azért alkalmasabb az ellenőrzésre, mert neki nem lehet más érdeke, mint az, hogy a törvény uralma a közrend fentartassék; míg a honpolgárok első sorban saját érdekeik által sarkallva, arról, hogy mi szabad, mi nem szabad, könnyebben megfeledkeznek. Van igenis ellenőrzési feladata az önkormányzatnak is szemben a kormánynyal; de ez politikai természetű : a rendes ellenőrzési szerep azonban a kormányt illeti meg. De mit mondjunk a törvényjavaslat azon szakaszaira, melyek szerint a vármegye felirati joga s a törvénytelen adók és újonezok megtagadásának joga továbbra is érintetlenül fentartatik? Fentartatik és érintetlenül tartatik fenn! Azt kellene tudni mindenekelőtt, hogy mit kell érteni ez alatt a szó alatt: a vármegye? Azt az évenkint tartandó két gyűlést, melyre az úgynevezett vármegyei bizottság összejön? Ez a bizottság nem lesz szerves testűlet, ennek nincs se keze, se lába. Az a gyülekezet, mely évenkint kétszer össze fog jönni — már ha és a mennyiben össze fog jönni — ott a megyeházában, nem lesz többé törvényhatóság, roég csak nem is hatóság. Hát méltóztassanak megmondani : miként fogja ez az úgynevezett vármegye gyakorolni azt a fentnevezett felirati jogot; miként fogja gyakorolni az ellentállást a törvénytelen adóztatás és újonezozás ellen? Hisz ez egyenesen lehetetlen, inert nem hozzá vannak intézve a rendeletek és nem az ő tiszte a végrehajtás iránt intézkedni. Ennek a testű!étnek, nemhogy elébe terjesztetnének intézkedés végett a kormány-rendeletek, hanem csak utólagosan lesz tudomásuk róluk, a szerint, a mint előttük az alispán vagy a közigazgatási bizottság elreferál. Hát mit ér a remonstrálás a törvénytelen vagy fonák rendeletek ellen fél és esetleg egy évvel azután, hogy leérkeztek és mikor már régen végrehajtattak? És miképen fogja megakadályozni azt, hogy a törvénytelen adót és xíjonezot elő ne állítsák? Hiszen azoknak a törvénytelen rendeleteknek is csak hasonló módon juthat tudomására; a főispán csaknem fog rendkívüli közgyűlést egybehívni azért, hogy a remonstrálásra alkalmat adjon. De még ha ez megtörténnék is: az a közgyűlés nem parancsolhatja meg a végrehajtó hivatalnokoknak, hogy