Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

280 49S. országos? ülés 1891. junins 1-én, hétfőn. azokat a rendeleteket végrehajtani ne merészeljék; hiszen az a gyűlés a végrehajtó közegekkel közigazgatási ügyekben nem rendelkezik. De meg is van világosan írva, miből áll az, a mit a közgyűlés tehet: abból tudniillik, hogy tiltakozhatik. Tiltakozhatik akkor, midőn régen végre van hajtva az alkotmány-felforgató sérelem. Hát annyi ez, mint az ellentállási jognak fentartása és pedig érintetlen fentartása? Szabad-e, kérdem, törvénybe igtatni ily kézzelfogható hazugságokat ? Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezést használni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: Ilyen dolgoknak törvénybe iktatása ellenkezik azzal a tisztességgel, a komolysággal, melyet hogy a törvényhozásban megtartsunk, a közmorálnak egyik primitív követelménye. (Úgy van! a szélsőbal felől.) Szabad-e ekként arczál vágni azt a komorságot és tisztességet, melynek megtartása a törvényhozásnál a közmorálnak egyik legprinritivebb követelménye? Azok a jó urak, kik azokat a dolgokat írták, megfeledkeztek arról, hogy mit írnak; azt gondolták, hogy valami polemicus czikket írnak, melynél a papir türelmes. Nem volt-e igazam, midőn azt mondám, hogy ez nem komoly törvényalkotás? {Úgy van! Úgy van! a sgélsöbal felől.) Nem hagyhatom szó nélkül a megyéknek ezen politizálási jogát, melynek meghagyásával oly nagyra vannak azok, kiknek nrííhelyéből ez a javaslat kikerült. Meghagyták azért, mert látják, hogy ezen jog értékét elvesztette, különben lett volna rá gondja a ministeri omnipotentiának, hogy ez a politizálási jog neki izgágát ne csináljon. A dolog ágy áll, hogy a mi közönségünk már most sem tartja többé alkalmasnak a megyét politikai manifestatiók tételére; alkalmasabbnak tartja e czélra az országgyűlési választásokat, képviselői beszámolásokat és népgyűléseket ; népesebb összejöveteleket kíván, mint a milyen abból a par száz bizottsági tagból kitelik; abban a keretben, melybe befészkelte magát a bureaueratia és ministeri omnipotentia, a politizálási hajlam magát otthonosan nem erezi. De a magyar nép sokkal komolyabb és értelmesebb is, semhogy czéltalanúl gyűlésezni, a levegőbe beszélni, a vizbe lyukat fúrni szeressen. Egészen más volt a megyei politizálás, midőn követi utasításokban nyert eoncret kifejezést. Most a megyék politikai határozatainak nincs más eredménye, mint egy kérvény, melyet a legridegebb módon, egész a megvető bánásmódig sutba dob kormány és országgyűlés, mert ekként bánni el a kérvényekkel a nálunk kifejlődött alkotmányos praxishoz tartozik. Ezért ment el már eddig is kedvök a megyéknek a politikai tárgyak megvitatásától; de miként lesz még majd ezután! Abban a világban, melyet ez a törvény fog inaugurálni, általában el fog menni kedve az ország népének a politizálástól, ebben a világban'az a jelszó : »Steuer zahlen und's Mául haltén!« Ennek a törvénynek typusai onnan vannak véve, a hol az ilyen polgári erény tartatik becsben mindenek fölött. Láttuk már eddig is, a húsz év óta nyomorgatott, denaturált, meghamisított megyékben mily halványakká, hatástalanokká váltak a politikai viták ; a kik a viszonyokat kellőleg nem ismerik s nem foglalkoztak azon lélektani momentumokkal, melyek a politikai életre hatással birnak, álmélkodva látják, mily késedelmesen mily kelletlenül mennek bele a mozgalomba a megyék még most is, midőn saját létükről van szó: ennek a megdöbbentő jelenségnek oka azokban a körülményekben rejlik, melyeket röviden érinteni bátorkodtam. Ilyen lehet az önök önkormányzata. Ne beszéljenek nekünk önkormányzatról; mindaz, a mit annak árúinak a törvényjavaslatban, csak foszlánya az önkormányzatnak, de nem önkormányzat. Ezeknek élvezetében csak úgy fogja magát érezni a magyar ember, mint az a végzett úr, a ki egykori saját birtokát haszonbéreli. Még a mi meg is marad itt-ott az önkormányzatból, gondoskodva van róla a törvényjavaslatban, hogy értéktelen és illusorius maradjon. És azután majd még a?t követelik, hogy a nemzet készséggel, sőt buzgalommal lásson ebben a keretben tevékenységhez; fáradozzon, áldozzon, pótolja a bureaueratia tehetetlenségét és ha erre nem lesz hajlandó, azt fogják mondani perfid módon: íme ezeknek nem is kell az önkormányzat. Mondjanak bármit s állítsák bánni erősen, hogy igazuk van, ez az eredményen nem változtat s az eredmény az lesz, hogy Magyarországban meg lesz ölve az önkormányzat, Magyarország olyan lesz, mint Galiczia vagy bármely más osztrák tartomány. Nagy Örömükre jó barátinknak, kik látni fogják, mily hathatósan egyengettetik a birodalmi egység útja a közállapotok egyformává tételével itt és ott. Mivel akarják kapicitálni a nemzetet, hogy magán ezt a műtétet végrehajtani engedje ? Azt mondják: szervezni akarunk egy erős nemzeti államot; a mit a nemzet önkormányzati szabadságából feláldoz, az nem megy kárba, mert a feláldozott jogokkal a magyar állam, a nemzeti kormány ereje növekedik; a szabadságnak biztosítéka megvan a felelős parlamenti kormány rendszerében, e mellett felesleges a municipalis szabadság és csak arra való, hogy