Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-493
278 498. országos ülés 1891. jnnius l-én } hétíSn. vagy insurreetionalis pénztár maradványa és vannak különféle jelentéktelen alapok és alapítványok. A mi a jótékony intézetetek és különösen az iskolákat illeti : ezeket azért sorolják föl itt, mert a külföldön vannak efféle megyei intézetek, tehát róluk beszélni ide tartozik; pedig a mint nálunk áll a dolog, azt mondhatjuk: de strigis, quae non sünt, nulla quaestio fiat. Megyei iskolákra nincs is szükség, most is sokféle az iskola. Ezt a boldogult Trefort Ágost maga mondotta. Kórházak;'!t állítani községi és városi feladat, a megye távoli helyeiről bajos beszállítani a betegeket. Tébolydák szaporításának sem igen merült fel eddig szüksége, ha csak ezután nem fog. (Derültség a szélső baloldalon.) Törvényhatóságból és helyhatóságból át akarják változtatni a megyét eulturalis és jótékonysági egyletekké? Nagyon roszkor fognak hozzá. Először is nincs pénz. De ha volna is: ahhoz, hogy a megye e téren tevékenységet fejtsen ki, első sorban az kellene, hogy a megyei élet nagy lendületet nyerjen és nem az, hogy életerei elvágassanak. Az kellene hozzá, hogy a megyének legyenek saját közegei, keze-lába, melylyel kizárólag rendelkezik. Az állami hivatalnokokra bízza majd a maga intézeteinek kezelését, kik csak gratiából fognak megbízásaiban eljárni, kik tőle nem függenek, kiknek más a parancsol ójuk V Kinek lesz kedve pótadókat megszavazni ily körülmények közt? Mint a bizottságnak egy tagja helyesen megjegyezte, be fognak talán menni az emberek a megyegyűlésekre ; de nem azért, hogy humanitárius intézetekre pótadókat szavazzanak meg, hanem azért, hogy leszavazzák az efféle indítványokat. No hát ezekből a helyi ügyekből nem fog megélni az az igazi önkormányzat; ezért nem érdemes megalkotni oly nagy apparátussal azt a megyei bizottmányt. De nézzük: micsoda értékkel bírnak azok a consessiok, melyekkel befolyást akar engedni az államosítás az önkormányzatnak magába az állami közigazgatásba is. Nagymérvű concessionak mondják azt, hogy a közigazgatási bizottságba beveszik az önkormányzati elemeket. Miért adnak befolyást azoknak az elemeknek, ha a közigazgatás állami feladat? Látszólag itt egy nagy ellenmondás van; látszólag, mert ha elgondoljuk milyen értéke lenne ennek az állítólag oly nagy concessionak: meg fogunk győződni a felől, hogy az egész eminens jog nem egyéb, mint egy nagy beczikkelyezett hazugság. Ha azt akarjuk, hegy legyen önkormányzat: akkor ne beszéljenek nekünk önkormányzati s elemekről«, melyeket részeltetni akarnak a közigazgatásban; hanem adják át az önkormányzatnak a közigazgatást. Igazi önkormányzat csak így létezhetik. így van Angliában, hol állami közigazgatás és bureaucratia nem létezik és így volt azelőtt nálunk, hol a kormány beavatkozása a törvényesség^ szempontjából való ellenőrzésre szorítkozott. Összehozni közös ftinctiora egy testületbe állami és önkormányzati elemeket : az olaj és viz, melyet összekeverni nem lehet; ily összetákolás útján oly testületet, mely jó közigazgatást csináljon, alkotni nem lehet; ily testületet nem lehet akként szervezni, hogy mind a két elem érvényesítse a maga rendeltetését; itt okvetlen be kell annak következni, hogy egyik vagy másik elem legyűrje a másikat s döntő állást foglaljon el. Ez a szerep itt a hivatalnoki elemnek jut; hiába adnak az önkormányzati elemnek szám szerinti többséget is a bizottságban: azzá fog válni egyszerűen, a mit a Bach-rendszer alatt úgy neveztek, hogy Vertrauensmänner. És miért, t. ház? Azért, mert a bizottság hivatalnok tagjainak háta mögött ott fog állani a hatalom a maga egész apparátusával s mindent elnyelő hatalmával? Hiába decretál bármit az a többségben levő önkormányzati elem, akár a megye lakóinak érdekében, a kormány túlkapásai ellen: a főispán-elnök, az egyes szakfőnökük megappellálnak mindent s a bureaucratia, mely mindenütt csalhatlanságot és sérthetlenséget vindicál magának, nem hagyja a maga embereit. Mit fog érni ily körülmények közt az egész önkormányzati befolyás a közigazgatásra? Nem kell hozzá jós tehetség, hogy az ember megjövendölje, miként fog majd menni az ily önkormányzat functionálása a gyakorlatban. Az az önkormányzati elem a kormányhatalom óriási erejének, az egész rendszer természetének nyomása alatt? érezni fogja, hogy ő ebben a szervezetben nem egy ab, mint efféle ötödik kerék. Önérzetes emberek nem fognak kéri ennek a szerepnek nem dicsőségéből. Vállalkozik'tán kezdetben egy-kettő, tüntetésből mint pártember, vagy azért, mert saját fontos magánügyeit akarja administratio terén előmozdítani; de csakhamar meg fogja unni azt a mulatságot, hogy összeülj ön a kinevezett urakkal, hallgassa végig az unalmas referádákat s bólintson fejével mindenre, mert a farkasokkal üvölteni már rá nézve a legtanácsosabb szerep. Majd kaphatnak napidíj mellett a bizottságban egy pár dologtalan öreg urat vagy épen selejtes elemeket, mint a Bachrendszer alatt; ide lesz reducálva azon eminens önkormányzati jog, mely a közigazgatási bizottságban való részeltetésben rejlik. Mit fog érni az a másik nagyfontosságúnak mondott concessio, mely akként van a tőrvényjavaslatban codificálva : »önkormányzati