Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-493
498. orsuágos ülés 1891. júniusai-én, hétfőn. 273 Josipovich Géza jegyző : Baross Gábor kereskedelmi minister! Baross Gábor kereskedelmimmister: T. ház! Van szerencsém bemutatni az 1889: XVII. tcz. végrehajtásában »a Fiume szabad kikötő területének az osztrák-magyar vámterületbe való bevonása iránt teendő intézkedésekről* szóló; továbbá »a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya által Triesztnek az osztrák-magyar vámterületbe való beosztása tekintetében teendő intézkedésekhez való hozzájárulásról« szóló törvényjavaslatot, kérve, hogy e törvényjavaslatokat kinyomatni, a ház tagjai között szétosztatni és sürgős tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Végül van szerencsém bemutatni »a nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű vasút Nagyszebentől Felekig terjedő vonalának kiépítésére és üzleti berendezésére szükséges költségek biztosításáról« szóló törvényjavaslatot, azon kérelemmel, hogy azt kinyomatni, a ház tagjai között szétosztatni s előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi és pénzügyi bizottságokhoz utasítani méltóztassék. Elnök: A Fiume szabad kikötő területének az osztrák-magyar vámterületbe való bevonása iránt teendő intézkedésekről szóló ; továbbá a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya által Triesztnek az osztrák-magyar vámterületbe való beolvasztása tekintetében teendő intézkedésekhez való hozzájárulásról szóló törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt szét fognak osztatni és sürgős tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak. »A nagy-szeben vöröstoronyi helyi érdekű vasút Nagy-Szebentől Felekig terjedő vonalának kiépítésére és üzleti berendezésére szükséges költségek biztosításai ól« szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni s előzetes tárgyalás végett a közlekedési és pénzügyi bizottságokhoz útasíttatik. Több jelentés nem lévén, következik a házszabályok 188. §-a értelmében bemutatandó elnöki havi előterjesztésem felolvasása. Nagy István jegyző (olvassa a május hóra vonatkozó elnöki előterjesztést). Elnök: Az elnöki előterjesztés tudomásul vétetik és betekinthetés czéljából a ház irodájában helyeztetik el. Több előterjesztés nem lévén, következik a napirend: »A közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben^ czímtí törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Nevezetesen pedig ki következik? Nagy István jegyző. Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Az KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XXIII. KÖTET. előttünk fekvő tárgy oly nagy terjedelmű, hogy azt egy beszéd keretébe foglalni s minden részét kellően kidomborítani alig kísérthetné meg a háznak oly szónoka is, a ki jogosítva érezhetné magát azon reményre, hogy órákon át lekötheti a ház figyelmét. Távol áll tőlem ily vállalkozás szándéka. Én más alkalommal, más téren, megtettem, a mi csekély tehetségemtől telt, arra, hogy ezen elsőrangú fontosságú kérdés vitatása a kellő elvi magaslatra emelkedjék; sajnos, hogy ez előzetesen meg nem történt, hogy a discussio azután az elvi kérdések elől a részletek tömkelegében keresett menekülést: részemről a megnyugvás bizonyos nemével tehetem most már azt, hogy alkalmazkodva a vitának kitűzött kérdéshez, főleg az előttünk fekvő törvényjavaslattal foglalkozzam. És midőn ezt tenni szándékozom, meglehet, hogy nem leszek képes elfojtani azt a keserűséget, melyet érezünk ez alkalommal mindnyájan, kik az ősi magyar önkormányzat hívei vagyunk. Nem maradhatunk egykedvttek: midőn látjuk, hogy nem kisebb dolog van czélba véve, mint az, hogy a nemzet közélete századokon át megszokott sphaerájából kizökkentessék; midőn arról van szó, hogy a nemzet önkezével rombolja le azokat a védműveket, melyekre hiányos közjogi helyzetében nemzetisége és alkotmánya fentartása végett okvetetlenül szüksége van; arról van szó, hogy ez a még eddig szabadságszerető nemzet magára engedje tétetni egy szabadságölő közigazgatási rendszer kényszerzubbonyát; midőn azt akarják, hogy önérzetes emherek helyett, kik polgártársaik bizalmából veszik mandátumaikat, az ország népe egy szolgacsoportot kapjon parancsnokául, kiket nem buzdít egyéb, mint a busás fizetés, nem tart vissza egyéb, mint a fölötte suhogtatott fegyelem és fenyíték; midőn arról van szó, hogy a magyar közélet és jogfejlődés történelmi zománczábóí, sajátságaiból, eredetiségébői megfosztattassék; és mintha nem volua e nemzetnek ezer éves múltja, nem volna köz- és jogéletében semmije, mihez kegyelettel szoktak ragaszkodni a civilisatio élén álló nemzetek is ; mintha csak most lépne ki a barbárságból, idegen chablonokat akarnak rákényszeríteni, milyenekhez kénytelenségből folyamodnak oly nemzetek, melyeknek a múltból semmijök sincs; midőn arról van szó, hogy ez országnak népe, melynek kebelében oly aggasztó módon dúl a nemzetiségi viszály, összetörje épen azokat a kapcsokat, melyek sikereseknek bizonyultak a múltban s melyek — mint még majd rá fogok közelebbről is mutatni — a legalkalmasabbak volnának a jövőben is arra, hogy a szertehüzó elemeket összetartsák. Mi a kiindulási pontja, mi a czélja ennek a kezdeményezésnek, ennek az úgynevezett köz35