Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

493. országos ülés 1891. május 80-án, szombaton. 269 den, néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk !) Mél­tóztatnak mindnyájan tudni, hogy Békésmegyé­ben mily viszonyok fejlődtek ki. Köztudomású dolog, hogy ott a munka;, dók és a munkások közt egyenetlenségek fordultak elő, hogy a munkások egy része bizonyos feltételeket tűzött ki a munkaadókkal szemben és hogy a munká­sok egy részét, a kik e feltételek ellenére is munkába akartak állani, ebben erőszakkal meg­akadályozták és hogy e miatt a munkások közt zendülés támadt, a mint az Orosházán és Békés­Csabán tapasztaltatott. (Mozgás a szélső balolda­lon.) Az okokról most nem akarok bővebben nyilatkozni, mert épen ez a kérdés felvilágosí­tandó és ennek kiderítése az oda kiküldött kormánybiztosnak egyik feladati. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) A mit továbbá Békésmegyében észleltem, az, hogy ott a sikkasztások és a corruptio oly nagy mértékben terjedt el, hogy nincs párja az országban. (Mozgás a szélső baloldalon.) Méltóz­tassék visszaemlékezni a »Csabai Népbank« ese­tére. Az eset mindenesetre botrányos (Igaz! Úgy van! a jobboldalon) s minthogy ezen bank­ban az ottani nép vagyonának igen nagy részét elvesztette, ez okozta azon nagy elkeseredést, mely a Békésmegyében történtekben jutott ki­fejezésre. (Mozgás a szélső baloldalon.) így állanak a gyámügyek. Ezeknek keze­lésénél is botrányos eljárással találkozunk. (Nagy mozgás.) Ott tehát, a hol annyi visszaélés van, a eorruptionak minden esetre igen nagy mérté­kére lehet következtetni. (Helyeslés a jobb ol­dalon.) A harmadik pedig, a mi Békésmegyében a bajok okozója, az, hogy az odavaló tisztvise­lők nagy része — felfogásom szerint, a mint azt különben személyesen is volt alkalmam ta­pasztalni — nem áll föladatának magaslatán s hogy ezen tisztviselőktől a rend helyreállítását és a hatóság tekintélyének fentartását nem lehet várni. (Igán! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Igazolja ez ítéletemet egyebek közt az, hogy egy járási felsőbb tisztviselő épen akkor hagyta el székhelyét, a mikor ott a baj a legnagyobb fokon állott és mikor előttem meg­jelent, azzal mentegette távozását, hogy ideg­bajban szenved. (Mozgás.) Hogy miből eredhe­tett az az idegbaj, azt méltóztatik képzelni. (Zajos derültség a jobb- és baloldalon.) ily körül­mények között tehát a rend és nyugalom fen­tartásáért a felelősséget csakugyan nehéz volna elvállalni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezekhez hozzájárul még az, hogy maga a volt főispán személyesen megjelenvén nálam, hivatalos előterjesztésében hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a főispánon, mint rendes hatósági közegen kivííl még egy kormánybiz­tosi hatalommal is felruházandó egyén küldes­sék a vármegyébe. A főispán ezen hivatalos jelentésén kívül beérkezett hozzám a Békésmegyei Grazdasági Egyesület kérvénye is, melyben az szintén kéri a kormánybiztos kiküldését. (Halljuk! Halljuk!) Ha az észlelt jelenségek, a hozzám érke­zett jelentések és az elkövetett erőszakoskodá­sok után is tétlenül néztem volna a dolgokat s arra vártam volna, míg erre az engedélyt a képviselő ár megadja, azt hiszem, mulasztást követtem volna el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ilyen jelenségek után a leghathatósabb s leg­gyorsabb intézkedéseket kellett foganatba ven­nem, mert különben még inkább elterjedt volna az a baj és annál erélyesebb intézkedésekhez kellene nyúlni, holott most enyhébb rendszabá­lyokkal lehet azt orvosolni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Még azon kérdést is fölvetette a képviselő úr: van-e joga a kormánynak rendkívüli hata­lommal felruházott kormánybiztost kiküldeni? (Halljuk! Halljuk!) A kormánynak azon jogát, hogy bizonyos ügyek megvizsgálására és felderítésére saját maga hatalmánál fogva bizonyos egyént, mint kormánybiztost küldhessen ki, eddig senki két­ségbe nem vonta. És ez nem is új dolog, mert ha valahol árvízveszély, vagy más nagyobb baj vau és kormánybiztos kiküldése kéretik, a kor­mány saját felelősségére és természetesen csak azon jogkörön belül, a mely magának a kor­mánynak van, megteszi azokat az intézkedése­ket, melyeket 'megtenni kötelessége és melye­ket, ha nem tenne meg, igen nagy mulasztást követne el. (Helyeslés jobb felől.) Ezek a tények: és én kérem a t. házat, méltóztassék ezen vála­szomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor: Ezek a helyeslések meg­győznek engem arról, hogy hová jutunk, ha Magyar­ország csak a parlamenti ellenőrzésben fogja bírni az egyéni szabadság és a törvényesség garantiáit, ha olyan képviselőháza lesz, mint a minő a jelen­legi. (Zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Az embernek a vért kergeti az arczába az, ha akkor, midőn azt kérdem a ministertől, hogy melyik törvény alapján intézkedett: az a minis­ter mindenről beszél, csak a törvényt nem nevezi meg. (Nagy zaj.) Nem tőlem kell, hogy várja a minister úr kötelességei teljesítésében az oktatást, hanem mielőtt a ministerelnöki székbe ül, kell megtanulnia, hogy egy ministernek meddig terjed hatalmi k öre ? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobb felől) Leczkézietőhangot csak oly minis­ter használhat, a kinek erős alapja van; a ki tehetségeinek fényével és szolgálatainak nagy­ságával, magának tiszteletet vívott ki; (Mozgás

Next

/
Oldalképek
Tartalom