Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

266 4ftä, ftTszáeros ülés 1891, május SMkln, szombaton. államban az adrainistratio egyöntetűsége a közigazgatási jog egysége megóvható, főleg kezdetben ; ha nem lesz a kormánynak egy bizalmi közege, a ki a kormány akaratának, a kormányzati szellemnek a megyében tolmácsa legyen? Vájjon nem volt-e eddig is egyik főbaj az, hogy a mennyi vármegye van, annyiféle volt a közigazgatás ? És vájjon, hogy képzelhető az, hogy legyen egy felelős kormány, a ki az administratioért a parlamentben minduntalan felelőssé tétetik, támadtatik; de annak ne legyen bizalmi embere, kivel az administratiot állandóan szemmel tarthassa? Vájjon helyes-e az, hogy a vármegye politikai jogokat is gyakoroljon, de a parlamentaris kormánynak még se legyen ott politikai bizalmi férfia? Avagy nem szükséges-e az, hogy a nemzeti élet minden lüktetéséről, beleértve a politikai mozzanatokat is, az állam Is ormánya állandóan értesüléssel bírhasson? igazgatást, a joguralmat és az agész nép szabadságát. Sőt a javaslst lehetővé teszi a hatályos önkormányzatot is, úgy, hogy ez a nemzet anyagi, szellemi és erkölesi jólétének hatalmas emeltyűjévé válhatik. A közigazgatás reformálásánál nem lehet az a tisztünk, hogy a; nemzet hagyományos traditióit és így a választási elvet is minden áron megmentsük — az ősi hagyományokat nem respectáíta az 1848-iki törvényhozás által sem — hanem hazafiúi kötelességünk abban nyilvánul, hogy a jelenlegi állapotok helyett jobbakat, a nemzeti követelményeknek megfelelőbbeket, szóval oly közigazgatást létesítsünk, mely a haza, a nemzet jólétét megállapítani, a magyar állam eonsolidatióját befejezni képes. (Helyeslés.) De hát azt mondják, hogy a választási elv összeforrott a nemzet geniusával, melyet kímélni kellene! Hát kérdem : követeli a nemzeti genius, hogy a választási elv összes hátrányait és ezekből folyólag közigazgatásunk miseriait a nemzeti fejlődés hátrányára tovább is nyögui kényszerüljünk? Követeli a nemzeti genius, hogy az államellenes üzelmek a nemzet testét rákfeuekép pusztítsák, hogy a magyar utoljára is idegennek érezze magát saját hazájában.? Mit használ a választási elv fentartása, ha haladásunk kerékkötője lesz és mit használna még akkor is, ha arra akadályt nem is képezne, sőt ha az ország virágzó és fényes lenne is, ha ez mindennek volna aztán inkább mondható, csak Magyarországnak nem! Igaza van b. Eötvös Józsefnek: »Nem az a feladatunk, hogy a megyét mentsük meg, de az, hogy a hazát tartsuk meg!« Meggyőződésem szerint a belügyministerium vezetésével is megbízott igen t. ministerelnök úr ezen törvényjavaslat beterjesztése által bátor, hazafias, az ország közérdekeinek megfelelő, a magyar állam consolidatiójára vezető, önmagának maradandó emléket állító, a hazára pedig üdvös munkát végzett: azért és mert a szabadelvű pártot nem érheti nagyobb dicsőség és diadal, mint ha ezen törvényjavaslat megszavazása által megmenti és megtartja a magyar államot, a hazát a magyar nemzet részére és boldogítására, — mint a párt igénytelen tagja a törvényjavaslatot a közigazgatási bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául én is elfogadom. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladt s így azt hiszem, méltóztatik a t. ház a tanácskozás folytatását a hétfőn reggel 10 órakor tartandó ülésre áttenni. (Helyeslés.) Most méltóztassék még meghallgatni Ugron Gábor képviselő úr interpellatiojat. (Hátijuk! Halljuk!) Az államosítás tagadhatatlan bureaucratismussal jár, az az alispán, a hivatalos légkörbe beleevődik ; az azt a magasabb látkörtí áttekintést, mely pedig a mi speciális viszonyaink között múlhatatlanul szükséges, mely az önkormányzat és kormány között is az állandó kapcsot biztosítja, mely az állami és közérdekeknek őrszeme kell, hogy legyen, bizonyára nem nyújthatná. Én tehát a főispánt, mint ellenőrző és felügyelő mandatariusát a kormánynak, a megye élén szívesen látom. A javaslat azon rendelkezését pedig, mely a főispán részére qualificatiót állapít meg, a jó közigazgatás egyik biztosítékául tekintem. Szerencsés gondolatnak tartom a megyei és gyámhatósági pénztárak megszűntetésénél a központi számvevőség felállítását, szükségesnek a járási hatóságok erősítését, járási gyámok, számvevők stb. szervezése által és a körjegyzők államosítását, a központi választmány olyatén szervezetét, hogy elnökét önmaga választja. De nem folytatom tovább a böngészetet a részletekre nézve: lesz alkalmam azokra vonatkozó nézeteimet majd a részletes tárgyalás alkalmával is kifejteni. Kétségtelen, hogy a beterjesztett javaslat, ha nem indul is nagyszabású szép theoriák után, de nem is vesz el azok szürke ködélten, hanem megfelel közigazgatási érdekeinknek az állam s társadalmi politikai ós jogi élet viszonyainak, a gyakorlati követelményeknek és a magyar állameszme czéljainak. A kinevezés megadja a képzett és megbízható tisztviselői elemet. A szolgálati pragmatika, szigorú felelősségi törvény és a felállítandó közigazgatási bíróság, a központi felügyeleti és ellenőrző hatalom és az önkormányzati ellenőrzés biztosítja a jó gyors, pártatlan, hatályos és lelkiismeretes köz-