Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-492
4»2. országos ülés ISftl. volna az előadói, helyesebben tanácsrendszer construálását, az imperiummal bíró tisztviselőknek pedig a korona által való kinevezését. Helyeslem azonban a javaslat azon alapirányát, mely az állami közigazgatást az önkormányzattal összeegyeztetni törekszik. Felfogásom szerint megfelelően vannak szervezve az önkormányzati testületek. Főleg hatályossá teszi az önkormányzatot azon rendelkezés, hogy bizonyos esetekben a főispántól függ, hogy felterjesztessenek-e kormányi jóváhagyás elé a közgyűlési határozatok és hogy taxatíve tel vannak sorolva az esetek, melyekben a ministerium a jóváhagyást nem tagadhatja meg és hogy a főispáni felebbezési jog a közérdekbeli sérelmekre és a törvénysértés! esetekre van korlátozva. Az önkormányzati ellenőrzés nemcsak a közigazgatási bizottság fegyelmi hatósága és az által, hogy magában ezen bizottságban túlnyomó az önkormányzati elem értéke is, de az által is, hogy a megyei közgyűlésnek is joga lesz a visszaélések megvizsgálását a közigazgatási bizottságtól követelni. Előnyére válik az önkormányzatnak az állandó választmánynak bizonyos tekintetben hatósági jellege és hogy úgy az állandó választmány, mint a közgyűlés meghatározott számú tagjai kívánatára a főispán a közgyűlést összehívni köteles. Megn ; ugtatásra szolgálhat a közigazgatási bíróságnak már ezen törvényben kilátásba helyezett felállítása és a jogsérelmeknek ez előtt orvosolhatása. Főleg nagybecsű biztosíték a tisztviselők és a főispán fegyelmi felelősségének megállapítása s hogy a tisztviselők a politikai gyűléseknek nem lehet^ nek tagjai és activ szerepet sem vihetnek a politikai mozgalmakban. De nagy közjogi garantia az is, hogy a meg nem szavazott adók behajtása és a meg nem ajánlott újonezok állítása még a kinevezett tisztviselők által sem eszközölhető. Nem értéktelen önkormányzati jog az sem, hogy a megyei közgyűlések bizalmi férfiak által ellenőrzést gyakorolhatnak a katona-állítási ügyre vonatkozólag is. A közigazgatási bizottságnak szakosztályokra osztása a közigazgatás jól felfogott érdekének követelménye. A megyék önkormányzati jogai a törvényjavaslatban oly terjedelemben vannak biztosítva, melynél szélesebb körét az önkormányzati feladatoknak a continens egy államának önkormányzata sem öleli fel. Ezen önkormányzat mellett a vármegyék, ha akarják és meg lesz bennük az öntevékenységi ösztön, a közgazdasági és közművelődési fejlődés leghatékonyabb factorává válhatnak. A politizálási és felírási, a rendeletek végrehajtásának felfüggesztési joga és főleg azon alkotmányvédői hivatás, hogy a meg nem szavazott adók behajtását és a meg nem ajánlott KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIII. KÖTET. május SO-áii, szombaton. gg5 újonezok állítását megtagadhatják, oly gyöngye a magyar vármegyék önkormányzatának, minőt a többi államok helyhatósági jogai között hiába kutatnánk. (Helyeslés.) Közigazgatási bajainknak egyik főoka volt eddig a laza ellenőrzés és felügyelet. A főispáni állások eddig inkább felelősség nélküli méltóságok lévén, a vármegyék székhelyein pedig a íőispánok lakni nem tartozván, a közigazgatás menetét állandóan szemmel nem tartották, a pénzügyi, tanügyi és közgazdasági administratiora pedig a szükséges felügyeleti jogot nélkülözték. Sem a központi kormány közvetlenül, sem a főispánok által közvetve hatályos ellenőrzést ós felügyeletet nem fejtett ki. A megyék tehát úgyszólván magukra voltak hagyatva. De az alispánoknak sem volt sem physikai idejük, sem nem lehetett ambitiojuk a járási és községi adminiatratio ellenőrzésére, még kevésbbé rendelkeztek a községekkel szemben ezzel a bureaucraticus teendőkkel agyonhalmozott tisztviselők. Innen eredt, hogy az ügyek a végrehajtásnál megrekedtek. A rendeletek, utasítások halom számra adattak ki. A minister, az alispán adott rendeleteket, pénzügyigazgató, tanfelügyelő, árvaszék adtak utasításokat, sőt a községekkel szemben a járási tisztviselők is: csak az nem volt, a ki azokat végrehajtsa, illetőleg megtekintse, hogy a helyszínén foganatosíttattak-e és minő eredménynyel ? En tehát nemcsak a multak iránti kegyeletes indulatból, de a közadministratio érdekében a leghatározottabban szükségesnek tartom a főispáni állásnak fegyelmi felelősség mellett mint felügyeleti és ellenőrző hatóságnak úgy az önkormányzattal, mint a vármegye területén az állami administratioval szemben fentartását. A központi kormánynak múlhatatlanul kell egy állandó közeggel bírnia, ki az önkormányzat működésére, a közérdekek fejlesztésére és a közigazgatás menetére és a szükséges teendőkre vonatkozólag informálhassa, kivel a felügyeletet és ellenőrzést szünetlenül és hatályosan gyakoroltathassa. Az alispán, mint intézkedő és határozó hatalommal bíró, sem önmagát, sem az önkormányzatot, melynek kebelében * működik, ellen nem őrizhetné; sem erre és arra is, hogy a járási és községi administratiot, sőt még a pénzügyi, tanügyi, közgazdasági és gyámhatósági administratiot is ellenőrizze, physikai idővel nem bírna; még kevésbbé volna képes annyi teendő mellett a kormánynak is állandó informáló közege lenni. Hiányoznék tehát úgy a központi kormány általi felügyelet és ellenőrzés épen a vármegyei intézkedő hatóságokkal, mint az önkormányzattal szemben, mi a közigazgatásnak csak hátrányára válnék. De vájjon ki képzeli azt, hogy az egész 34