Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

258 4S>2. országos ttlés 189Í. május 30-án, szombaton. Akarvíi, nem akarva, a középpárt — azok, a kik az én álláspontomat foglalják el — a radiealis ellentélben álló két tábor egyikének vagy másikának válnának szövetségesévé. (Mozgás a szélső halóidalon.) Már most ha én arra határozom el magamat, hogy »netn«-mel szavazok, hogy a fenmaradt differentiák miatt az egész reformot ellenzem és ha akkor az én segítségemmel és a mi pártunk segítségével győz azon irányzat az országban, a mely hogy eddig nem nyilvánult valami nagy erélylyel, (Zajos derültség) abból még távolról sem következtetem és hiba volna következtetnem azt, hogy nem bír erővel; ha mondom, ez a tábor és irányzat győz a mi segítségünkkel : akkor compromittálva volna hosszú időre a reform. (Úgy van! bál- és jobb felől.) Ha pedig ellenünkre győz az a tábor, a mely a reformot kevesebb szabadsági biztosítékokkal kívánja, mint mi: hát akkor a küzdelemnek lélektani folyományaként előáll az a helyzet, hogy veszélyeztetve volnának még azok a közszabadsági biztosítékok is, a melyeket biztosítani sikerült. (Úgy van! jobb felöl.) Akkor elvesztettük a befolyást a dolgok további fejlődésére. (Úgy van ! bal felől.) Pedig, t. ház — ne tekintsék fönhéjázásnak — én azt hiszem, hogy erre a befolyásra szükség van a reform kiépítésének további stádiumában. Senki se tekintse magát ebben a házban az itt működő politikai tényezők közül csalhatatlannak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Önök se!) Meszlényi Lajos: Többnyire reformátusok, tehát nem csalhatatlanok. (Zajos derültség.) Gr. Apponyi Albert: Politikai pártokra és egyéniségekre az a hivatás, a melyet hosszú időn át betöltenek, kétségkívül van bizonyos befolyással. (Halljuk ! Halljuk !) Azon pártban, a mely igen hosszú időn át van a hatalom birtokában, gyengül az érzék a közszabadságok biztosítékai iránt. (Mozgás és ellenmondások jobb felöl.) Igenis, ez így van, t. uraim. (Halljuk! Halljuk!) Viszont megengedem önöknek, hogy egy pártban, mely hosszú időn át ellenzéket képez, kifejlődhetik egy bizonyos egyoldalúság ezen biztosítékok javára és a hatalom jogos igényeinek hátrányára. Ezért, ha ezt a reformot egészségesen akarjuk keresztülvinni, kell, hogy ez a két irányzat egymással eompromissumra lépjen, egymást ellenőrizze. Ezt az ellenőrző befolyást elveszítenünk nekünk épen azon közszabadsági érdekek megóvása szempontjából nem szabad, (Helyeslés bal felöl) nemcsak azokénak szempontjából nem, a melyek még ezentúl érvény esítendők lesznek, de azok fentartása szempontjából sem, melyek már eddig elérettek. így állván a dolog, t. ház, hogy a merőben tagadó és elutasító álláspont elfoglalásával, vagy a reformnak sorsát eompromittáltuk volna, vagy az általunk képviselt közszabadsági biztosítékokat tettük volna kétségessé: lelkiismeretes, jól átgondolt és hazafias kötelességérzet parancsolja tehát, bármit mondjanak és bármint commentálják is eljárásunkat, hogy a reform ezen első lépésétől a támogatást meg ne tagadjuk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Az ellenkező álláspont ránk nézve, ismétlem, kényelmesebb, világosabb, kevesebb félreértésnek kitett lett volna; de a ki ily körülmények közt nagy kérdéseknél az ő egyéni helyzetének kényelmes voltát, félreértések és félreismerések kikerülését elébe teszi annak, hogy azt teljesítse, és azt biztosítani segítsen, a mi az ő megérlelődött meggyőződése szerint az országnak elsőrangú szüksége: az lehet logicus, pártpolitikus, de szerintem sem nem komoly államférfiú, sem nem igaz hazafi. (Élénk helyelés a jobb- és a baloldalon.) Ezek voltak azok az indokok, melyek ezen javaslat tárgyalásának kezdete óta az én magatartásomra mérvadó befolyást gyakoroltak. Ezek voltak azok az indokok, a melyeknél fogva élénk megvitatás, sok nyilt szónak a kimondása és alapos megfontolás után. elvbarátaim is elhatározták magukat arra, hogy ugyanezt az irányt kövessék. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ezek azok az indokok, a melyek közt egyetlen egy személyi és pártpolitikai momentum sem található. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Hogy a sajtónak egy része a fővárosban és a vidéken és a közbeszéd is sok helyen a mi eljárásunknak más indokot tulajdonít, hogy ezen indokoknak személyes, pártpolitikai és ambitiosus czélzatokat tulajdonít: az engem csak azért bánt, mert mutatja, hogy a közszellem nálunk már annyira elfajult, hogy mást, mint személyes czélokat, mást mint politikát és önző aspiratiokat még csak feltételezni sem képes. (Igaz! Úgy van! Mozgás és ellentmondások a szélsőbalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy engem 15 éves parlamenti pályám alatt ezzel a váddal nem illethetett senki és e tekintetben multamra bátran rámutathatok. (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem arról van szó!) Pártpolitikai szempont mái- csak azért sem szolgáltathat okot erre, mert az a tisztázatlan eszme, melyet vulgo »fusionak« neveznek, rám ma, még ha a kormányt ezen közigazgatási reform-kísérletnek stádiumában követni képes volnék is, erkölcsi lehetetlenséget képez, elvi okoknál fogva. Polónyi Géza: Tisza Kálmán! (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Nem, t. ház, semmiféle személyes indok nem foglaltatik ebben. Vagy azt gondolják t. képviselőtársaim, hogy én tréfából cselekedtem azt, hogy minden adandó alkalommal itt a házban esekóLy tehetségemet