Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

4»2. országos fllés 1891. május 30-án, szombaton. 359 latba vetettem az 1867-ki alapon biztosított nemzeti jogok ellenére elkövetett sérelmek orvoslásánál ? Azt gondolják t. barátaim, hogy én tréfából cselekedtem, hogy a consuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ezen, szerintem, közjogunk ellen intézett támadást a legerélyesebben visszautasítani iparkodtam? Azt gondolják önök, hogy tréfából cselekedtem azt, hogy épiígy a magyar nemzet, mint a monarchia védelme érdekében a véderőben a magyar elemnek érvényesülését szükségesnek tartva, a magyar katonai oktatás létesítését mindenkor sürgettem? (Tetszés és helyeslés bal felöl.) Kinek adtam tehát jogot arra, hogy ebben kételkedjék? (Élénk éljenzés bal felöl) Kinek ad tam okot arra, hogy azt higyje, hogy míg ezen tekintetben a kormány politikája biztosítékot nem nyújt, a kormány támogatójaként pártjában helyet foglalni képes volnék? (Helyeslés bal felöl.) Ezek a dolgok és nem silány személyes indokok miatt tartom én rám nézve erkölcsi lehetetlenségnek azt, a mit vulgo fusionak neveznek (Helyeslés bal felől) és legyenek meggyőződve, hogy én politikai pályámnak legfőbb, mondhatnám egyetlen vívmányát az én politikai reputatiorn integritását, személyes ambitioknak semmi körülmények között fel nem áldoznám. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Hát ennyire távol álltam én, mert nem is állhattam máskép, minden pártpolitikai utógondolattól akkor, midőn a kormány ezen reform-actioját a még fenmaradó kételyeknek daczára is támogatni magamat elhatároztam. Tudom, hogy a midőn így beszámoltam indokaimmal, azzal a nyíltsággal és leplezetlenseggel — fájdalom hosszúsággal is — (Halljuk! Halljuk! jobb- és bal felöl.) azzal a nyíltsággal mondom, a melylyel tartoztam ily helyzetben önmagamnak és t. elvbarátaimnak: tudom, hogy akkor nem sikerülhetett sem az, hogy minden becsületes aggodalmat megnyugtassak s talán még kevésbbé az, hogy minden rosszakaratú további pletykálkodásnak elejét vegyem. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és jobboldalon.) De, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) ez reám nézve nem indok. »Opinionum commenta delet dies.« Eljárásomnak indokait előadtam; a ki az én előadásomnak hitelt adni nem akar: gondoljon, a mit akar. (1\ tszés bal felől.) Egy legfőbb bírónak, a ki felettünk áll és a ki miuden embert oly nagyra becsül, hogy mindenikünknél külön nagykövetet tart, a lelkiismeretet, a mely mindnyájunkban lakik, ennek a legfőbb bírónak ez a nagykövetje, azt mondja nekem egész határozottsággal, hogy helyesen, becsületesen és hazafiasán jártam el. (Élénk éljenzés a bal- és jobboldalon.) Es ennek tudatában, azt a nagy felelősséget, a melyet, tudom, magamra veszek, ezt a nagy felelősséget könnyen fogom viselni, I holott az ellenkező eljárásért nem tudtam volna megfelelni sem saját lelkiismeretemnek, sem az ország komoly ítéletének. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a hitben és meggyőződésben, érett és hosszas megfontolás után, minden kételyt kizáró bizonyosságával annak, hogy rég táplált meggyőződésemhez híven járok el, a magam és elvtársaim nevében kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Hosszas élénk éljenzés és taps a bal- és jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: A karzat is tapsol! Öt pereznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet.) Elnök í Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Madarász József jegyző: Gr. Lázár Jenő! Gr. Lázár Jenő; T. képviselőház! Ugy tudom, hogy a házszabályok szerint határozathozatalra legalább 40 tagnak a jelenléte szükséges. Elnök: Megszámlálhatom a jelenlevő kép viselőket, de okvetlenül lesz 40 tag a teremben. Kérem tehát, méltóztassék beszédét megkezdeni, (Helyeslés jobb felől.) Gr. Lázár Jenő: T. ház ! (Halljuk !) Azon körülmény, hogy épen pártvezéremmel, a ház legkitűnőbb szónokával, gróf Apponyi Alberttel szemben, közvetlenül utána kell szólanom, természetes, hogy engem igen nehéz helyzetbe hozott. (IgazlÚgy van ! a baloldalon.) azért mindazoktól, a miket el akartam mondani, részben mert gróf Apponyi nagyszerű beszédében henfoglaltatnak, részben pedig, mert az ő érvei, a mennyire lehetséges, engem sok tekintetben meggyőztek, hogy a különbség köztünk csekély, kénytelen vagyok elállani. Kijelentem azonban, hogy a különbség köztem és közte csak annyiban rejlik, hogy a?on szomorú tapasztalatok következtében, melyeket rövid országgyűlési pályámon szereztem, nem merek megbízni abban, hogy az adott szó megtartásának reményében a nemzet ezredéves jogát feladjam és ennélfogva a törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Josipovich Géza jegyzÖrVarasdy Károly ! Varasdy Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!)A népképviseleti rendszer behozatala óta a nemzet politikai és társadalmi viszonyaira s az egész államéletre oly mélyen kiható históriai fontosságú törvényjavaslat alig terjesztetett a ház elé, mint a melynek tárgyalásába most kezdettünk. Daczára azonban ennek, nem osztozhatom azok nézetében, kik a közigazgatási reform mi 33*