Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

43tí. országos ülés 1891. május 8*-An, szombaton. §49 A modern culturállamok a legújabb időben tudatára kezdenek ébredni a eentralisatio hátranyának. A niodern államok napról-napra mindinkább szakítani kezdenek azzal a ma már épen nem modern, sőt ósdivá vált felfogással, hogy a közigazgatás csak kinevezett tisztviselőkkel lehet jó és hogy a közigazgatás csakis akkor lesz kifogástalan, ha az önkormányzati jogokat megszorítjuk és az állam mindenhatóságát neveljük. És akkor, a mikor a számbavehető modern államok mind szélesebb meg szélesebb alapokra fektetik önkormányzati intézményeiket s a mikor a választási elv a nyugati államok administratiojában mind nagyobb tért hódít: akkor előállanak önök s a modern kor követelményeinek hamis lobogója alatt (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) követelik a nemzettől, hogy áldozza fel őseitől öröklött legsarkalatosabb jogát, a közszabadság legerősebb biztosítókát. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig oly államokban, melyek a souverainitás teljes birtokában vannak, még lehet vita tárgya, hogy melyik rendszer üdvösebb: a választási, vagy a kinevezési rendszer? De nálunk, különleges állami helyzetünknél fogva végzetszerű politikai hiba — hogy ne mondjam, bűn — lenne szakítani a történelmi alappal és oly rendszert honosítani meg közigazgatásunkban, melylyel a eultora magasabb fokán álló s a souverainitás teljes birtokában levő más államok már szakítottak s a mely rendszer magát már a modern államokban lejárta és végéhez közeledik. Áz önkormányzatnak békóba verése és a kinevezési rendszernek behozatala nálunk veszélyes kísérlet. Mi még nem bírunk mindazon tényezőkkel, a melyek szükségesek az önálló független államélet biztosítására. A míg meg nem szerezzük azon attribútumokat, a melyek a független államélet biztosítására szükségesek s a míg ki nem építettük a független Magyarországot: nem szabad kicsinyelnünk a legcsekélyebbnek látszó védelmi eszközöket sem és nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az alkotmánynak sokat ócsárolt és gúnyolt védbáMyái nélkül már Ausztria provinciájává sülyedtünk volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha alkotmányos jogainkat apródonkint önként feláldozzuk: kérdés, vájjon nem koczkáztatjuk-e magát állami lételünket. Nem akarom én azt a bizonyos fátyolt fellebbentem, hanem csak egy pillantást kívánok vetni multunkra. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Magyarország 300 év óta folytonosan ki volt téve Ausztria és az uralkodóház beolvasztási kísérleteinek. Ki biztosít bennünket, hogy a beolvasztási kísérletek nem fognak megújulni? Tudom nagyon jól, hogy jelenleg uralkodó királyunk alkotmányos érzülete a legközelebbi KEPVB. NAPLÓ. 1887—92. XXJH KÖTET. jövőben annak lehetőségét teljesen kizárja; de hát ki tudná megmondani, hogy mit hord méhében a távolabbi jövő? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak legutóbbi alkotmányos életünk mögött ott ne volna az a 300 esztendős keseríí tapasztalat! Szomorú példákban gazdag történelmi multunk e tekintetben a legnagyobb óvatosságra int. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényes alap volt mindenkor mentsvárunk a beolvasztási kísérletekkel szemben s hogy küzdelmeink többé-kevésbbé sikerültek, főképen annak köszönhetjük, hogy mindig a törvény alapján állottunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Alkotmányos jogainkat és a közszabadság biztosítékait, ezen törvényes ments-várainkat feláldoznunk nem szabad (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és nem ephemer-értékű személyes biztosítékokban, hanem intézményekben kell keresnünk államéletünk garantiáját. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha figyelemmel kísérjük Európa legújabb eseményeit: azt tapasztaljuk, hogy két törekvés áll ma egymással szemben. Két egymással ellentétes törekvés, a mely törekvések előbb-utóbb összeütközésre fognak vezetni és sarkában fogják megrázni a földet. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Egyik törekvés czélja rablánczba verni minden szabad eszmét, nem tűrni ellentmondást, caesari zsarnokhatalom alá hajtani a népek millióit. Ezen törekvés jelszava: »Egy úr van az országban s az én vagyok, más urat tűrni nem fogok!« A másik törekvés czélja elsöpörni, lerombolni minden létezőt, felforgatni a társadalmat, jelszava: »nihil«. Mindkét törekvés, mindkét eszmekör, habár czéljait tekintve, merőben ellentétes egymással, mégis egy és ugyanazon talajban burjánzik, a rideg eentralisatio talajában (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon ) Az az út, t. ház, a melyen megindultunk, e talajhoz vezet. A tervezett reform alkalmas melegágyául fog szolgálni mind a két törekvésnek, mind a két eszmekörnek és minthogy nézetem szerint ez végveszélybe döntené hazánkat, nem fogadom el a törvényjavaslatot (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és arra kérem önöket, hogy velem együtt fogadják el Szederkényi Nándor t. képviselőtársara határozati javaslatát. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk,') Mióta a politikai pályán működöm, mióta e háznak egyik szerény tagja vagyok, a közigazgatási reform abban az irányban, hogy a belügyi közigazgatás végrehajtó közegei kinevezés utján nyerjék alkalmazásukat, de hogy e mellett a valódi önkormányzat, a jogvédelem és a közszabadság minden biztosítéka létesíttessék, képezte 82