Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-477

16 477. országos ülés 1891. április 15-én, szerdán. den birtokrészlet azon községnek telekjegyzőkönyvében forduljon elő, melynek határában fekszik; ha a politikai község határa átcsatolás következtében változik: igen természetes, hogy annak a birtokrészletnek is azon község telekjegyzőkönyvébe kell átvitetni, a melyben az átcsatolás után tartozik. Nem kis zavarokat okoz az, hogy ezen politikai községek határaiban történt változások már hosszú idő óta épen ily szabályzat hiányában niuesenek pontosan a telekkönyvekben kitüntetve. Minthogy pedig egyöntetű eljárás szükséges, hogy azon bizonyos szabatosság, és megbízhatóság, a melynek a telekkönyvek vezetését jellemezni kell, mindenütt egyenlő legyen: czélszerünek és szükségesnek mutatkozik, hogy az ilynemű eljárást az igazságügyminister részéről kibocsátandó rendelet szabályozza. (Helyeslés jobb felöl.) A mi a másodikat illeti: legyen szabad ezt kapcsolatba hoznom azzal, a mit már többször említettek fel — gondolom azon oldalon történt (a szélső baloldalra mutat.) — hogy ez már a második novella az 1886-iki törvényhez. Bizonyos anomáliát láttak ugyanis abban, hogy aránylag ily rövid életű törvény már a második módosítást, illetőleg pótlást tette szükségessé. Ez, t. ház, csakugyan így van. De az igazságügyi kormányunk csak kettő között volt választása. Vagy kellő pótlásokat s módosításokat javasolhatott a. háznak, hogy a munkálatok gyorsabban és helyesebben legyenek végezhetők; vagy ha ettől álszégyen visszatartotta volna, nem hozott volna módosítást javaslatba. Hiszen elvégre úgy is meg lehetett volna vele élni; talán nem olyan jól, nem olyan gyorsan teljesíttettek volna a munkálatok, itt-ott hézagok is lettek volna; de ha álszégyen vezeti a kormányt, csak azért, nehogy úgy tűnjék fel, hogy a törvényt ismét módosítja, tartózkodott volna módosítványok behozatalától: az nem lett volna helyes eljárás. Egyébiránt azon nem is keli csodálkozni, hogy az 1886-iki törvény most már másodszor került, nem annyira revisio, mint inkább pótlás, módosítás alá. Tömérdek oly szabályt foglal az magában, melyet soha sem szokás törvénybe iktatni, hanem mindenütt a végrehajtási utasításokba foglalnak és a rendeleti útra, terelnek. Az 188b-iki törvény azonban nem ezt tette, hanem magába a törvény szövegébe foglalta ezeket az aprólékosságig menő szabályokat. Ennek következése az lett, hogy az igazságügyi kormány kénytelen most azt hozni javaslatba, hogy azon apró formális szabályok, melyek ezélszerűtlennek bizonyulnak, a törvényhozás egész apparátusának mozgásba hozásával módosíttassanak, pótoltassanak. Ha mind ezek a részletek annak idején a rendeleti útra utasíttattak volna: mindezek a módosítások is a sokkal könnyebb rendeleti úton történhettek volna meg. (Úgy van! jobb felöl.) Ezért kerül e törvény most már másodízben törvényhozási módosítás alá. Én azonban nem vádként hozom fel, hogy 1886-ban így járt el a törvényhozás. Akkor az egész intézmény új volt és a törvényjavaslatba n meg kellett óvni azon elvet, hogy ez átalakításnál a szerzett jogok biztosíttassanak.Ma a dolog másként áll: ma e három törvényben nemcsak alapvonalaikban, hanem nagyrészben le vannak rakva azon határozatok, melyek már most a rövidebb eljárás keresztülvitele szempontjából kívánatosak. De ily aránylag új feladatnál, hol az élet ríj meg új szükséget mutat fel, nincs kizárva annak lehetősége, hogy alaki eljárás tekintetében egy és más pótlás lesz szükséges. Hogysem tehát a törvényhozás minduntalan ily apróságokat megállapító szabályokkal foglalkozzék, melyeket sokszor csak bizonyos késedelemmel lehet megalkotni és addig természetesen a munkálatokat a régi szabály szerint kell folytatni, vagy egyáltalán nem lehet végezni: czélszerű, hogy ott, hói a kormány rendeleti joggal van felruházva, felhatalmaztassék, hogy a tisztán alaki eljárási szabályok hézagait rendeletileg pótolhassa. E felhatalmazásban semmi sem foglaltatik, a mi a legtávolabbról érintené azokat a szempontokat, azokat az anyagi szabályokat, a melyek a betétek szerkesztésénél kell, hogy figyelembe jöjjenek. Először azért nem, mert ez az egész felhatalmazás nem vonatkozik egyébre, mint tisztán alaki eljárási szabályokra; másodszor azért nem, mert nem egyébre, hanem a felmerült hiányok és javítások pótlására szól És miután ezen hézagok pótlása csak a fennálló törvények és azok rendelkezéseinek épségben tartásával lehetséges: azt gondolom, minden képzelhető biztosíték meg van adva arra, hogy hogy ez a felhatalmazás abban a körben mozogjon, a melyben a szükség által indokolva Viin és a melyben csak üdvös szolgálatokat tehet. Ebből az okból kérem a t. házat: méltóztassék azt a két új pontot, a mely a 23. §hoz van indítványozva, úgy a mint az indítványoztatott, elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Balogh Géza jegyző: Horánszky Nándor ! HoránszkyNándor:T.ház! Én aRohonyi Gyula t. képviselőtársam ált il benyújtott módosítványnak első pontját csakis azon magyarázat mellett fogadhatom el, a melyet ennek az igen t. igazságügyminister adott és természetesen azon föltevésben, hogy ha erre vonatkozólag kormányrendelet fog kibocsáttatni, ennek tartalma elvileg azon magyarázatnak, a melyet a t. minister úr adott, meg is fog felelni; mert nem tartanám megengedhetőnek azt, hogy egy-