Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-491
491. országos ülés 1891. május 29-én, pénteken. 2Jg gyalás eredményeként a ház asztalán fekvő szövegben ajánl elfogadásra. Lássuk már most, t. ház, miként oldja meg a törvényjavaslat az annak czéljáúl kitűzött feladatot ? A vármegyék önkormányzati hatásköre kétféle irányban érintetik e törvényjavaslat által: először szenvedőlegesen, a mennyiben elvonatik attól a tisztviselőválasztás eddigi joga; de e változás nem gyakorol az önkormányzat, lényegére oly nagy befolyást, mint azt a kinevezési rendszer ellenzői állítják; mert az önkormányzat lényege valamely önkormányzati egységre nézve abban áll, hogy az saját belügyeiben önmaga határozhasson, e határozatainak végrehajtására felügyelhessen és a végrehajtás pontosságát ellenőrizhesse. (Úgy van! jobb felöl.) Már pedig ez attribútumai az önkormányzatnak jövőre is nemcsak meg fognak maradni, sőt erősbödni, növekedni fognak. És ez a második irány, a tevőleges, a melyben a vármegyék önkormányzati jogköre e javaslat által érintetik. A mint eddigelé teljesen indokolt, sőt a ministeri felelősség természetéből kifolyó szükség yolt, hogy törvényhozásunk tekintettel arra, hogy a kormány végrehajtó közegeit a választott tisztviselők képezték, a kormány felügyeleti jogát minél tágabbra terjesztette Ki: épúgy beáll e törvényjavaslat alapján lehetősége annak, hogy a vármegyéknek önkormányzati hatáskörükben minél szabadabb mozgás engedtessék. így a javaslat alapján a jelenlegi állapothoz képest a kormány eddigi feltétlen felülvizsgálati joga is bizonyos korlátok közé szoríttatik, mert a míg eddig akár a főispánnak az 1886 :XXI. tcz. 57. §-án alapuló felterjesztési joga, vagy bárkinek felebbezése folytán a vármegyék minden határozata a kormány elé volt vihető, felülvizsgálás és végső fokú eldöntés végett: addig e javaslat a főispán felebbezési jogát kizárólag a törvényesség és az állami közérdek szempontjaira korlátozza; továbbá azt is kimondja, hogy a felirati, kérvényezési és levelezési jog íryakorlására, valamely tisztviselő ellen vizsgálat elrendelésére, végre a közigazgatás vezetésére irányuló észrevételek előterjesztésére vonatkozó határozatok szintén csak a törvényesség és az állami közérdek szempontjából felebbezhetők. Továbbá mig eddigelé minden jóváhagyás alá felterjesztendő határozattól a ministerium a jóváhagyást hivatalból megtagadhatta: addig jövőre e törvényjavaslat a hivatalból raló megtagadhatás jogát csak a 139. §-ban meghatározott hét esetre szorítja. De jótékony befolyást gyakorland a vármegyékre nézve a tisztviselők választásának megszűnése abból a szempontból is, hogy így az érdeklődés, a mely — ne tagadjuk — eddig leginkább, sőt sok helyen kizárólag csak a személyes és választási ügyek felé irányult és ezek által volt lekötve, jövőre az önkormányzat fontos tárgyi kérdéseit fogja felkeresni. Ezeken kivül az önkormányzati elemek részére szabadabb és nagyobb teret nyújt a törvényjavaslat az állandó választmány újabban meghatározott hatáskörének és a közigazgatási bizottságnak összealkotásánál ez elemek részére biztosított nagyobb túlsúly által. Mindezek a közigazgatás menetének javulásán túl a vármegyék életképessége tekintetéből oly előnyök, melyek bő kárpótlást nyújtanak a választási jog elvonásáért. De hogy a kinevezési rendszer életbeléptetéséből az általános politikai szabadságra, főkép pedig a képviseíőválasztási jog szabad gyakorolhatására nézve veszély ne háromolhassék: kellően számol a törvényjavaslat e szabadság igényeivel, midőn a 15. és 16. szakaszaiban kimondja, hogy tisztviselő nem lehet országgyűlési képviselő, sem képviselőjelölt azon a területen, a melyre működési köre kiterjed, sem ott meg nem választható; továbbá, hogy nem vehet részt politikai pártgyűléseken, nem járulhat azok határozataihoz, nem vehet részt választási körmenetekben, nem tűzheti ki pártok jelvényeit, nem lehet tagja a központi választmánynak, választókat összeíró küldöttségnek, és nem működhetik, mint választási elnök. (Mozgás a szélső baloldalon.) Sőt ugyanily czélból még azt is javaslatba hozza a bizottság, hogy a központi választmány jövőre nézve felruháztassák azzal a joggal, hogy elnökét tagjai sorából önmaga válaszsza. Legyen szabad az eszmekapcsolat fonalán e helyen röviden érintenem a tisztviselők elleni fegyelmi eljárás kérdését is, (Halljuk! Halljuk!) mely a bizottság tárgyalásai során szintén a szabadság biztosítékaival hozatott összefüggésbe. Arra nézve, t. ház, mindenki egyetért, hogy a most érvényben levő fegyelmi eljárás, tekintettel a jelen törvényjavaslat által teremtendő helyzetre, mielőbb újból szabályozandó lesz. De úgy, miként 18/6. és 1886-ban is, bizonyára nem véletlenül és ok nélkül, mindkét ízben külön tör-ény által lett e kérdés szabályozva : ép ezúttal sem tartotta sem a kormány, sem a bizottság azt a jelen törvényjavaslat keretén belül megoldandónak; egyelőre felveendőnek tartotta azonban azt a rendelkezést, hogy a hivatalvesztés büntetése fegyelmi úton csak ministertanácsi határozat által legyen kimondható. Kiemelendőnek tartom e helyen a törvényjavaslat ama rendelkezését is, hogy a tisztviselők esküformáiába az alkotmányhoz való hűségfogadalma is fölvétessék; valamint hogy a
