Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-491

224 *91. """szagos illés 1891. május !Í9-éii, pénteken. meg nem szavazott adók behajtásának és meg nem ajánlott njonczok kiállításának régibb törvényeinkben mindig megújított tilalma a kinevezendő állami tisztviselőkre is kiterjesztessék. További főkérdés, a mely figyelembe veendő annak megítélésénél, miként oldja meg a törvényjavaslat alapjául szolgáló kinevezési rendszer által czéljáúl kitűzött feladatot: a hatósági közegek szervezése és a tisztviselők hatáskörének megállapítása. (Halljuk! Halljuk!) E kérdésnél a bizottság törekvése oda irányúit, hogy a gyakorlati élet által nyújtott tapasztalatok figyelembe vételével a hatósági közegek akként szerveztessenek és az egyes közegek hatásköre akként állapíttassák meg, hogy ez a jó és gyors közigazgatás igényeinek minél inkább megfeleljen. Ép ezért nagyban és egészben helyeselte a bizottság a kormány e részben elfoglalt álláspontját és a javaslatnak e kérdésekre vonatkozó részét: csakis a főispán hatáskörére nézve tér el attól, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben a főispáni állásra nézve csak felügyeleti és ellenőrzési jogkör megállapítását hozza javaslatba; ép ezért mellőzendőnek vélte a főispán ama jogát is, hogy a vármegyék határozatait jóváhagyhassa vagy megsemmisíthesse; de az ügymenet egyszerűsítése és gyorsítása szempontjából kimondandónak tartotta, hogy a vármegyéknek a 138. §-ban említett határozatai jogerősekké válnak és végrehajthatók, ha a főispán a hitelesítéstől számított 15 nap alatt a felterjesztés iránt nem nyilatkozik. De a közigazgatáshoz nemcsak azt a kívánságot fűzzük, hogy az jó és gyors legyen: azt is megköveteljük attól, hogy igazságos legyen, hogy az sem köz-, sem magánjogot ne sértsen. (Úgy van! Úgy van !) Teljesen osztotta és átérezte ezt a bizottság is; de mivel a kormány maga is nemcsak szükségesnek ismerte el, hogy a jogvédelem ezéljából törvényes biztosítékok alkottassanak, hanem ünnepélyesen kijelentette, hogy még az ez évi őszi ülésszakon a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni szándékozik és minden befolyását oda irányítja, hogy az minél előbb törvény erejére emeltetvén, jelen törvénynyel együtt lépjen életbe: a bizottság nemcsak e bíróságok hatáskörét illetőleg részletes dispositioknak a javaslatba való fölvételétől tartózkodott, de az eredeti törvényjavaslatnak e bíróságok elsőfokú szervezetére vonuló szabványait is kihagyandóknak tartotta. (Helyeslés jobb felöl.) A mi már most., t. ház, a törvényjavaslat folytán életbeléptetendő e reform pénzügyi oldalát illeti: a pénzügyi bizottság, á mely a kormány által a vármegyék jövő közigazgatásának költségeiről előterjesztett kimutatást, a mely szerint a fölmerülő költségtöbblet kerekszámban 1.642.000 írttal van előirányozva, tárgyalta, arra a meggyőződésre jutott, hogy e költségek úgy az elérendő közvetett és közvetlen előnyökkel, mint az ország pénzügyi viszonyaival is arányban állanak s így a javaslatot pénzügyi szempontból is elfogadásra ajánlja. Különösen kiemelendőnek tartom azonban e helyen is azt a pénzügyi bizottság jelentésében is hangsúlyozott körülményt, hogy sem az említett kimutatásban felvett tisztviselői létszám, sem az abban kitüntetett fizetési és mellékjárúléki fokozatok nem tekinthetők végleg megállapítottaknak (Zaj és mozgás a szélső haloldalon): a törvényhozás későbbi feladata leend ezek iránt akár költségvetésileg, akár külön törvény utján intézkedni. [Zaj a szélső baloldalon.) Nem lehet czélom, t. ház és nem is szándékozom ezúttal már reflectálni mindama kifogások és ellenvetésekre, a melyek a szóban forgó törvényjavaslat ellen a bizottság tárgyalásai során, valamint gyűléseken, kérvényekben, a napi sajtó egy részében és röpiratokban felhozattak ; az általános vita folyamán lesz alkalmunk azokat hallhatni és leszek bátor a t. ház engedelmével azokra annak idején tenni meg észrevételeimet. (Helyeslés jobb felől) De kettőre a kifogások közül már most kötelességemnek tartom, t. ház, hogy előlegesen is kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk !) A legfőbb és leggyakrabban említett kifogás az, hogy e törvényjavaslat megsemmisítené, vagy hogy — bár nem szívesen teszem — de hogy kellő hűséggel reprodukáljak egy elég cynicns kifejezést: megölné a vármegyét. (Pedig úgy van! a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Ha e vádat kissé szellőztetjük, azt fogjuk találni, hogy az ép oly kevéssé új, minta menynyire nem alapos. Felhangzott e vád már 1848-ban, midőn a vármegyék követküldési és instructioadási joga megszüntetéséről volt szó; csakhogy akkor a népképviseleti rendszer ellenségei emelték azt. (Úgy van! jobb felöl.) Felhangzott e vád újra 1870-ben a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény tárgyalása alkalmával úgy a házban, mint azon kivtíl, főkép a megyei közgyűléseken; ekkor a virili&r_. mus intézménye volt az, a melyet a vármegye megsemmisítője, megölője gyanánt állítottak oda. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Felhozták e vádat, de már gyengébben 1876-ban a közigazgatási bizottsági intézmény ellenzői, naplóinak tanúsága szerint 1886-ban ismét ez volt a főkifogás a jelenlegi megyei törvény ellen.