Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-491
491. orsíftsros ülés 1891. májas 29-én, pénteken. 211 folyománya lévén, annak nemcsak teljesen megfelelt, sőt annak egyik szükségszerű biztosítékát képezte; de nem felelhetett már és nem is felelt meg az 1848-ki törvények által az eltörölt rendi alkotmány helyére állított népképviselet és felelős kormányforma rendszereinek. Belátta ezt maga az 1848-iki törvényhozás és utasította is a kormányt, hogy a »megyei szerkezet rendezése iránt terjeszszen mielőbb törvényjavaslatot elő«. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Jobb felöl: Halljuk/ Halljuk! Felkiáltások a szélsőbalon: Báérwűt!) Az események fejlődése azonban ágy az akkori törvényhozás, mint az akkori kormány tevékenységét sokkal sürgősebb természetű ügyekkel vette igénybe, hogysem a parlamentarismus új rendszere és a régi vármegyei intézmény közt a mindkettő zavartalan és hasznos együtt működhetése tekintetéből föltét'enűl megkívántató összhang létrehozható lett volna. Az 1867-ik közjogi kiegyezés után az alkotmányos kormányzás első évei elég bizonyítékot szolgáltattak úgy a kormány, mint mindenki részére arra nézve, hogy a parlamenti kormányrendszer és a vármegyei intézmény, úgy, a mint ez akkor fennállott, egymás mellett fenn nem tarthatók és hogy nemcsak a theoria doktrínái, hanem a gyakorlati élet, a ministeri felelősség és a jól való kormányozhatás igényei szükségképen követelik a kettőnek megfelelő szerves kapcsolatba hozását. Ép ezért azóta, bár időközileg megszakított, de folytonos feladatát képezte törvényhozásunknak, hogy e téren a fölmerült akadályokat és nehézségeket eltávolítsa és ama kívánatos összhangba hozást létesítse, a melynek hiánya káros, sőt veszélylyel fenyegető volt mindkettőre nézve. És ha jogfejlődésünknek a két utolsó évtized alatt idevágó mozzanatait figyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy törvényhozásunk azon körülmény folytán, a mely szerint a felelős kormánynak végrehajtó közegeit a vármegyék által választott tisztviselők képezték, folytonos következetességgel abban az irányban volt kénytelen haladni, hogy úgy az állam érdeke, mint egyesek jogvédelme szempontjából a kormány felügyeleti jogkörét minél inkább kitérj eszsze és ugyané két szempontból a vármegyék és ezek tisztviselőinek működésével szemben minél hatályosabb biztosításokat alkosson. Egyik leghatalmasabb lépése volt törvényhozásunknak ez irányban az 1869. évi IV. tcz., a mely álta! az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetvén, a törvénykezés minden ügye a vármegyék és ezek tisztviselői hatásköréből elvonatott és ő Felsége a király által kinevezett bírákra bízatott. Nyomban követte ezt az 1870. évi XL1I. tcz., mely már a vármegyék választási jogának is törvényes korlátokat szab, a mennyiben egyfelől a választhatóságot kijelöléstől teszi függővé és a kijelölő bízottságot úgy alakítja meg, hogy abban a főispán túlsúlya biztosítva legyen (Zaj a szélső baloldalon); másfelől pedig a főjegyző, árvaszéki elnök és tiszti ügyészi állásokat elméleti qualificatiohoz köti; a levéltárnokot pedig egyenesen kiveszi a választandó tisztviselők sorából. Az 1876 : XXVIII. tcz. a népiskolaügy igazgatásának legnagyobb részét kinevezett tanfelügyelőkre bízta. Az 1877 : XXIV. tcz. megszüntette a vármegyék műszaki közegeit, a mérnököket: és teendőiket az államépítészeti hivatalok hatás körébe utalta. Az 1879 : XXXI. tcz. az erdők feletti felügyeletet is elvonta a vármegyéktől: és kinevezett királyi felügyelőkre bízta. (Zaj a szélső baloldalon.) Az 1881 : III. tczikkel a közbiztonsági szolgálat ellátását sem hagyta meg törvényhozásunk a vármegyéknél, hanem e czélból az állami csendőrség intézményét léptette életbe. Az 1883 : I. tcz. pedig az összes vármegyei tisztviselőkre nézve is kimondván a minősítéshez kötöttség elvét, ez által a vármegyékkel az 1870: XLIL tcz. által már is korlátozott szabad választási jogát még szűkebb határok közé szorította. Majd az állategészségügy nagy része is elvonatott a vármegyéktől és az állami állatorvosok intézménye léptettetett életbe. De mindezeknél tetemesen tovább ment törvényhozásunk az 1886 : XXI. tcz. meghozatalával Nemcsak a tisztviselők választását szorította a korábbi korlátozásoknál sokkal szűkebb térre, kimondván, hogy az összes egészségügyi tisztviselők, így a főorvos, járásorvos, megyei állatorvos, valamint a számviteliek is, mint a főés alszámvevők, árvaszéki nyilvántartók, könyvvezetők ne választás, hanem főispáni kinevezés által nyerjék hivatalaikat; de lényegesen kiterjesztette a kormány felügyeleti jogát a vármegyék felett, világosan kimondván, hogy a belügyminister a vármegyéknek az önkormányzati hatáskörben követett közigazgatási eljárását, belső ügyvitelét, pénzkezelését bármikor megvizsgáltathatja; sőt bizonyos tekintetben egyenes ingerentiát biztosított a kormány részére, felhatalmazván azt, hogy először, ha a vármegye valamely törvény által reá rótt kötelezettség teljesítésére szükséges összeget költségvetésébe felvenni vonakodnék, a kormány a megfelelő összegnek a költségvetésbe való felvételét elrendelhesse és másodszor, hogy közérdekű ügyekben a kormány fö in! vizsgálati joga alapján a vármegyék határozatait ne csak megsemiiiisíthesse, új eljárást rendelhessen el,
