Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

206 4»0. oriaftgos ftlés 1881. május 26-An, kedden. a mely körül a valuta-reform műveletének hasznossága és bölcs keresztülvitele megfordul. (Úgy van! bál felől.) Méltóztassék tehát megengedni, hogy erre vonatkozólag egész őszintén és nyíltan nyilatkozzam. (Halljuk!) Lehet, hogy hivatalos adatok vagy a, különböző felfogások ismeretének hiányában talán némi tévedésekbe is esem, de én ettől nem irtózom s ha rectificálnak, szívesen fogadom; de valakinek e dologról szólni kell és kötelesség-mulasztást követne el a törvényhozás, ha e kérdés fejlődési stádiumában ezzel nem foglalkoznánk. (Halljuk!) Hogy tisztán megérthető legyen, a mit e tekintetben mondani akarok: ismételten hangsúlyoznom kell, hogy ezüstpénziink papírpénzünkkel szemben disagioban van, vagyis kettő között a paritás nincs meg. Hogy a disparitas mennyi, azt nem ealculalom, körülbelül az utolsó jegyzések szerint mintegy 84-10, tehát papírpénzünk 159 százalékkal ér többet, mint az ezüst pénz. A kérdés tehát, a melyet meg kell vizsgálni, s a mely felett véleményt kell mondani, az, hogy vájjon a relatio megállapításánál a papírpénz valóságos értékének megfelelő aranyat adjunk-e, vagy pedig az ezüst valóságos piaczi értéket fizessük meg aranyban. E [körííl fordul meg a kérdés. Ezt kel! megvizsgálni jogilag és gazdaságilag. Ezen kérdés az, a melyre nézve meg kell mondani, hogy mi az, a mi jogilag kötelez és mi az, a mi gazdaságilag megengedhető. A mi a jogi momentumot illeti, a kérdés lényege felfogásom szerint abban áll, hogy a pénz képezi azon értékmérőt, a melyhez minden más gazdasági substratum — legyen az akár munka, akár tárgy — arányosul. Miután pedig a gazdasági élet tűri a kényszert Jegkevésbbé és fejlődésében a természetes alapok felé gravitál: kétséget nem szenved, hogy legjobb pénz, a melynek az anyaga maga is értéket képvisel. A pénz értékmérvének azonban egyik legfőbb tulajdonsága az érték állandósága és minthogy az érték állandósága önmagában véve csak abstraet fogalom: elkeríílhetlentíl szükséges, hogy az érték állandóságához, mint a gyakorlati valósághoz egy hatalmi alkatrész is járuljon; és ez az alkatrész az állami akarat, az állami hatalom, a melynek hivatása és kötelessége az értékállandóságot őrizni, arra felügyelni és azt lehetőleg biztosítani. Ez az alapja annak, hogy a mióta a pénznek története van, minden államban a pénzrendszer megállapítása, az állam souverain jogaihoz tartozott, a minthogy törvényeinkben a rendelkezéseknek egész seriese van, a melyek a pénzrendszer megállapítására vonatkoznak. Ismétlem tehát, hogy az államnak ezen hatalmi joga az, a mely a megállapított valutának állandóságát és biztongágát őrzi. Ebből azután egyizeröeh az következik, hogy a pénzrendszer megállapításánál az állam korántsem szerepel, mint szerződő fél, hanem mint olyan, a mely hívatva és kötelezve van arra, hogy a megállapított értéknek állandóságát megőrizze és biztosítsa még akkor is, ha egy más értékre való átmenetel történik. Hiszen ha az állam feladata, jogköre és kötelessége nem ez volna, vagy ha az állam ezeken a határokon túl mehetne: rögtön vagy az adósoknak, vagy hitelezőknek hátrányára nyálhatna bele e kérdésbe, a mi nem lehet az államnak feladata; mert azt gondolom, hogy az állami hatalom egyik ezélja épen az ellenkező, tudnillik az, hogy a felállított jogrend megőriztessék és ethikai tekintetekbe ütköznék az, ha az állam az ő polgárai egyik vagy másik részének hátrányára rendelkeznek. Az állam megállapítja a valutát, őrzi annak biztosságát, egyszersmind lehetőleg biztosítja az állam polgárait, hogy ha egy másik értékre való átmenettel történik, ezen más értékben a pénznek ugyanaz az értéke lesz, a melyet az a törvény és nem a mesterségesen felhajtott vagy leszállított valuta-rendszer alapján előbb leirt. (Helyeslés lal felöl.) Én ugyan nem értek egyet azzal a theoriávaJ, mely a pénzjegyeket utalványoknak tartja —-de elfogadom és legyen, hogy a pénzjegyitalvány — de ezen utalványon is az áll, hogy az állam ezen pénzjegyért fizet ennyi és annyi forintot törvényes érezpénzben: ez pedig nálunk, mint tudjuk, az 1868: VII. t.-czikk és 1. és 4-ik §-a értelmében az 500 grammal megállapított pénzfont 2/81-ed része 900/1000 rész finom tartalommal. Az állam tehát mire van jogilag kötelezve? Jogilag arra van kötelezve, hogy gondoskodjék, miszerint ezen értéket a más értékre való átmenetei esetében a pénz tulajdonosa megkapja. És ha az állíttattik, hogy az államnak továbbmenő kötelességei vannak, vagy lehetnek— majd későbben megmondom, hogy miért kell ezt a kérdést felvetni — akkor erre egyszerűen azt felelem, hogy ez jogilag semmiféle szempontból nem indokolható, mert a midőn az állam a valutában megállapított értéket' polgái-ainak kezébe adja és az állam polgárai ezen pénznek értékét felemelik vagy leszállítják a forgalomban : az állam ehhez semmiféle intézkedéssel. semmiféle rendelkezéssel, semmiféle kijelentéssel hozzá nem járult, következőleg a jogviszonyok keletkezésében semmi részt nem vesz, őt tehát azért felelőssé tenni az általános jogfogalmak szerint sem lehet. Igaz, azt mondják, hogy 1879-ben az ezüst veretesek megszűntettetvén, ezen megszüntetés