Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-487

166 487. országos ülés 1891. mójus 21-én. csfitSrtBkőij. A t, urak, a kik úgy a pénzügyi, mint a közigazgatási bizottságban pártjukat képviselték, azt találták, hogy az illető bizottságokban bizonyos erőszakolások történtek, a minek következtében ők kötelességeiknek megfelelni nem voltak képesek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez itt elő lett adva, ez azonban a dolog egyoldalú előadása. Én azt tartom: audiatur et altéra pars Nekünk, mielőtt e kérdésben határoznánk, vagy ha szükségét látjuk annak, hogy bánni tekintetlen határozzunk, tudnuk kell az illető bizottság nézetét a tényállásról. Én te hát azt hiszem, hogy a legczélszerűbb eljárás az. ha a két jelentés vagy panasz kiadatik úgy a közigazgatási, mint a pénzügyi bizottságnak: ezek válaszoljanak reá, tegyék meg a concret tényről jelentésüket; mikor azután az egész tényállás a ház előtt fog állni, akkor módjában lesz az illető bizottság eljárását akár helyeslőleg,, akár helytelenítőleg tudomásul venni; és ha ez utóbbi történnék, a további lépéseket megtenni. Ezt tartanám én a dolog legtermészetesebb és legegyszerűbb megoldásának. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Tisza Lajos: T. ház! Megvallom, hogy engem meglepett az egyesek részéről itt beadotl azon panasz, hogy a bizottság tagjai túlságos munkálkodásra szoríttattak; mert hiszen nem első eset az, nem most fordul az először elő: én nagyon jól emlékszem és bizonyára a ház t. tagjai is fognak emlékezni arra, hogy akárhányszor megtörtént, hogy a ház nyilvános ülései egyfolytában délután 2 óráig tartottak és azért a délutáni órákban heteken át végezték a bizottságok munkálkodásukat, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Hogy tehát félórai, vagy 20 percznyi megszakítással egy napon 5 órát ne lehetne valakinek dolgozni, azt megvallom, meglepetései hallottam. Azonban nem is e körül forog most a kérdés. A kérdés a körűi forog, hogy a bizottságnak azon t. tagjai a ház t. elnökéhez folyamodtak, hogy a ház elnöke csináljon e tekintetben rendet. Hát a ház t. elnöke megmondta, hogy neki semmiféle fogantyúja nincsen arra, hogy a bizottság ügyrendjének kezelésébe beavatkozzék. És azt hiszem, igen furcsának is találná a t. ház, ha valamelyik elnök belemenne ebbe a kérdésbe és ha megparancsolná a bizottságnak, hogy hány órát szabad vagy nem szabad dolgoznia. (Helyeslés jobb felöl.) Itt két nézet merült fel a beadott jelentésekre nézve. Az egyiket Eötvös Károly képviselő iir hozta fel, hogy t. i, a kisebbségi vélemény úgy is mindig ki szokott nyomatni és együtt tárgyaltatni a többség véleményével. Hát ez igaz ; de itt nem kisebbségi véleményről van szó, mert a kisebbségi vélemény az ügy érdemére vonatkozik a többség véleményével szemben, másképen bírálván ezt el és erre nézve kifejtvén álláspontját. Ha ilyen beadatik, ez igenis a többség jelentésével együtt kinyomatik és annak kapcsán azután tárgyaltatik. De a törvényjavaslat érdemleges tárgyalásánál bajos volna azt a kérdést megvitatni, hogy szabad-e a bizottságnak öt órát dolgozni, vagy nem. Azt hiszem tehát, hogy a t, ház ezt elejteni méltóztatik. Következik a másik indítvány, a Beöthy Ákos képviselő úré. Ezt is — eltekintve a dolog szokatlanságától — azt hiszem, bajos volna valami eredmény reményében követni; mert hiszen ugyanazon bizottság ugyanazon többségének adatnék ki eldöntés végett a kérdés, a mely már akkor döntött felette; ez csak nem fogná azt jelenteni, hogy most már belátja, hogy csakugyan nem lehet 5 órát dolgozni. (Helyeslés a jobboldalon) Ez semmiféle eredményre ne vezetve még akkor sem, ha a bizottság még életben volna; de az már nem is létezik, ahhoz tehát utasítani absolute semmit sem lehet. Én ennélfogva arra kérem a t. házat: ne méltóztassék sem az egyik, sem másik indítványt elfogadni; azonban a magam részéről bátor vagyok azt indítványozni, méltóztassék az egész kérdés felett egyszerűen napirendre térni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Wahrmann Mór: T. ház! Én kötelességemnek tartom felszólalni, minthogy Eötvös Károly t. képviselőtársunk tulajdonkép engem vádolt be ... . Eötvös Károly: is! Wahrmann Mór: ... azt mondva, hogy szavazás alá sem lehetett volna bocsátani azt a kérdést, vájjon a bizottság akarja-e tovább folytatni a tárgyalást, vagy nem? Azt hiszem, Eötvös Károly t. képviselőtársunk tévedésben van, mert hozzánk egyáltalán nem utasíttatott a közigazgatási bizottság jelentése, hanem így szól a jelentésnek azon passusa, melyet a bizottság előadója előterjesztett (olvassa): »Ezen általános jelentésünk kapcsán csakis a vármegyék közigazgatásának jövőbeni költségei iránt a kormány részéről tájékoztatás végett előterjesztett költség-előirányzatot van szerencsénk •//. alatt bemutatni, oly kérelemmel, hogy azt pénzügyi szempontból leendő tárgyalás végett a ház pénzügyi bizottságához utasítani méltóztassék.« Ez volt a közigazgatási bizottság előadójának indítványa és ez ellen senki nem emelt szót. Eötvös Károly: Dehogy nem! Wahrmann Mór: Bocsánatot kérek,semmi felszólalás nem történt ellene, vita nélkül fogadtatott el. Ennek folytán én, a ki nem rendelkezhettem, a mint ma sem rendelkezem az illető