Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-483

483. országos ülés 1891. módosításával, mely a t. ház határozatához ké pest mint a vegyes és átmeneti intézkedésekhez tartozó, ezekkel kapcsolatosan lett volna tárgyalandó s szintén az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott. Erre nézve a következőket bátorkodom előterjeszteni. A bizottság Polónyi képviselő úr módosítását elfogadásra nem ajánlja, még pedig a következő okokból: A t. képviselő úr a tőzsdebíróságnál egy külön, az igazságügyminister által kinevezendő biztos kirendelését javasolja, mint állandó felügyelő közeget, melynek hatásköre a felügyeleten kivtíl még az e bíróság által megítélt eskü kivételére terjedne ki. A bizottság nézete szerint ily közegre szükség nincs; de különösen nincs, ha e javaslat törvényerőre emelkedik, mert hisz ennek értelmében az abban meghatározott felügyelő hatóságoknak jogukban áll a tőzsdebíróságok működésének ellenőrzése és felügyelete szempontjából hosszabb vagy rövidebb időre külön felügyelő közeget kirendelni. Másodszor azt hozza fel a képviselő úr módosítványa indokolásául, hogy e közegre az ott megítélt eskü kivétele miatt is Szükség van. A bizottság úgy találta, hogy az esküt illetőleg is a tőzsde-bíróság lényegesen különbözik a perrendtartásban szabályozott választott bíróságoktól. Perrendtartási tekintetben, mint azt a törvényhozás az 1889. évi LIX. tcz.-ben elismerte, nem tekintetik az választott bíróságnak, hanem kivételes és különleges bíróságnak. De ettől eltekintve: nem alkalmazhatók e bíróságra a perrendtartásban foglalt és a választott bíróságot kötelezi) szabványok. Csak a perrendtartás 506. §-ára hivatkozom, mely azt rendeli, hogy választott bíróság maga esküt ki nem vehet. Ha e szakaszt összefüggésben és a választott bírósággal szemben való alkalmazhatóságát tekintve nézzük: azt találjuk, hogy az 506. §. szerint, a választott bíróság sem idézést, sem tanúkihallgatást, sem eskükivételt, sem szemlét maga tényleg nem eszközölhet. Már pedig a tőzsdebíróságoknak mindezen jogok meg vannak adva, sőt a tanúkihallgatásnak megkeresett bíró általi, vagy a szemlének megkeresés útján való foganatosítása e bíróságot teljesen kivetkőztetné természetéből. Mellékesen megjegyzem, hogy mindazon esetekben, mikor a tanúkihallgatás, vagy az eskü-kivétel korlátozva van, a törvény ezt világosan meg szokta jelölni: mint például az 1S77:XXIL törvényczikkben, hol a kisebb polgári ügyekben való eljárás szabályoztatok és a hol a községi bíráskodás tekintetében a törvény meghatározza az ott megengedett bizonyítékokat, de az esküt kizárja. Minthogy tehát a törvényjavaslat megadja mindazon jogokat, melyek a hatályos felügyelet szempontjából szükségesek; eardinalis tételét április k

25-én, szombaton. \ 4 \ pedig az képezi, hogy a felügyeletnek az ítélkezésre befolyást gyakorolni nem szabad és világos kifejezést nyer, hogy a felügyelő közegnek a bíróság tanácskozásánál és ítélet hozatalnál jelen lenni nem szabad; minthogy az igazságügy mini éternek és a közvetlen felügyeletet gyakorló királyi tábláknak módjukban lesz e bíróságok működését az eddiginél hatályosabban ellenőrizni: a bizottság külön felügyelő közeg kirendelését nem helyesli. A bizottság foglalkozott továbbá a t. minister úr részéről beadott ama módosítványnyal, mely mint a javaslat 60. § a volna beiktatandó. E módosítás ismeretes lévén a t. ház előtt, csak annak kiemelésére szorítkozom, hogy a bizottság annak utolsó előtti bekezdésében ezen szavakat, »kivéve, ha a curia elnöke« töröltetni indítványozza. Ezen szavak törlését a bizottság azért hozza javaslatba, mert a jogorvoslati rendszer, a mint az ezen új módosításban meg van állapítva, a javaslatnak alapelveivel teljes összhangzásban áll. Ugyancsak a bizottság ezen módosítások tárgyalása alkalmából a maga részéről a t. háznak két új szakasz beiktatását bátorkodik javaslatba hozni. Még pedig, mint új 61. §-t a következőt. »Az 1871. évi VIII. törvényezikk 39—43. szakaszainak rendelkezései akként módosíttattak, hogy az ezen szakaszokban említett határozatok ellen a felébb vitel nyolcz nap alatt adható be.« Ez a bírói felelősségről szóló fegyelmi törvény 1 — 2. szakaszának módosítását foglalja magában és indokolását abban találja, hogy a hivatkozott szakaszokban a jogorvoslat beadására szánt határidő 3 napban lett megállapítva; de a királyi táblák szétosztása folytán ezen határidő, tekintettel arra, hogy immár most a postán való küldésekre szükséges időt számításba kell venni, roppant rövidnek bizonyult, ily körülmények közt, azt hiszem, a gyakorlati szempont indokolja, hogy ezen határidő 3 napról 8 napra terjesztessék ki. Az általunk javaslatba hozott második módosítás, mely mint 62. §. volna beiktatandó, következőleg szól: »Az 1871. évi XXXVIII. törYényczikk 26. §-ának s 27. §-a c) pontjának rendelkezése azzal egészíttetik ki, hogy a királyi főügyész az ügyészi teendők végzésére maga helyett bármely bírósághoz akár helyettest, akár az alája rendelt ügyészek egyikét kiküldheti.« Ezen módosítás szüksége szintén összefügg a királyi táblák széfosztásáról szóló törvénynyel; de azon alapelven nyugszik, hogy az ügyészség, mint egységes testület szerepel és fogandó fel és ennek alapján nincs semmi ok arra nézve, hogy a királyi főügyész hatáskörébe utalt egyes í teendők tekintetében ott, hol czélszerűségi okok