Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-483

140 488. országos ülés 1891. április 25-én, szombaton. intézménybe; nem nyál-e bele a magánjogba; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és vájjon a közés inagánalkalmazásban levő egyéneknek megadott mentességek nem nyúlnak-e mélyen bele •x magánjogba és a hitelképességbe; pedig tudtommal még egy hivatalnok sem halt éhen, azért, hogy fizetésére nem kapott annyi kölcsönt, hogy legalább az életét fentartkassa. Az általam benyújtott törvényjavaslat nem kíván sem többet, sem kevesebbet, mint hogy a kisbirtokosnak megadassék azon mentesség, a melyben a hitbizományi birtok és a köz- és magánalkalmazásban levő egyének részesíttetnek. Hogyha Amerikában, a hol a világnak legpraeticusabb, gazdaságilag legműveltebb és legelőhaladottabb népe lakik, szükségesnek tartják az otthonmejitesítését: azt hiszem, hogy az, a mi gazdaságilag elmaradt állapotunkban annál inkább szükséges. Ezek után itt még csak egy félreértésre leszek bátor a t. minister úr figyelmét felhívni. A t. minister úr ugyanis azt mondja, hogy az általam benyújtott törvényjavaslatban sokkal nagyobb mérvben vonható a különben exempt ingóság végrehajtás alá, mint a mennyi ingóságra nézve az exemptiót az 1881-ki végrehajtási törvény és az 1883. évi közadó-kezelési törvény megadják. Engedelmet kérek, van e javaslatnak egy szakasza, a 32. §., a mely azt mondja, hogy »a jelen törvény által szabályozott jogviszonyokra, a mennyiben a jelen törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, a hatályban lévő általános törvények és szabályok megfelelően alkalmazandók.« Azon esetben tehát, midőn az excmptiónak a törvényjavaslat értelmében helye nincs, az 1881-ki végrehajtási törvény és 1883. évi a dó végrehajtási törvény megfelelő szakaszai mérvadók. Én úgy látom, hogy a t. minister úr, a ki — meg vagyok róla győződve — a legjobb akarattal van eltelve saját ressort-ja érdekeinek az előmozdítása iránt, semmiféle practicus eszmét nem hozott javaslatba, a melynek segélyével parlagon fekvő agrárviszonyainkon sikeresen javítani lehetne: ennélfogva kénytelen vagyok azon kérelmemhez ragaszkodni, hogy a t. képviselőház az általam benyújtott törvényjavaslatot tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök! Kérdem a t. házat: méltóztatik-e e most indokolt törvényjavaslatot, illetőleg indítványt tárgyalni kívánni; igen vagy nem? (Igen! Nemi) Kérem azokat, akik tárgyalni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem kívánja tárgyalás alá venni a tö rvényj avaslatot. Következik a napirend szerint az igazságügyi bizottság jelentése a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslatnak a bizottsághoz visszautasított szakaszai tárgyában. Az első szó illeti a bizottsági előadót. Jellinek Arthur, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! Az igazságügyi bizottság a hozzá utasított módosításokat a tegnapi napon tartott ülésében tárgyalás alá vévén, van szerencsém annak megbízásából röviden a következőket előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 33. §-ához az igazságügyminister úr módosítványt adott volt be, mely ezen szakasznak egészen új szövegezését tartalmazza. A bizottság a módosítványt, a mint azt az igazságügy minister úr előterjesztette volt, a maga részéről a t. háznak elfogadásra ajánlja. Csakis egy csekély módosítást tett azon: a mennyiben a hatodik bekezdésében inkább irályi természetű változtatást eszközölt, a mely azonban a módosításnak lényegét nem érinti. Az indokok, a melyek a bizottságot ezen alkalommal vezették, hogy a háznak elfogadásra ajánlott saját szövegezésétől eltérőleg az újólag beterjesztett szöveget ajánlja most elfogadásra, röviden abban foglalhatók össze, hogy a t. igazságügyminister úr által előterjesztett szöveg több biztosítékot nyújt, mint melyet mi ajánlottunk elfogadásra, de a melynek ajánlásánál bennünket csak a gyakorlati nehézségek vezettek, a melyek azonban az igazságügyminister úr előterjesztése által mint leküzdhetők jelentkezvén: immár a vizsgálóbírói intézmény olynemíí szervezésének, a mint az a módosításban foglaltatik, mi sem áll útjában. Azonban a 33. §. kapcsán Polónyi Géza képviselő úr is adott be módosítást, a melynek értelme szerint a vizsgálóbírák a vidéken 200, Budapesten pedig 300 frtnyi évi pótlékban részesülnének. A bizottság a maga részéről ezen módosítást nem ajánlja elfogadásra, nem pedig azon okból, mert nem tartotta indokoltnak^ hogy ezen pótlék tekintetében a Budapesten és a vidéken alkalmazott bírók közt különbség tétessék ; de kívánatosnak tartotta ezen alkalommal a bizottság annak jelzését, hogy a javaslatban foglalt 200 frtnyi pótlék, mely az igazságügyminister által előterjesztett módosításban is ily összegben van fölvéve, lehetőleg 300 forintra emeltessék. Emeltessék pedig azon okból, hogy ez által a vizsgálóbírák ugyanazon pótlékban részesüljenek, mint az ügyészek, mert ezt e két állásnak a bűnvádi eljárásban egyenlő fotossága kívánatossá teszi. A bizottság különben a maga részéről e tekintetben határozott javaslatot nem tesz. Ezt voltam bátor a 33. §. tekintetéhen elmondani. Foglalkozott továbbá a bizottság Polónyi Géza képviselő úr által a törvényjavaslat 2. §-ának tárgyalása alkalmából beadott azon