Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-481

481. orseágos ülés 18! zésöket kérelmezzék. Ily beosztás nemcsak a jelentkezők előnyére szolgálna, a mennyiben ismereteiket bővíthetnék, a magasabb parancsnoki alkalmazásra gyakorlatilag is elkészülhetnének, hanem a honvédségi intézmény érdekében is fekszik, mert az illetők szerzett tapasztalataikat későbben itt a szolgálat javára értékesíthetnék. Ezek előrebocsátása mellett s tekintettel arra, hogy az ilyen beosztás az illetőnek a magasabb parancsnokságban való alkalmazására csak előny­nyel jár, ezennel bizalmasan felhívom ezredes urat, hogy a fentiek értelmében a cs. és kir. közös hadsereghez való áthelyezését kérelmezze. Meg­jegyeztetik, hogy ha több ezredes jelentkeznék, esetleges áthelyezése és ezredparancsnoksággal való megbízatása is csak fokozatosan lesz eszkö zölhető « Fentartom magamnak a magyarázatot ak­korra, midőn a választ megkapom. Most csak annyit jegyzek meg : sajnos, hogy a honvédségi intézménynek ennyire való lealacsonyítását szán­dékozzák a legmagasabb helyről, arról a helyről a honnan annak fejlesztése volna hivatalos köte­lesség. Valóban bámulatra méltó az a felsőbb hely­ről intézett verdict, mely szerint a magasabb ki­képzés csak a közös hadseregben nyerhető meg és a honvédségnél nem. Miről lehet itt szó? Önálló vezérletről? Ez nagy hadgyakorlatokon legfeljebb 8 napra válik lehetségessé bármely ezredes, vezérőrnagy vagy tábornok számára is. E tekintetben pedig a honvédségnél elég és bő alkalom kínálkozik, hogy azt az illetők elsajátíthassák. Hogy a magyar királyi honvéd ezredesek csak a közös had­seregben nyerhetnek magasabb kiképzést: ezt csak azt mondhatja, a ki ott növekedett fel, és annak szellemét szívta magába, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a felszólítás intéztetett a 28 honvéd gyalogezred élén álló 20 ezredeshez. Est a fel­szólítást kapta meg a huszárezredek élén álló 4 ezredes, a három lovas dandáruok közül két ezredes, 11 gyalog honvéd dandárnok, a főkad­paranesnokságnál levő egy ezredes és a minis­teriumhoz beosztott 3 ezredes. Tehát megkapta a felszólítást összesen 41 ezredes. Ez világos jele annak, hogy itt nem kiképzés czéljából történendő néhány áthelyezésről van szó, hanem hogy az egész honvédségnél a vezérkart közös hadseregesíteni akarják. És mi történt a honvéd­ségnél? Az, hogy ezen átírat daczára, a melyben ki van mondva, hogy ha elő akarsz lépni, tessék a közös hadseregbe menni. Ezen intelem daczára, mely feletti megbotránkozásunkat eltitkolni nem lehet: világos bizonyítékául annak, hogy mily nemes intézmény a honvédség és mily jól számí­tottunk, midőn annak hazafiságár} építettünk, a felszólítottakból összesen 13 akadt, a kijelent KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 9± XX1IÍ. KÖTET. 1. április 22-én, szerdán. 97 kezett, ebből is három megretirált és összesen 10 van, a ki a minister rendeletének engedett és jelentkezett. Neveket nem fogok említeni. A többiek így szólnak: a honvédelmi minister követelheti tőlem kardomat, abban a perczben ott hagyom a szolgálatot, melyben kívánja; de hogy belőlem császári és királyi közös hadsereg­beli katonát csináljon, ahhoz nincs joga. (Élénk helyeslés a xzélsö baloldalon.) Már most, t. ház, nem elég-e ez a jelenség arra, hogy bebizonyítottam légyen, hogy a hon­védelmi minister úr részéről ozélzatos az a törekvés, hogy a honvédség közös hadsereggé alakíttassak át? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: És ezt 10 év óta tűrik! Polónyl Géza: Lássuk, miképen állunk az alsóbb rangú tisztekkel. Kezemben van a névsor, nem fogom fárasztani a t. ház figyelmét azzal, hogy egyenkint felolvassam, csak egyese­ket idézek. (Halljuk!) 1888-ban összesen hat volt, a kiket átvettek a közös hadseregből; most pedig 1889 óta, tehát két év alatt a honvédelmi minister nem keve­sebbet, mini: 155 egyént vett át a közös had­seregből, főhadnagyot, hadnagyot és századost, igen természetes, hogy ezeknek a tiszteknek a rangsorozatba való beosztása által a többiek előmenetelének teljesen vége van. Sőt többet mondok. Mi történik? Megtörténik nemcsak az, hogy a közös hadseregből áthelyezettek a velők rangban idősebbekkel szemben egy kategóriába kerülnek, hanem szolgálok adatokkal, a hol a közös hadseregbeli tisztek nemcsak hogy meg­előzték őket az avancementban, hanem hogy a honvédtisztek két évi hátrányt is szenvedtek miattuk; sőt volt rá eset, hogy náluk sokkal fiatalabb közös hadseregbeli tisztek proinoveái­tnttak századosokká. Hogy ez így van: méltóztassék megengedni a t. ház, hogy csak egynéhány nevet felolvassak. Iit van első sorban Patzák Károly 1879-ből származó hadnagy, a ki rangsorral századossá neveztetett ki, miután 5 évig szolgált mint had­nagy s 57* fél évig mint főhadnagy, tehát tíz és fél évi szolgálat után százados lett. Továbbá G-rivicsics — nagyon jó magyar neve van (Derültség a szélső bal felől) — 10 évi és 10 havi szolgálat után századossá lett; Bláner J. 9 évi és 11 havi szolgálat után századossá lett; Hanke 9 ós V 2 évi szolgálat után századossá lett; ugyanígy Csanády Frigyes is, ki a közös had­seregből lett áthelyezve. Ezzel szemben itt van huszonhárom, kik jegyzetembe fel vannak sorolva, a kik 12 és fél év óta magyar honvédtisztek, tehát 2 évvel régiebbek és ezen schiebolások miatt még ma sem századosok, sőt századosi rangra való előléptetésre még bekívánva sin­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom