Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-454
454. országos ülés febrnár 7-én s szombaton. 18M. S3 bizonyítvány nyújtja. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én, t. ház, a kérdést ezen concret formában csak megemlíteni, mert megvallom, nem vagyok annyira járatos a tanügyi kérdésekben, hogy e kívánságot egyszerűen magamévá tehetném; de magát azt az eszmét, hogy a tanítói állás gradus ad Parnassum lehessen, hogy a tanítóknak a jövőre való kilátásai bővíttessenek, melegen kell pártolnom és ajánjanom a közoktatásügyi kormányzatnak megfigyelésre. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) A formát illetőleg, a melylyel e problémákat megoldani kívánják, ez alkalommal nyilatkozni nem tartom hivatásomnak. Egyáltalában pedig kívánják a tanítók azt s ebben azután az ő kívánságuk nem csupán saját osztályuk érdekében áll, hanem szerintem fontos állami érdeknek felel meg, hogy az állami felügyelet, az államhatalom beavatkozási joga a tanítók helyzetének biztosítása szempontjából minden rendbeli intézettel szemben szorosabbá és erősebbé tétessék. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Azt iliustrálnom nem szükséges t. ház, hogy ez nemcsak a tanítóknak, hanem a magyar államnak és nemzetnek is érdeke. Én, t. ház, úgy látom, hogy a tanítótestület, midőn saját sorsának, saját anyagi helyzetének javítását kéri, egyszersminl oly eszme körben mozog, oly eszméket vet fel és oly irányzatokat is tűz ki, melyek a szűkkeblű osztály érdeknek terén és határain tálmennek s a melyek magasabb közművelődési és nemzeti érdekek szempontjából a legnagyobb figyelemre méltók. (Helyeslés bal felöl.) Ezeket az ügynek illustrálásáúl, elmondván, a magam részéről is igen melegen ajánlom a kérvény tartalmát megfontolás és esetleges kezdeményezés czéljából a {. közoktatásügyi kormány figyelmébe. (Helyeslés bal felől.) Balogh Géza jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Mi is, a kik e padokon foglalunk helyet, évek óta feladatunkul tűztük ki a tanítás és nevelés nemzeti szellemben való vezetésének támogatását s így valahányszor a tanítók anyagi és szellemi sorsának javításáról volt szó, nem hiányoztunk azok sorából, a kik a mellett szavukat felemelték, így én is csatlakozom előttem szólott t. képviselőtársam azon nyilatkozatához, hogy a tanítóknak és tanároknak, mint a nemzeti közművelődés alapköve lerakóinak úgy szellemi, mint anyagi téren való előhaladását a képviselőház előmozdítani köteles. Nincs tehát köztünk különbség ezen kérvényekre s az ezekben foglalt pontokra nézve, a melyek szóbahozattak, mivel ezeket részünkről mi is nemcsak a t. háznak, hanem egyszersmind a közoktatási kormánynak is megfontolás s minélelőbb való intézkedés végett ajánljuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az egész országban mindenkit, a ki a közművelődésnek barátja, áthat azon tudat, hogy az eddigi helyzet nemcsak a tanárokra és képezdékre, hanem magukra a uéptanítókra nézve is tarthatatlan. És ha én eltérek az előttem szólt fiatal barátomtól (Derültség) s az én lelkűietemben talán még fiatalabb remények vannak, tőle csakis abban térek el, hogy kötelességemnek tartom hangsúlyozni azt, hogy azért, hogy a tanítói fizetés legkevesebbje 1868-ban, tehát ezelőtt 23 évvel 300 forintban állapíttatott meg s máig csak nyomorúságosan hajtatott végre, én nem merem azon következtetést vonni, hogy azon kérelem következtében, melyet a tanítók országszerte igazságosan adnak elő, midőn kérelmük előtérbe fog lépni, a tanítók fizetésé.lek legkevesebbje 600 forintban fog megállapíttatni. Én tehát fiatalabb reménynyel szorgalmazom a t. közoktatási kormányt, hogy ne tekintse a volt kormányoknak mulasztásait és bűnét azon tekintetben, hogy e törvényt nem hajtották végre, mert köztudomású, hogy ma .már egy népoktatónak 600 forint legkisebb fizetés oly csekélység (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon), melyet a mai felvilágosodott korban ők, a haza nemzeti alapjának lerakói, méltán várhatnak és követelhetnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen reményemnek és fiatalabb hitemnek kijelentése mellett tökéletesen osztom előttem szólott t. képviselőtársam nézeteit és e tekintetben én is csatlakozom az előadó úrhoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: György Endre! György Endre: T. ház! Én azt hiszem, hogy két dologra nézve teljesen egyetértünk. Az egyik az, hogy a ház minden oldalán egyformán méltányoljuk a néptanítói állás fontosságát, úgyszintén teljesen méltányoljuk azt is, hogy a néptanítók sorsának javítására mindent meg kell tenni, a mi egyáltalában lehetséges. (Igaz! jobb felől.) Más oldalról egyetértünk abban is, hogy a kérvényi bizottságnak javaslatát, miilj szerint a kérelem első két része figyelembevétel végett, a többi pedig egyszerűen tétessék át a közoktatásügyi ministerhez, egyértelműfeg elfogadjuk. De bátor vagy r ok az előttem szólót némi tekintetben rectifieálni, hogy illusióban ne ringassuk magunkat. Az 1868. törvényezikkben megállapított 300 forintnyi alapfizetés a tanúók nagy részénél tényleg elérve nincs. A logikai és természetes sorrend, melyet a minister úr már kilátásba helyezett, az, hogy az iskolafentartó testűleteket először is — és mondhatom, ez nagy dolog lesz — arra szorítja, hogy a 300 forintnyi fizetési minimum az iskolafentartó
