Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-451
451. országos ülés február 4-én, szerdán. 1891. 47 van ismét más tere, a melyet kizárólag az állani számára kell fentartannnk. De van harmadik, középső igen nagy tere is, a melyen többékevésbbé szabadon választhatjuk egyiket vagy másikat és ezen a téren sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az önsegély képezi, az államsegély a legtöbb esetben zsibbasztja az egyéniséget. Es ha az egyéniség szempontját szem elől téveszteni nem akarjuk, akkor minddenütt, a hol egyébb parancsoló okok az államsegély érvényesítése mellett nem szólnak, az önsegélynek kell elsőbbséget adnunk az államsegély felett. Különösen a kényszerbiztosítás is oly in tézinény, mely lehet szükséges, a minthogy például én szükségesnek tartom és meg is szavazom; de kétségtelenül azon hátránynyal jár, hogy az egyéniségre bizonyos káros befolyást gyakorol, hogy csökkenti a takarékossági ösztönt és az egyéni felelősséget. Ismétlem, ezzel szemben állanak más argumentumok, a melyek legalább engem annak szükséges voltáról győznek meg. Nem azért hoztam tehát ezt fel, hogy a törvényjavaslat elvetését indokoljam ; hanem, hogy az egyéniség képzésére előnyös hatással bíró, más intézkedéseknek szükségét hangsúlyozzam. (Eelyeslés jobh felöl.) Történhetik ez két irányban, t, ház, először a biztosítás terén azon irányban, hogy a magukat biztosítani kényszerűiteknek, ha már egyszer biztosítva vannak, lehető önkormányzat biztosítassék, a szabad mozgás lehetőleg megengedtessék. De történhetik különösen az által, hogy a socialis kérdéseknek, vagy mondjuk, munkáskérdésnek egy más oly mezejét karoljuk fel, melyben a személyiség nevelése lesz az első. E tekintetben utalok, t. ház, először a gyári törvényhozásra, melynek legfontosabbikára nézve igen nagy örömmel hallottam a t. minister úr nyilatkozatát, hogy a gyári felügyelők életbeléptetését tartja szükségesnek. Nagyon helyeslem, hogy ez történik; magam is ezt tartom első lépésnek, de csakis első lépésnek; mert meg vagyok győződve, hogy ha a gyárfelügyelők intézménye szervezve van, az ez által nyujtandott tapasztalatok egész gyári törvényhozásunk gyökeres rev isi ójának szükségéről fognak meggyőzni. A mi gyári törvényhozásunk sem a gyermek, sem a női munka tekintetében nem megy elég messze. Gyári törvényhozásunk, vagy esetleg az azt pótló rendeletek kiegészítésére van szükség a gyári renddel összefüggő számos kérdés szabályozása miatt és végül szükség van arra, hogy ha meg lesz a törvény, az szigorúan s minden kételyt kizárólag végrehajtassák. Legyen szabad e tekintetben a t. házat egyetlen egy körülményre figyelmeztetnem. (Malijuk!) A gyár-vizsgálatokról 1887 — 88 ban kiadott jelentésekből meggyőződhetik mindenki, hogy például a kiküldöttek szemet hunytak a gyermekeknek vagy fiatal munkásoknak a törvény korlátain túl való alkalmazása előtt. Azt a sajátságos argumentumot találjuk az illetők részéről, hogy szemet hunytak azért, mert a legtöbb gyárban a gyermekeket nem lehetett rövidebb ideig dolgoztatni, mint a felnőtteket s a gyermekek korábban való elbocsátása az egész munkaszünetelését vonta volna maga után. Ezt mindenki tudja, a ki a kérdéssel foglalkozik. Mindenütt, a hol a gyermekmunkát korlátozásnak vetették alá, tisztában volt a törvényhozás és a kormányzat, hogy legtöbb iparágnál, tudniillik a hol szerves kapcsolatban áll a gyermekek munkája a felnőttek munkájával, a hol egyik nem működhetik a másik nélkül, a munkaidő általános megszorítása lesz a következmény. Ezt tudták, végrehajtották és ez volt az eredmény T . De törvényben kimondani a korlátozást és azután azért, mert annak végrehajtása más körülménybe ütközik, nem teljesíteni: valóban a képzelhető legszerencsétlenebb eljárás. Ezt csak azért hozom fel példakép — és a kezdet nehézségeit elismerem minden intézménynél — hogy azon reményemnek adjak kifejezést, hogy a gyár felügyelők szervezése után következetes, öntudatos és minden megalkuvást kizáró végrehajtást fog a törvény találni. Még csak egy kérdést legyen szabad felhoznom, t, ház, (Halljuk!) melyre nézve megvallom, nagyon sajnálom, hogy nem nálam sokkal nagyobb ékesszólással és egyéni sulylyal rendelkező tagja a háznak veti azt fel : ez a lakáskérdés. Meglehetősen lekerült ez a napirendről ; pedig azt hiszem, hogy ha a munkás osztály sorsának javításáról beszélünk, egyedül e szempontból sem lehet túlbecsülni annak fontosságát. T. ház! Mi talán kivétel nélkül azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ki kell magunkat szakítanuuk a megszokott fogalmak köréből és meg kell erőltetnünk képzelő tehetségűnket, hogy a maga teljes valójában magunk elé állítsuk az oly emberek családjának, még pedig nemzedékről-nemzedékre menő családjának egész sorsát, létét, a melynek tisztességes otthona, lakása nincsen. A nyomornak és bűnnek egész tömege az, mely ezzel Összefügg, a melyről fogalma, sincs az embernek, hacsak bele nem mélyed a dolgok tanulmányozásába, ha meg nem ismerkedik azon igazán megdöbbentő adatokkal, a melyek a nagy városok statisztikájából meríthetők. Igaz, t. ház, hogy még ez a kérdés nálunk csak tízezrek kérdése; de ne adja Isten, hogy százezrek és milliók kérdésévé váljék. Azt gondolom, hogy a fővárosban ma is komoly veszélyt foglal magában ez a kérdés, úgy közegészségi, mint
