Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

4H 451. országos iilóg február 4-éu, szerdán. 1891, közbiztonsági és közerkölcsiségi szempontból és mennél rohamosabban nő fővárosunk lakossága, ez a veszély annál nagyobb, annál fenyegetőbb. Azt hiszem, hogy e tekintetben egészen öntudatos, rendszeres tevékenységre lesz szükség. Most szerencsés időpont van a kérdés felvetésére; mert a népszámlálás befejeztével legalább némileg használható statisztikai adatok fognak rendelkezésre állani és egy a tények alapos beható felismerésére vezető enquete-nek képezhetik alapját. Ha a tények felismertetnek, meg vagyok róla győződve, hogy nem lesz véleménykülönb ség; kétségtelenül be fogják a tények bizonyítani, hogy itt erélyes, gyors intézkedésre van szükség. Ezek részben direct hatósági intézkedések lesznek, közerkölcsiségi, közegészségügyi és közbiztonsági szempontból. I)e nagy tere lesz a, munkáslakások felépítésére irányuló intézkedéseknek is, melyekben a kormányt a vezető, tanácsadó, esetleg segélyező szerep fogja megilletni; a feladat direct kivitele a municipiumok s esetleg magánosok feladatát képezendi. Nem folytatom tovább, mert nem kívánom a t. ház türelmét tovább igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Csak reá utaltam e két kéidésre, mint szerintem nagyon fontos két lánezszemére azon kérdéseknek, a mebyek az iparos néposztály szaporodásával, együtt nálunk felmerülnek és megoldásra várnak. Azt hiszem, nagy és nemes feladat az, mely a mai nemzedékre vár és első eset volna a történelemben, hogy ugyanaz a nemzedék, mely az ipari alkotásokat nagy mértékben megindította, egyúttal megkezdi azon alkotásokat is, melyek az iparos munkásosztály helyzetének javítását czélozzák. Azt hiszem, dicsősége lesz ez ezen kornak és mindenekelőtt dicsősége azon férfiúnak, a kit ezen a téren a vezetés megillet. Elfogadom a törvényjavaslatot (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Perlaky Elek előadó: T. ház! (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Eláll! Eláll! Halljuk! jobb felöl.) Csak néhány percznyi figyelmet kérek a t. háztól. Felszólalásom oka részint tárgyilagos, részint személyes ; tárgyilagos, a mennyiben Gaal Jenő igen t. képviselőtársamat épen ezen minőségben, mint a közgazdasági bizottság előadója, bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy hiába utasítaná vissza e törvényjavaslatot ugyanazon közgazdasági bizottsághoz, mert ha ő szívós a maga nézetében, bizonyosan teljes tudatosan foglalta el a közgazdasági bizottság minden egyes tagja is e törvényjavaslat elvi dispositióit. Az ő érveléseinek alapján annál kevésbbé térhetünk el attól, mert hiszen ugyanazon érveléseket már a bizottságtárgyalásai alkalmával elég bőven volt szerencsénk hallani; tehát sokkal őszintébb lett volna, ha Gaal Jenő t. képviselőtársam azt mondja: visszautasítom a törvényjavaslatot; vagy pedig kiegészítette volna mostani indítványát azzal, hogy a t. ház, midőn visszautasítja a javaslatot a közgazdasági bizottsághoz, egyúttal válaszszon más bizottságot is, mert attól a közgazdasági bizottságtól azt, hogy egészen ellentétes indítványt fogadjon el, várni nem lehet. Ez az egyik. A másik, a mi személyes természetű, Beöthy Ákos igen t. képviselőtársam egy észrevételére vonatkozik. Én idéztem Mirabeaut, abban az egy pontban, midőn ki akartam mutatni az emberi munka nagy fontosságát az állami életben. De hogy mikép jön ő ahhoz, _ hogy ebben ellentétet lát bevezető beszédem egyes részei közt és hogy jön ő ahhoz, hogy ezért engem, a ki azt végtére egész komolyan, jó szándékkal az ügy

r megvilágítására hoztam fel, nevetségessé akar tenni, azt nem tudom. Bátor vagyok t. képviselőtársamat figyelmeztetni, hogy az iby igyekezet mindig magára, az igyekvőre száll vissza és hogy csakis magamagát teheti ez által nevetségessé. Csak ezt voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Gaal Jenő (pécskai) képviselő úr szavainak félremagyarázott értelmét kívánja helyreigazítani. Gaal Jenő (pécskaí): T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után a miket a t. előadó úr mondott, hogy én helytelenül jártam el, midőn határozati javaslatommal a törvényjavaslatot átdolgozás végett a közgazdasági bizottsághoz visszautasítani kívántam; zárszó hiányában, szavaim félremagyarázatának s értelmének helyreigazítása czímén vagyok bátor eljárásomat indokolni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselőháznak nézetem szerint mindig jogában vau egyes bizottságait arra utasítani, hogy javaslatait bizonyom elveknek megfelelőleg kiegészítse vagy pótolja s különösen akkor, a midőn az illető javaslatok alapelveit érinteni nem akarja. Ennélfogva én határozati javaslatomban e tekintetben semmi helytelent nem mondottam. Ezzel kapcsolatban azonban bátor vagyok úgy a magam, mint elvtársaim nevében kijelenteni, hogy ha e határozati javas'at, a mely visszautasító természettel bír s így első sorban teendő fel szavazásra, a képviselőház által nem fog elfogadtatni, mi a magunk részéről nem ellenezzük azt, hogy a képviselőház a javaslat részletes tárgyalásába belemenjen és pedig tesz-