Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

451. országos ülés február á-én, szerdán. 1891. íh gr. Károlyi Sándor t, képviselő úr ezekről nem nyilatkozott, de egy más, sokkal nagyobb kathegoriát akar kihagyni, a melyet kellőleg nem definiált, de ha jól értettem az Angliára való hivatkozását, az abban culminál, hogy a ki nem képzett munkások zöme maradjon ki. Erre nézve nem hallgathatom el: hogy ha áll az, hogy a kényszer nem volna alkalmazható valamennyi kathegoriára, akkor osztani tudnám azt a felfogást, hogy a munkások magasabb kathegoriája, a mely nagyobb keresettel, nagyobb értelmiséggel bír, vonassék ki a kötelező biztosítás alól. Ezt tudnám érteni; de hogy épen az alacsonyabb fokon álló munkások, a kiknek anyagi erejük kisebb, egyéni belátásuk és értelmiségük csekélyebb, vétessenek ki a kötelező biztosítás alól, vagyis hogy épen azt a kathegoriát hagyjuk ki, a melynek kedveért első sorban lesz e törvény megalkotva s a mely első sorban lebeg szemünk előtt: ezt egyáltalában nem helyeselhetem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Megtámadja gr. Károlyi Sándor t, képviselő úr másfelől a törvényjavaslatot az egyszerűség és az ellenőrzés szempontjából. Az ellenőrzésre nézve, azt hiszem, felesleges volna ismételnem, a mit eddig hallottunk. Valóban, a ki elolvassa a törvényjavaslatot, nem értem, hogy választhatja az ellenőrzésnek azt a többféle, központi szervezetek közt megosztott módját, mely a határozati javaslatban proponálva van, szemben a világos, egyöntetű, mindenkivel szemben egyformán érvényesülő hatósági ellenőrzéssel. (Helyeslés jobb felöl.) De lássuk tovább az egyszerű?ég kérdését. A törvényjavaslat mint tudjuk, hat kathegoriáját különbözteti meg a biztosító intézményeknek vagy segélypénztáraknak. A határozati javaslat fentartja az építési vállalatok pénztárát, fentartja a bányapénztárakat, állíttatnak községi pénztárak, ezeknek megyei szövetségei, gyári pénztárak, ezeknek iparáganként megalkotott szövetségei, külön a fővárosban községi helyett kerületi pénztárak, iparágak szerint való külön pénztárak — és végűi egy fővárosi szövetség, a mely mindezen különböző pénztárakat egyesíti. Tehát hatféle pénztár helyett 9-féle pénztárt. Hogy ez ÍÍZ egyszerűség szempontjából előnye vagy hátrány? arról bővebben beszélni talán felesleges. (Helyeslés jobb felöl.) Mindezek után t. ház áttérek fölszólalásom tulaj donképi tárgyára, áttérek arra, a mit panasz — vagyis ellenérvként hallottam Beí'thy Ákos t. barátomtól, a ki tudniillik azt mondta, hogy ezen törvényjavaslat nem felel meg egy mélyen érzett szükségnek; és hogy e törvényjavaslat által föl van vetve a munkáskérdés az egész vonalon. Hát t. ház, a mi ezt illeti, én teljesen őszinte és nyilt álláspontot akarok elfoglalni, (Halljuk! Halljuk!) Én igenis elismerem, hogy fel van vetve a munkáskérdés az egész vonalon ; de nem ez a törvényjavaslat veti fel, hanem felveti az a tény. hogy kezd iparunk lenni, (Igás! Ugy van! jobb felöl) — hogy kezd nagyiparunk lenni, már pedig mindenütt a világon, a hol nagyipar van, a hol ipari munkásosztály képződik, a munkáskérdés föl van vetve az élet által (Helyeslés jobb felöl) és a ki azt észre nem veszi, az hasonló a struez madárhoz, mely a homokba dugja fejét. Kérdés azonban t. ház: alkalmas-e a jelen időpont arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk ? Erre nézve az én t. barátom, Anglia példájára hivatkozva, elmondta vagy legalább érintette hogy ott milyen sötét volt a helyzet, hogy ott milyen nyomorban voltak milliók hosszú időn át s e hosszantartó nyomor és elvaduitság által milyen közveszélyessé nőtte ki magát a helyzet, míg végre Angliában az orvoslást meg kezdették. Hát t. ház, én sok tekintetben kész vagyok , Angliától leezkét venni; de épen abban, hogy \ épen ezen a téren az orvoslást évtizedekig halogassuk (Igás! Úgy van! jobb felől), míg egyfelől a legnagyobb nyomor, másfelelől a legnagyobb elvaduitság, harmadik felől közbiztonsági és nemzeti szempontból a legnagyobb veszedelem függ az állam feje felett: mondom, ebben t. ház, ne tanuljunk mi Angliától. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Igen is, ne foglalkozzunk képzelt veszélyekkel ; de ha be van bizonyítva, hogy egy orvoslandó baj létezik szűkebb körben és ha be van bizonyítva, hogy ezen kör, melyben az létezik, növekedőben van: akkor azt hiszem, felesleges addig várnunk, mig a láng összecsap fejünk felett (Helyeslés jobb felöl) és jobb, ha ma fogunk a baj orvoslásához, midőn kisebb eszközökkel, kevesebb érdek megsértésével, könnyebben segíthetünk a bajon és az egészséges tovább fejlődésnek vetjük meg alapját. (Helyeslés jobb felöl.) Megemlékezett az én t. barátom az angol viszonyokról. Én azt hiszem, mindenki egyet fog abban érteni, a ki ismeri azt a képet, melyet az angol parlamenti cnquéte-ck festettek az angol munkások helyzetéről a 20-as, 30-as, sőt 40-es években, mondom mindenki egyet fog abban érteni, hogy mindenütt, a hol nagyipar és nagyiparral foglalkozó munkásosztály van, egész sorozata a feladatoknak áll elő, melyekkel az államnak foglalkoznia és melyeket megoldania kell. Lehetetlen ezen viszonyokat hidegen szemlélni (Igaz! Ugy van! jobb felöl); nincs erűbe ri érzéssel bíró ember, a ki azon viszonyok szemlélése mellett azon álláspontra helyezkednék, hogy ezt az állam tétlenül nézze. Ismétlem, egész sorozata