Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

3g 451. országos ülés feb Máramarosmegyében, más alá Bács- és Csongrádban és más alá Trenesénmegyében. Ha ennek ellenkezőjét valaki be tudja bizonyítani, akkor meghajlok előtte. (Helyeslés jobb felöl) Azt méltóztatott mondani a t. képviselő ár, hogy ezen pénztáraknak nincsen semmi komolyabb hátterük, mire valók tehát 1 Hát nagyon is van, t. ház, mert nemcsak a kerűletezés tekintetében forognak fenn nehézségek, de tervem és ezéiom az, hogy minél több erőt gyűjtsek össze egy specifikált feladatra. Nálunk ugyanis az emberek nem oly gazdagok, tehetősek, mint más államokban, hogy kicsiny körökre lehetne az ilyesmit szorítani, hogy a hozzájárulásokat nagyobb arányban lehetne fokozni. Számolni kell polgáraink anyagi gyöngeségével ; ezeknek nem lehet kicsiny köröket adni, hanem ellenkezőleg nagy köröket kell szabni, hogy annyi biztosított jusson egy kerületbe, a mennyi azon kerületet sikerrel képes fentartani; hacsak azt nem akarjuk, hogy a résztvevők kicsiny száma mellett nagy megterheltetés háruljon az egyesekre. Azért mondom, t. ház, hogy az én »kerűlet« jelzésembe épúgy beleillik egy nagy község, mint több község is. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr — és ezt még előre kel! bocsátanom — az osztrák példát kritizálta és azt mondta, hogy nincs tájékozva az osztrák kerületi pénztárak eredménye felől; hallotta egy oldalról, hogy jó, más oldalról pedig, hogy rossz. Azon helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő ár bizonytalanságát elosztlathatom, mert nálam levő hivatalos adatok és az első évi számadás eredménye értelmében ezen pénztárak meglehetősen jól végezték feladatukat; sőt az elöljáróságok által kiadott jelentések szerint márczius végéig számítva kifizettetett betegpénzek czímén 48.0 ü 6 frt 40 kr., tartalék alapba befizettetett 49.015 frt 59 kr. Ennyi pénzt és tartalékot gyűjtött össze rövid egy esztendő alatt. Nem mondom, hogy ebből következtetéseket vonjunk le a mi viszonyainkra nézve; de megnyugtatáséi szolgál az, hogy az ottani kerületi pénztárak jó szolgálatot tesznek, és ez természetes is. ha a kerületek és az azokba beosztandó csoportok helyesen alakíttatnak meg. A t. képviselő urak érezték ezt és nem maradtak egyedül e mellett, hanem azt mondották: nincs kórház. Igaz, bizony kellene több kórház, ez tény; de tény az is, hogy épen ezen egyesületek keletkezése lesz egyik tényezője annak, hogy kórházak létesíttessenek. (Helyeslés.) Azt méltóztatott mondani: nincs orvos, mi lesz majd ezen, vagy azon vármegyében 1 A mi viszonyaink közt ez kétségkívül nehéz kérdés; de bizonyos az, hogy e hiány pótlására ezen törvény jelentékeny tényezőül fog szolgálni. Meg :ár 4-én, szerdán, 1891, vagyok győződve, hogy egészségügyünk haladásával ezen hiány is pótolva lesz. (Helyeslés.) De föltéve, hogy nem kerületi, hanem községi pénztárak lesznek: vájjon ha a kerületi pénztárak orvos tartására elégtelenek, a községi pénztárak elégségesek lesznek-e? (Igán! Úgy van!) Ez ne tartson vissza bennünket a törvény megalkotásától. Meg vagyok győződve, hogy az illető szegény betegekre nagy előny lesz már az is, hogy betegségük tartamára legalább táppénzt kapnak ; mert ma nem kapnak sem orvost, sem táppénzt. Jövőre, ha mindjárt orvosi segély mindig nem is lesz kéznél, az illető beteg legalább el lesz látva annyival, a mennyi azon idő alatt a míg betegsége következtében dolgozni nem képes, a saját és családja legfőbb szükségleteinek fedezésére elégséges. (Helyeslés.) Tehát az, hogy orvos nincs elegendő számmal, ezen törvényjavaslat ellen indokul fel nem hozható. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) T. ház! Áttérek most arra, hogy mit hoz G-aal Jenő képviselő úr a kerületi pénztárak helyett javaslatba. A t. képviselő úr azt mondja, hogy az építési vállatatokra és a bánya-nmnkásokra vonatkozó intézkedések meghagyása mellett — a szervezendő pénztárak közül a fősuly a községi és gyári, illetőleg vállalati pénztárakra fektetendő. A t. képviselő úr, sajnálom, az ipartestületi pénztárakat kihagyta, pedig a közgazdasági bizottságban erősen kellett neki bizonyítani, hogy az ipartestületi pénztárak meg nem állhatnak. A községi pénztárak, szerinte, minden községben létesítendők, a hol legalább száz segélyezendő munkás foglalkozik. Megjegyzem, hogy száz munkásnak községi pénztárba való csoportosítása nem elegendő. Felteszem, hogy azon községben gyár van. A t képviselő úr kimondta, hogy a gyár köteles létesíteni pénztárt, ha legalább száz munkása van; de azt nem mondta, hogy abba a gyári pénztárba az illetőnek be is kell lépnie. Gaál Jenő (pécskai): De igen! Baross Gábor kereskedelemügyi mi nist©r: E két ellentét áthidalhatatlan. Azt mondja, továbbá, a képviselő úr, hogy két vagy három község azonban, ha különkülön nem, de együtt bírnak legalább száz munkással, feltéve, hogy legfölebb egy —, vasút vagy gőzhajó mellett pedig két mérföldnyire fekszenek egymástól, együttesen egy községi pénztárt létesíthetnek. Hát a mely községeknek nincsen vasúti vagy gőzhajózási összeköttetésük? De az is megfontolandó, hogy ha elfogadunk egy mérföldet zsinórmértékül a távolságra nézve, egészen más