Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

4S>1. országos illés február 4-én, szerdán. 1991. 37 lesz az eredmény az alföldön, mint a felföldön; ott egy vagy két mérföldről beszélni nem lehet; hiszen az már kerület. Én sem mondtam, hogy egy vagy két megyéből áll a kerület, hanem állhat, két-három községből is és azt mondtam, hogy" több község már kerületet képezhet; de nem ajánlhatom a szó-szoros értelmében a községi szervezetet, mert rendkívül terhelő lenne az illetőkre nézve, a mitől a képviselőházat a leghatározottabban óvom. (Élénk helyeslés.) Különben érezte a képviselő úr, hogy az ilyen conbinatio nem fog sikerülni, mert már maga két helyen megtörte javaslatát, midőn azt mondja, hogy azokon a helyeken, a hol sem külön, sem a szomszédos községekével együtt száz iparos munkás nem található, segélypénztárt nem kell létesíteni, de az ott foglalkozó ipari munkások a legközelebbi községi pénztárba beléphetnek, a mely Őket minden ellenvetés nélkül befogadni tartozik. Hiszen ez a kerületi pénztár, a melyet én is javasolok. (Igaz! Úgy van!) A képviselő úr azt mondja, hogy a fővárosban a nem gyári és vállalati pénztárak lehetőleg szakmák szerint alakítandók, a menynyiben t. i. egy-egy szakma körében legalább ! százan vannak a segélyezendő munkások ; a mely J munkakörök pedig száz taggal nem bírnak, azok számára kerületi pénztárak létesítendők. Tehát a képviselő úr javaslata is a kerületi pénztárról szól. És gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr, a ki tegnap annyira kifogásolta a pénztárak nagy számát, szintén Gaal Jenő t. képviselő úr javaslatára coneludál, pedig a szerint sokkal több pénztár keletkeznék, mint a javaslat szerint. Hogy az ilyen előzményekből mi mindent lehet következtetni, azt megmutatta tegnap br. Kaas Ivor t. képviselő úr, a ki tegnap rendkívül sok indok alapján azt hozta ki, hogy a törvényjavaslat a magánpénztárakat a lehető legnemesebb hivatásukban, az önképzésben akarja meggátolni. Bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, hogy Gaal Jenő t. képviselő úr javaslata azt mondja, hogy ezen pénztárak mással mint segélyezéssel nem foglalkozhatnak. Ez van benne az én javaslatomban is; ha tehát az helyes, akkor az én javaslatom is jó, És jó, mert itt meg kell jegyeznem, hogy vagy egészen helyes alapon rendszeresített pénztárakat akarunk, vagy agitationalis eszközöket. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl) Ha pénztárakat akarunk, nem tehetünk egyebet, mint a betegsegélyző pénztárakat megalkotni és tőlük távol tartani mindent, a mi őket pénzbeli és egyéb feladataik körül nehéz helyzetbe juttatná. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt, t. ház, miért kellene a betegkegelyző pénztárakat szakmák szerint elkülöníteni ; miért kellene a gyengébben képviselt ipart megfosztani azon előnytől, hogy a hatalmasabb másik iparral szövetkezve tarthasson fel pénztárt? Ha például egy községben vagy városban van száz csizmadia és azonkívül vannak más iparosok, de számuk nem éri el a százat: miért kellene ezeket attól elzárni, hogy együttesen alakítsanak pénztárt, magában a fővárosban is? (Helyeslés.) Igaz, hogy az ipartörvény a testületekre nézve a főváros tekintetében kivételt tett. De igaz, t. ház, az is, hogy az, a mit Graal Jenő t. képviselő úr ajánl, a főváros gyakorlati viszonyainak meg nem felel. Itt vagy gyári és vállalati pénztárakról, vagy kerületi pénztárakról lesz szó és harmadsorban magánpénztárakról. A többire nézve a fővárosban intézkedni annál kevésbbé szükséges, mert a főváros a maga fejlettebb, hatalmas ipari köreivel sokkal könynyebben fogja a kerületi pénztárakat fentartani, mint elaprózott különböző kinebb pénztárakat. Én Gaal Jenő t. képviselő úr javaslatát újra meg újra áttanulmányoztam. A mi abban elfogadható, benne van az én javaslatomban is, azért ezt visszautasítani kár; a mi benne új — tisztri lelkiismerettel mondhatom — gyakorlatilag nem vihető' keresztül, az sokkal jobban complieálná a dolgot, mint az, a mit mi javasolunk, (Úgy van! jobb felől.) Es így, t. ház, épen azért nem ajánlhatom azt elfogadásra, de nem ajánlhatom azt sem, hogy a miatt ez a törvényjavaslat a közgazdasági bizottságnak visszaadassék. (Helyeslés jobb felől.) Még csak gr. Károlyi Sándor képviselő úrnak egy-két megjegyzésére kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Sándor képviselő úr tegnap ezeket mondotta — szószerint felírtam — (olvassa): »a törvényjavaslatot az elvekben és alap-dispositiokban helyesli és elfogadja*. Már, t. ház. ha én egy törvényjavaslatot, alapelveiben és egyes dispositíoiban helyeslek, akkor azt el i* fogadom. Mert a fődolog az, hogy az alapelv és a dispositiok helyesek legyenek. Gaal Jenő t. képviselőtársam is a legvitálisabb pontokat mind elfogadja és helyesli. Engem tehát megnyugtat az a tudat, hogy ha a részletes tárgyaláson keresztül megyünk, talán mégis meg lesz a törvényjavaslattal elégedve. Hanem gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr azután azt mondja, hogy két sarkalatos hibája van a törvényjavaslatnak. Először hiányos a felügyelet az illető pénztárak felett. Hát, t. ház, nagyobb és behatóbb felügyeletet nem lehet képzelni, mint a minőt a törvényjavaslat tervez. Felügyeletet tartozik gyakorolni a készítendő alapszabályok értelmében