Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-471

4Í1. országos Blés niiírossius 10-én, kedden. 1891. 391 t, honvédelmi minister úrtól, illetőleg a t. államtitkár úrtól felvilágositást, hogy miféle kathegoriák ; zok, a melyeket líj fegyverekkel akarnak ellátni; mert ha abból a 35.000 fegyverből 50%- ot mint tartalék-fegyvert számítanak, akkor még mindig körtílbelől 23 ezer oly ember marad, a ki az. új kathegóriákhoz tartozik, azaz 23 ezer emberrel többet kellene n honvédség csapatainál fölfegyverezni. Őszintén megvallom, hogy nem képzelhetem el, mely kathegoriák ezek, a melyek összesen 23 ezer embert tesznek ki és jogosan fel kell tennem, hogy itt nemcsak az lebeg a kormány szeme előtt, hogy ezeket az új kathegoriákat fegyverezzék fel, hanem egyszersmind az is, hogy még nagyobb mennyiségű tartalékfegyverrel bírjon, aiint bírt eddig. Ha már most a tartalék-fegyverek maximuma 50%-kal meg van állapítva — a közös hadseregnél is mindig 50%> ka] számították — és már az előbbi fegyvergyárnál oly mennyiségű fegyvert rendeltek meg, hogy az 50% megvolt, azt kérden: mi fog történni azokkal a fegyverekkel, a melyek a szóban levő. mostanáig fel nem fegyverzett, de most fegyverrel ellátandó legénység felfegyverzése után a raktárakban lesznek elhelyezve? Én nem mondom, hogy egy hadseregnek ártana, ha sok fegyvere van; minél több van, annál jobb. Csak azt kérdem, hogy nem következhetik-e be az az eset, hogy ezeket a fegyvereket azoknak a népfelkelőknek adják, a kik a közös hadsereg póttartalékához tartoznak és ezáltal mi talán oly költségeket szavazunk meg, a melynek tulajdonképen a közös költségekben kellene szerepelni. Másrészt, hogy ha most talán azért rendelünk meg több fegyvert, hogy egy új fegyvergyárnak létrejövetelét megkönnyítsük : én ez ellen nem emelnék kifogást, miután kész volnék — megvallom őszintén — még nagyobb áldozatot is hozni, csakhogy egy fegyvergyár létrejöjjön és Magyarországon fennállhasson ; de mindenesetre uiinél nagyobb az áldozat, amit hozunk: annál nagyobb a kormány mulasztása, hogy az azelőtti fegyvergyárnak a tönkremené sét meg nem akadályozta. (Úgy van! Úgy van! bal felől). Ez az egyik megjegyzésem, melyet a törvényjavaslatra tenni kívántam De ezenkívül még egy kérdést is akarok a t. államtitkár úrhoz intézni. (Halljuk! Bálijuk!) Ezen törvényjavaslatban szerepel 8750 nyeles csavarhúzó és ki van mutatva, hogy egy csavarhúzónak költsége 17 kr. Abban a törvén)ben, melynek alapján a régi fegyvergyárnál a 180.000 db. fegyver meg volt rendelendő, ilyen csavarhúzóról egyáltalában szó nem volt és ha most minden négy fegyverre egy csavarhúzó kell ; akkor arra kell elkészülnünk, hogy a jövő évi költségvetésben a 180.000 fegyver számára szintén új csavarhúzók megrendelése lesz szükséges. Megjegyzem, hogy szakemberek úgy tartják, hogy a jó fegyvernek olyannak kellene lennie, hogy minden csavarhúzó nélkülözhető legyen és a katona pusztakézzel szétszedhesse a fegyvert. De ezzel a kérdéssel nem akarok tovább foglalkozni, csak azt a kérdést vetem fel, vájjon nem fogunk-e a jövő évi költségvetésben csavarhúzók megrendelése végett új költséggel találkozni? Ezen megjegyzésem után még egyszer kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Megelégedéssel veszem, hogy új fegyvergyár fog létre jönni, de tekintettel a múlt tapasztalataira : hozzájárulok Hojtsy Pál t. barátomnak azon követeléséhez, hogy a szerződés, melyet a kormány az új fegyvergyárrá 1 kötött, a t. háznak bemutattassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Azon ritka kellemes helyzetben vagyok, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Természetes, hogy az ellenzék ezen törvényjavaslatot bizonyos elégtétellel fogadja; mert hisz nem egyéb e törvényjavaslat, mint az ellenzék múlt működésének eredménye. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha van a t. háznak érdeme abban, hogy a magyar fegyvergyárt halottaiból ismét feltámasztotta: azt hiszem, amaz erős vitáknak köszönhető ez és elmondhatjuk, hogy a magyar közvélemény nyomása alatt jött létre az új fegyvergyár. Es ez annyira bizonyos, hogy az az egyén, (Halljak! Halljuk!) a ki a fegyvergyáriiak megbuki tatájában oly kiváló szerepet játszott, a t. honvédelmi minister úr, talán bizonyos lelkiismereti I furdalások miatt e pillanatban nincs jelen. Münnich Aurél: A főrendiházban van! Pázmándy Dénes: A pénzügyi bizottságban sem voltjelen: a mikor nem volt a főrendiházban. De különben a jelen törvényjavaslat elég fontos arra, hogy ő tőle szerettük volna hallani annak megvédelmezését és szerettük volna hallani azon szerződés előterjesztését, a melyre Hoitsy Pál t. barátom hivatkozott, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) a melyből az államtitkár úr a pénzügyi bizottságban egyes részeket felolvasott ugyan, a mikből meggyőződhettünk arról, hogy abban mind azon pontok szabatosan körűi vannak írva, a melyeket az ellenzék padsorain követelményképen felhoztunk, mint olyanokat, a melyek a fegyvergyár ellenőrzéséhez, illetőleg a fegyverszállítási képesség megítéléséhez okvetlenül szükségesek. Tudom azt, t. ház, hogy a honvédelmi minister úrnak ezen új fegyvergyár létesítésében igen kevés érdeme van; s tudom azt is, hogy