Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

4«5. oriaágos ttlos fobruár Í6-Un, e*Rt8rt5k8n. MW. 333 (Helyeslés bal felől.) Ez igen megnyugtató lehet a t. igazságügyminister úrra nézve; de minthogy én nem tudom, hogy a czímerkérdésnek megoldása, melyet ő fel fog találni s a mely őt megnyugtatja, engem is meg fog-e nyugtatni: ennek következtében nem állhatok el attól, hogy mielőtt az ilyen bíróság törvénybe iktatását elhatározzuk, lássuk és ismerjük azt a megoldást. (Helyeslés bal felől) És minthogy az egyetlen eoncret indítvány, a mely e tekintetben a ház Msztalán fekszik, a Thaly Kálmán t. képviselőtársamé: én azt elfogadom és annak elfogadásában a törvény sérelmének némi orvoslását látom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szintúgy hozzájárulok Ugron Gábor t. képviselőtársam indítványához. Az általános vita folyamán kiterjeszkedtem bővebben a törvényjavaslat azon intézkedésére, a melyről most beszélünk : t. i. hogy a eonsuli bíróságok minden fokozatnál császár és király nevében ítélnek. Ez, t. ház, egyike azoknak a kérdéseknek, melyeknél a vitatkozás nehézzé válik: és nehézzé válik a mi álláspontunk bizonyítása. Miért'? (Halljuk! Halljuk!) Mert én ezt annyira világosnak, annyira magától érthetőnek tartom, hogy hiába keresem az érveket azokkal szemben, a kik a helyzetet az első pillantásra át nem értik, át nem érzik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn, t. ház, a bíró valakinek nevében mondja ki az ítéletet, akkor a hivatkozás arra a hatalomra, melynek nevében ítél, s annyit jelent én bíró, most annak a hatalmánál fogva ítélek, a kire hivatkozom. Ha tehát a bíró azt mondja ; én a császár és király nevében ítélek: ez annyit jelent, hogy én ítélek a császár hatalmánál fogva és a király hatalmánál togvn.(Élénk helyeslés. Úgy van! bal felöl.) Lehet ezt talán némileg indokolni oly esetben, midőn császári alattvalók és királyi alattvalók közt folyik a per; de itt nem tétetik különbség, midőn magyar és magyar állampolgárok között foly a per, hogy akkor is tisztán magyar állampolgárok ügyében a bíró ítéletet mondjon a császári hatalomra hivatkozva : (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) megvallom, t. ház, én nem vagyok képes azt a lelki állapotot elgondolni, a mely mellett ez a magyar embernek arczába ne kergetné a vért. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És itt ne beszéljünk 1848-ról. ne beszéljünk 1867-ről: az ország legmélyebb siüyedésének korszakaiban, akkor, mikor az országnak majdnem minden alkotmányos joga szünetelt és a legaulicusabb államférfiak kezében volt az ország ügye, a magyar törvénykezés önállóságát bármily részben érinteni, a magyar király bírói hatalmának kizárólagosságát érinteni, tudtommal, soha senki sem merészelte. És ha ebben tévednék és erre nézve praecedenst lehetne idézni, milyet nem tudok: én az ily praecedensekre való hivatkozás dicsőségét igen szívesen átengedem a minister úrnak. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ámde, t. ház, talán meg fogják nekem engedni, hogy némely lehetőleg rövid reflexiókat tegyek a minister úr utolsó nagy beszédére, (Halljuk! Halljuk!) Egyáltalában nem állhat szándékomban az egész kérdést, a mely az általános vita alatt a discussiónak tárgyát képezte, itt felújítani; mert elhibázott eljárásnak tartanám azt, ha valaki csupán annak bebizonyítására, hogy neki volt igaza, a vitának soha véget nem tudna vetni és az elmondott dolgokra ismét visszatérne; de minthogy az igazságügyminister úr nemcsak szorosan, mint én is tettem, e tárgygyal összefüggő eszméket hozott fel a vitában; nemcsak a tárgygyal összefüggő érveléseimmel foglalkozott; hanem foglalkozott egyéb, az általános politikai és a közjogi helyzetre és fel fogásokra vonatkozó érveléseimmel s így a politikai positiok a maguk általánosságukban megvilágítás alá kerültek: gondolom ezzel, valamint mindazzal, a mivel érveléseimnek realitása és isoliditása megtámadtatott, újból foglalkozni jogom van. (Halljuk! Halljuk!) És ha már, t. ház, az érveknek realitásáról és soliditásáról szólok: nem tehetem, hogy én is ne utaljak arra a frappáns különbségre, a mely a t. minister úr első és második beszédének egész észjárása között van. A t. minister úr idejön egy törvényjavaslattal, a melynek egész szerkezetén egy domináló gondolat, hogy úgy mondjam, egy taktikai conceptio vomil végig: tudniillik az, hogy lehetőleg megóvni iparkodik, vagy legalább megóvni látszik azt a gondolatot, hogy abban Magyarország bírói souverainitásának nemcsak feláldozása nem, hanem semmi csonkítása sem foglaltatik. Az egész javaslat ebből a taktikai szempontból van kidolgozva és lett átdolgozva. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Horánszky Nándor: És indokolva! Gr. Apponyi Albert: És az igazságügyminister úr ehhez ragaszkodva, első beszédében nagy apparátussal és fényes dialektikával fáradozik annak a bizonyításán, a mit a törvényjavaslat szerkezetével is akar bizonyítani, hogy nincs a magyar államnak önrendelkezési köréitől a bírói hatalom gyakorlására nézve elvonva semmi; nincs a monarchia közös hatalomkörébe átadva semmi, egy hajszálnyi sem; hanem hogy teljes mértékben fenn van tartva Magyarország bírói souverainitásának integritása az egésn vonalon. Most azonban ránk kerül a sor, t, ház. Ezekről a padokról, a mint én hiszem, teljesen bebizonyítottuk azt, hogy az igazságügyminister urnak állítása illasion alapgzik; (Igát-! Úgy van