Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

334 466. országos ülés február 26-án, e*flt5rt8ko'&. 1891. a bal- és sxélső baloldalon.) hogy itt igenis ama terűletekre nézve, a melyeken a consuli bíráskodás létezik, a bíráskodás úgy az első, mint a második fokon — bizonyos csillámok odaragasztana mellett, melyek a magyar emberben az önállóság látszatát és hitét felkelthetik — lénye irében közössé van téve; kimutattuk azon túlnyomó hatalmi kört, mely a monarchia közös hatalmi organismusának biztosítva van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kő kövön nem maradt — szerintem — azokból az okoskodásokból, melyekkel a t. igazságügyminister úr ezen törvényjavaslatnak közjogi természetét indokolta és nekünk bemutatni akarta. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erre mi feszült várakozással vártuk a választ. Meg is érkezett a válasz pillanata; és ime mintegy sülyesztőn át eltűnik az eredeti álláspont, mely be akarta bizonyítani, hogy mily előrelátó és minden részletre kiterjedő gondossággal járt el a t. igazságügyminister úr az ország önállóságának és bírói souverainitásának fentartásában: és egy egészen más kép, új decoratio áll bámuló szemeink előtt. (Élénk tetszés bal felöl.) A t. igazságügyminister úr nem is fárad azzal, nem is iparkodik azon, hogy ellenérveinket megczáfolja; hanem egyszerűen azt mondja: hiszen kérem, önök egészen tévesen fogják fel a dolgot; a consuli bíráskodás sehol a világon nem tartozik a belügyi szervezetbe; hiszen \\z egy csekély-jelentőségű dolog, melyet sehol a hazai bírói szervezetbe be nem illesztettek, azt mindenütt a külképviseleti functio egyik integráns részének, mellékfoglalkozásának tekintették és mindenütt a világon a külügyministerium hatáskörébe helyezték; tehát, t. képviselő urak, minek fáradoznak olyan nagyon annak a bebizonyításán, hogy itt az ország egyik joga csonkul meg; mert hiszen ezt a kérdést sehol a világon nem az elyek, hanem a czélszertíség szempontjából tekintették. De ha ez így van, t. ház. akkor minek volt az a nagy apparátus, a melylyel az igazságügyminister úr bebizonyítani igyekezett, hogy azokon az elveken teljességgel nem esett sérelem, a melyek ő szerinte seholsem voltak irányadók e kérdésnél? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És valóban csodálkozom az igazságügyminister úr azon állításán, hogy a consuli bíráskodást mindenütt a világon a külügyministerium kizárólagos befolyása alá helyezték; a külképviseleti organismus egyik részének tekintették és hogy azt sehol szoros összeköttetésbe nem hozták a hazai igazságszolgáltatással. Csodálkozom ezen és megmondom miért? (Halljuk! Halljuk!) Nem a. porotzországi consnlaris törvényre akarok hivatkozni, a mely, igaz, ma már nincs érvényben, miután a birodalmi ügyek sorozatába ment át a consulatus, de a mely nem rég még érvényben volt és a mely szerint egyenesen az igazságügyministernek volt fentartva a consuli bíráskodás feletti felügyelet, még pedig világos szavakkal; — felolvashatom, ha tetszik. (Halljuk! a baloldalon.) »In demselben Maasse, wie die inländischen Gerichte, die Aufsicht des Justizministers«; tehát ugyanazon hatáskört tulajdonítja az igazságügyministernek a consuli bíróságokra, mint a belföldi bíróságokra nézve. De, t. ház, nem erre hivatkozom; mert ez csak egy példa. Hivatkozom egy általános tényre. Midőn az igazságügyminister úr tiltakozott az ellen, hogy a consuli bíráskodást bárhol is a hazai bírói szervezet integrális részének tekintették volna; midőn azt állítja, hogy a consuli bíráskodást mindenütt a külképviselet integrális részének tekintették és a külügyministerium alá helyezték: egy dologról megfeledkezett, tudniillik arról, hogy, az egy Angliát kivéve, minden államban az apelláta a consuli bíróságtól valamely hazai bírósághoz megy. Hát ez nem beillesztés-e a hazai bírósági szervezetbe ? Azok a hazai főtörvényszékek, melyekhez a feíebbezés megy és melyek ennélfogva mint íelebbezési forumok direct befolyást gyakorolnak az alsó forumok judicaturájára, szintén a külügyminister hatáskörébe tartoznak-e és az ő felügyelete alatt állanak-e? Hát azt látjuk, hogy ha a consuli bíróságokat mint egész organismust fogjuk fel, tudniillik nemcsak annak első fokozatát elkülönítve, hanem az egész judicaturát, melynek egyik lényeges részét a felébbvitel képezi: úgy látjuk, hogy sehol a maga egészében a consuli bíróság a külügyministerium hatáskörébe nem tartozik. Mert ismétlem: a döntő momentumban, a felebbezési fórumban hazai bíróságokhoz jöttek, melyek csak az igazságügy adininistratiojára rendelt kormányközegek felügyelete alatt állanak. És az az egy ország, mely e tekintetben kivételt képez, Anglia, mivel iparkodik azt pótolni? A 64-iki order of council a legkisebb minutiákig kidolgozott bírói szervezetet állapítja meg a consuli bíróságok részére, melyekben lehetőleg utánozza a hazai bírói szervezetet; a jury alkalmazását rendeli el; a felebbezési fórumon Konstantinápolyban a bírótól a bírói qualificatiót kivánja meg. Szóval az országok legnagyobb részében az összeköttetés helyre van állítva az apellatorium fórum áltnl, melyre a kűlügyministernek semmi befolyása nincs; azon egy országban pedig, melyben ez nem állítja helyre az összeköttetést, ott a belföldi szervezés minden elvét lehetőleg átvitték a consuli bíróságokba.