Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
384 *« 6- or*fágos ülés február 26-án, csütörtökön. 1891. oálására. Á sok vergődéssel nem szabadulunk ki, hanem egyenkint kell a szálakat szétbontanunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: Egyszerre, egy csapássa]! B. Prónay Dezső: Lehetnek, a kik azt vélik, hogy helyesebb volna Nagy Sándor példáját követni a gordiusi csomóról, de élihez kard kell. És itt még az volna a baj, hogy ez háború volna és nem béke; én pedig a békés megoldást tartom helyesnek. Ezt akarom, a másikat perhorreseálom. Én legitimista vagyok abban az értelemben, mint azt egy a múlt században, úgy hiszem, Magyarországon megjelent röpirat kifejezte: »Hungarus pro lege, ex lege pro írege.« (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Nincs fegyvergyár! B. Prónay Dezső: Igaz, ez ismét csak a ogikai folyomány. En is azt mondom; de az már messze vezetne, ha ki akíirnék térni erre a közbeszólásra. T. ház! A tárgyalt törvényjavaslat 9. §-a azt mondja, hogy a consuli bíróságoknál az ítéletek ő Felsége a császár és király nevében, vagy, a mint már a t. igazságügyminister úr is elfogadta, az apostoli király nevében hozatnak. Ha vegyes bíróságról van szó, akkor áll az a consequentia, a melyet a t. igazságügyminister úr levont: hogy itt szerinte összetett bíróságról lévén szó, ez ítéleteit csak azok nevében hozhatja, a kiktől mandátumát nyerte; de bennünket, kik 180 esztendő óta tapasztaltuk, hogy a közös czím használata, vagy talán olyan czím használata, a melyet közösnek akartak tekinteni, minő veszedelmeket rejt közjogunkra nézve, bennünket ez óvatosságra int. (Úgy van! Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) A t. igazságügyminister úr, Ausztriával való viszonyainkra utalva, azt mondta, hogy hiszen mi nem vagyunk olyan gyengék, nincs okunk a félelemre. Mi nem vagyunk sem nagyon gyengék, de nagyon erősek sem: és az erősebb féllel szemben a gyengébb félnek legjobb fegyvere az óvatosság. f (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) En óvatos vagyok. Lehet, hogy ennek a kettős czímnek a használatából nem következik be az a veszély: de midőn azt látom mindig igazolva, hogy a közös hatóságok Magyarország területi integritását sem respectálják kellőképen, mert hivatalosan használnak oly ezímet, mely Magyarország területi épségének negátioja; (Élénk helyeslés. Ügy van! a balés szélső baloldalon.) midőn azt látom, hogy a mire a t. igazságügyminister úr azt mondja, hogy két forrása van ezen mandátumnak, vagyis hogy két mandátum alapján ítélvén ez a consuli bíróság, kell, hogy kifejezést nyerjen mind a két mandatáriusnak megnevezése; az osztrák igazságügyminister pedig azt mondja, hogy azért ítélnek a császár és király nevében, mert egység van: akkor nem tudom, hogy kinek higyjünk már most ? (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az osztrák igazságügyministernek van-e igaza, vagy a magyar igazságügy ministernek ? Nem vonom kétségbe, hogy minda kettő bona fide és öntudatosan jár el, de más czélzattal. Az az egy azonban bizonyos, hogy az ilyen szerkezet nem jó, mert nem világos ; hogy kétértelmű, mert kétféle interpretatióra szolgáltat alkalmat. (Úgy van! Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Én tehát e szakaszt, a melynek oly szerkezete van, hogy kétféle interpretatiót enged meg, el nem fogadom, hanem pártolom Ugron Gábor és Thaly Kálmán t. képviselőtársaim módosítványait. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Habár az előttem szólott t. képviselő urnak az 1867-iki kiegyezésre vonatkozó álláspontjától az enyém tudvalevőleg eltér, még sem kezdhetem felszólalásomat a nélkül, hogy tisztelettel és elismeréssel ne adózzam azoknak a nagyfontosságú és horderejű'fejtegetéseknek,amelyekkel ő a tárgyalás alatt levő kérdés közjogi és történelmi oldalát világításba helyezte; és sok, részint önkéntelenül keletkezett, részint száutszándékosau előidézett homályt, mely azt körülvette, eloszlatott. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különösen becsesnek tartom képviselőtársamnak azon régi törvényekből vett idézeteit, a melyek Magyarországnak, jelesen a török birodalommal fennálló viszonyokra külön befolyást biztosítottak. Ezekre az idézetekre és azok kiegészítésére beszédem folyamán még vissza fogok térni. Most mindenekelőtt azzal a két indítványnyal kívánok foglalkozni, a mely tárgyalás alatt van. (Halljuk! Halljuk!) Én ú gy az egyiket, mint a másikat elfogadom, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) elfogadom — hogy a kronológiai sorrend szerint másodikkal kezdjem — Thaly Kálmán t. képviselőtársam indítványát azért, mert valamint a nyelv kérdésében nem tartottam elegendőnek a kormánypadokról tett egyszerű nyilatkozatot — ámbár annak jóhiszeműségében nem kételkedem — de azért, mert annyira fontosnak tartom, hogy az a törvénybe való beiktatást nemcsak megengedi, hanem egyenesen megköveteli; épúgy nem elégedhetem meg az ezzel analóg czímerkérdésre nézve az igen t. igazságügyminister úrnak azon egyszerű kijelentésével, hogy a kérdés tárgyalás alatt van és hogy találni fognak olyan ezímert, a mely a felállíttatni szándékolt úgynevezett vegyes bíróság természetének megfelel
