Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

4SL országon ölés február SS én. tzerdán. 1891. z\® nak 8 a bírákra fennálló különös szabályok reájuk sohasem alkalmaztattak. Ez tehát a thema, t. ház: s nézzük meg, hogy a t. képviselő úr mit bizonyított? (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt egy alapos kifogást kell tennem: (Halljuk! HaVjuk!) és ez az, hogy 180 év alatt hosszú időkig a monarchiának nem is volt külügy ministere ezen elnevezéssel, e szó mai értelmében; hanem voltak különböző főhatóságok, melyek^ a külügyi teendőket végezték. Hát kérem, nagy buzgóságában, tomboló örömébeit, bogy nem találja a külügyminister nevét, (Élénk tetszés jobb felől.) mit hozott fel a t. képviselő úr? (Halljuk! Halljuk!) Azt, bogy a monarchiában régebben a kereskedelmi képviselet vezetésére vonatkozó functiok legfőbb fokon egy külön császári-királyi legfőbb commercialis hatóságban voltak egyesítve; a mint .azt ugyanabban a Malfattiban, melyből olyan nagy diadalérzettel idézett, bőven fel is találta. (Zaj a szélső baloldalon.) De hiszen az a külügyniinisterium nem is létezett. Ugron Gábor : Voltak kancellárok ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Hiszen minden ember, a ki a monarchia történetét csak egy kicsit ismeri, tudj;i, hogy midőn én a 180 évet összefoglaltam, a külügymiuisteriumöt nem mai értelemben vettem; (Helyeslés jobb felöl. Zaj a Ml- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hanem, mint legfőbb hatóságot, mely az államnak külügyeit vezeti, kereskedelmi képviseled vagy diplomatiai képviseleti tekintetben. Hogy volt ez a dolog? Méltóztassék: 1749-ben a Commercium-Directoriumnak volt alárendelve ; a Levantén a consulokat az Internuntuis rendelte ki; i752-ben a levantei consulatusok, a Geheime-Haus-Hof und Staats-CanzIeinak, a többiek a kereskedelmi legfőbb hatóságnak rendeltettek alá. — Ezek nem voltak közös közegek forma szerint, mert hiszen ez az elnevezés, nagyon jól tudjuk, hogy ilyen technikai értelemben csak 1867-ben keletkezett — hanem az a monarehia külügyi kereskedelmi képviseletére a legfőbb hatóság volt. (Úgy van! jobb felől. Felkiáltásak a szélsőbalon: Nem volt a miénk!) Most menjünk tovább, t. ház! 1752-ben, mikor a Geheime-Haus-Hof- und Staats-Canzlei-t felállították — ez nem külügyminister, ha úgy vesszük — akkor meg ennek í-endeltettek a consulatusok alája. (Úgy van! Úgy van!jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Azután nz is hiánvos — nem mondom, hamis — idézet, hogy a dalmaiiai helytartóság alá rendeltettek. Az csak olyan közbeeső fórum volt, mint a triesti főtörvényszék. (Igaz! jobb felöl.) Méltóztassék csak ott megnézni, hogy az legfőbb alakban azonban alá volt rendelve a bécsi központi hatóságnak, mely külügyi, kereskedelmi dologban is intézkedett, tudniillik a k. k. Allgemeine Hofkammer alá. 1849-ben a kereskedelmi é-; 1859-ben — erre figyelmeztetem — a consulatusi ügy a külügyininisterhimban összpontosult. (Nyugtäüiiság bal felöl.) Mit jelentett tehát az én állításom ? Azt jelentette, hogy miután közös külügyminister nem létezett, tehát azon legfőbb hatóságok hatáskörében volt, a melyek a monarchiának külügyeit vezették, diplomatiai vagy kereskedelmi ügyeit szétválasztva. És gondolom, hogy más értelmet senki sem tulajdonított szavaimnsk; mert azt c^ak nem képzelték, hogy én azt hittem volna, hogy a passaroviczi békekötés óta mindig formaszerinti külügyminister létezett és a külügyi functiok nem voltak megosztva több legfőbb hatóság között; de magyar hatóság azok közt egy sem volt. Még furcsább a képviselő úrnak az a második állítása, a hol a különben általa mindig csak szent borzalommal tekintett császári pátensre hivatkozik, annak a jeléül, hogy 1855 óta mint a hazai bírói szervezet tagjai szerepeltek a con uli hatóságok. Ugron Gábor : Nem azt mondtam ! Mint az osztrák bírói szervezet tegjai! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igen, az osztrák bírói szervezetről szólott. (Nyugtalanság bal felöl. Egy hang: Csak nem azt tekinti a kazárnak?) Oh kérem, Isten mentsen! (Derültség jobb felöl. Nyugtalanság bal felöl.) Ez is, t. ház, egy nagy tévedés; mert igaz, a mi monarchiánk 1855-ben elfogadta a franczia rend' szert. Miben állott a franczia rendszer, a mit ott másfél század óta követnek és a mitől újabb időben tetemesen eltérnek? Abban, hogy a eonsulatusokat úgy tekintették, mint első bíróságokat, a melyektől a felebbezés ment valamelyik egy vagy több hazai fötörvényszékhez. Az a háromféle perrendtartás pedig, a mi itt fel van említve, el méltóztatott feledni, hogy miért létezik. Azért, mert a különféle főtörvényszékek területén különféle perrendtartások voltak. Ugron Gábor : A bírói szervezetbe be volt osztva, azt mondtam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem; de tudtommal sem az, hogy

7 az ítéletet hova felebbezik, (Nyugtalanságból felöl. Elnök csenget. Halljuk! Bálijuk!) sem az, hogy milyen perrendtartás szerint jár el, még egy közigazgatási hatóságot a bírói szervezet alkatelemévé nem tesz. A bírói szerkezet alkatelemeivé a közigazgatási hatóságokat az teszi, hogy azokra a közegekre ugyanazon szabályok állanak, melyek a bírói orgánumokra