Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

320 ***• wgeágoB ülés február 35 én. tnerdán. 18»1. irányadók, hogy ezen hatóságok minden tekintetben a bírákkal egyenlősítve vannak. (Ügy van! jobb felöl.) Már most méltóztassék megnézni: Ausztriában egy egész serege van a rendeleteknek, pátenseknek, később törvényeknek, melyek tisztán a bírákról rendelkeznek. Ezek tisztán a bírákra vonatkozó intézkedések, azok viszonyait szabályozó intézkedések, de soha a consulokra ki nem terjesztettek; (Közbeszólás a szélső baloldalon: A szervezetre!) sőt még a szervezetre sem. Méltóztassék azt a sárga könyvecskét elolvasni, ott benne van, hogy a mikor a eonsulatusok Hzolgálati, fegyelmi viszonyait rendezték — ez pedig nein egyszer, hanem többször történt: azok mindig mint kizárólag administrativ közegek és nem mint bírósági tagok, sohasem, mint a bírósági organismus tagjai tekintettek. Ugy hiszem, ez is világos. (Helyeslés jobb felől.) A harmadik nagy állítása az előttem szólott t. képviselő urnak az, hogy előmutatott egy zöld könyvet és azt mondja: milyen furcsa az igazságügyminister állítása; ő nem tudja, hogy Komániában megszűnt a consuli bíráskodás ott peres ügyek nem jönnek elő : ez az oka, hogy olyau kevés a per. Ez épen olyan érv, mint a milyen a következtetés a hagyatékokról: hogy a magyar emberek négyszáznál több ilyen esetben fordulnak Bukarestben a eonsulhoz, ez onnan lenne, hoo-v az emberek szívesebben adnak dolgot az osztrák consulnak haláluk után, mint életükben. Ezen luminosas felfogás előtt én meghajlok; (Derültség a jobboldalon.) hanem a mi a tényeket illeti, én is azt tartom, hogy a tények felett esakugyan nem lehet vitatkozni, ha jóhiszeműek vagyunk. Én kettőt ajánlok a t. képviselő ár figyelmébe, Az egyik az, hogy a berlini szerződésnek 49-ik czikkelye szerint, még ez idő szerint ie Romániára nézve a eapitulatiok fennállanak, csak az van mondva, hogy ez módosílható; és ha kereskedelmi szerződésünk létrejön, igen nagy valószínűséggé] módosíttatni is fog; de hát fennállnak. A második — megint nagyon sajnálom, hogy ezen lelkesedéstől és igazságszeretettől duzzadó beszéd után kénytelen vagyok a hivatalos kimutatásra hivatkozni — de megkaptam az 1889-iki hivatalos kimutatást a bécsi cs. kir. országos főtörvényszéknek alárendelt consularis területen fenforgott ügyekről. Ide tartoznak pedig a következik: Bukarest, Galatz, Braila, Ruszcsuk, Tubsa, Widdin. (Derültség jobb felöl.) Bukarestről ós G-alatzról csak elismeri, hogy Romániában van. (Derültség jobb felöl.) Azt is el fogja ismerni a t. képviselő úr, hogy ennek a hivatalos kimutatásnak hinnem kell, addig;, míg a képviselő úr abban valami osztrák ármányt fel nem fedez, (Derültség és tetszés a jobboldalon.) a mi engem arra rávinne, hogy magam elhigyjek valamit és a házat félrevezessem. Ebben a kimutatásban ÍV, van mondva, hogy Bukarestben volt 13 per és mind be is fejeztetett; Brailában volt 6 per s mind a hat befejeztetett; egyezségek is köttettek, még pedig Bukarestben egy, Brailában 16. Tényleg tehát még is valami bíráskodás történt. Ugron Gábor: Az választott bíróság! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ennek a kimutatásnak ezíinc, a neve consuli bíráskodás ! A képviselő úr most szorultságában ehhez folyamodik. (Derültség jobb felöl) Én részemről kénytelen vagyok a hivatalos kimutatást úgy aceeptálni, a mint van; és bátor vagyok állítani, hogy kis mérvben ugyan, de igenis Románia területén mégis van valami consuli bíráskodás. Tehát nem vezettem félre a házat, még a képviselő urat sem: és így a nagy szörnyülködés kárba veszett. Különben az, hogy tényleg gyakoroltatik-e Romániában consuli bíráskodás, vagy csak igen korlátolt körben mint választott bíróság és miért? az közönbös. Mire hoztam én fel az adatokat? Annak kimutatására, hogy a magyar honosok peres ügyei, a mik consuli bíráskodás alá esnek, igen csekély számúak. Ezzel kapcsolatban, t. ház, legyen szabad most újra felemlítenem azt, hogy ezek a kimutatások, melyekbői az 1882 — 1887-ig terjedő adatok benne vannak az indokolásban — az 1889-iki adatokat a múltkor felemlítettem — mutatják, hogy ott, a hol legnagyobb mérvben fordul elő a consuli bíráskodás, a hol az semmi tekintetben nem is korlátoltatik, tudniillik Bulgáriában: tehát a legjobban elfoglalt consuli bíróságoknál az osztrákok és magyarok közti összes külön és vegyes perek nem adnának egy személynek két hónapnál tovább tartó elfoglaltatást; ha pedig a magyar pereket elválasztanák, három heti el fog] altatást sem adnának. Más consuli bíróságoknál még sokkal kevesebb fordul elő °'3" ügy, hol magyar honos érdekelve van; vannak olyanok, ho] három esztendőben egyszer, vagy egyszer sem fordul elő oly per, melyben magyar honos van érdekelve. Ezt mellékesen jegyzem meg. A mi már most a tárgyalás alatt levő szakaszt illeti, bátor voltam a t. háznak felemlíteni, hogy miért van a czímben » Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya« említve és miért kell mindkettőre hivatkozni, valahányszor egy vegyes bíróság mond ítéletet, melynek hatalma két államjogilag distinct forrásból ered. És azon megnyugvással fogadhatja el a t. ház ezen szakaszt, hogy a magyar király minősége és jogköre és ezáltal a magyar állam jellege sem-